6. Fejezet

Nos, itt a 6. feji, remélem tetszik. ;) Tegnap rosszul voltam, ezért nem jött a másik friss.

(Bree szemszöge)



"Egy autós moziban ültem apával. Ő elöl, én hátul. Eric egy lányt csókolt meg, majd mosolyogva beült a mellettünk lévő autóba. Valószínűleg a mosolygását én válthattam ki, mert elkezdtem táncolni a kocsiban. Engem nézett.
- Menj el azzal a sráccal sétálni. - mutatott Ericre.
Hirtelen az ajtóm előtt megjelent Ő és kisegített a járműből. Nem értettem az egészet. Ez az Eric egyáltalán nem is ismert. De mégis hogyan? Mindegy. Egy kis utcában sétáltunk a házak és a fák között. Hallgatásunk nem jelentett kínos csöndet. Mind ketten a másikra gondoltunk. Jobbra fordultunk, majd egy fára ültünk fel. A telefonunkat egy kisebb kitüremkedésre helyeztük. Egymás mellett ültünk a fán, majd heves beszélgetésbe kezdtünk. Mind ketten azt bámultuk, ami nélkül egyikünk se tudna élni: a másikat. Az ő telefonja törte meg a csendet. Az anyja hívta, akit fél perc alatt lerázott. Közel hajolt hozzám, de nem jelezte, hogy meg akarna csókolni, csupán homlokunk ért össze. Hallottam ahogyan egyre gyorsabban veszi a levegőt, és szíve minden egyes dobbanását. Akár egy sziluett ami egy ész vesztő muzsikát alkotna. Szemeink egymásba fúródtak. A szeme, mint a tenger nyugodt hullámai kékben ragyogott, és az a mosoly, amit ajkai formáltak, még gyönyörűbbé tették arcát. Elmerültem arca minden egyes kis barázdájában. Nem tudtam arra gondolni, hogy még csak most találkoztunk, mert egy örökké valóságnak tűnt az egész. Csak mi ketten voltunk, nem számított más. Mesébe illett volna ez az egész szituáció. Szemei felcsillantak, és jelet adtak következő lépésére. Én engedélyt adtam. Ki ne adott volna egy ilyen szépséges teremtésnek. Ajkai elkapták az enyémet. Annyira édes volt és szerelmes. Addig csókolt, míg a tüdőnk engedte, mert nem bírtuk volna ki egymás nélkül. Egyikünk se akarta megszakítani eme csodálatos érzést így egyszerre engedtük el egymást, majd heves lélegzésbe kezdtünk. Egymáshoz hajoltunk, majd ismét összeérintettük homlokainkat. Ajkaink csak üvöltöttek, hogy találkozhassanak, de megálljt kellett parancsolnunk nekik, mert az utca egyre forgalmasabb lett. Így is feltűnőbbek lettünk, mint pár órája. Nem érdekelt, hogy mennyi idő telt el, akár napokon keresztül csak őt nézném, ha lehetne."

Apa hangos keltésére lettem figyelmes. Akkor ez csak egy álom volt? Annyira élethű volt, de tudtam, ez velem soha nem történne meg. Mit is képzelegek itt a daliás lovagról aki elnyeri a király kisasszony szívét. Én csupán egy hétköznapi lány vagyok, nem épp hétköznapi álmokkal. Felkeltem az ágyból, majd kisiettem a Konyhába és megittam a forró csokimat és már a ruháimat szedtem elő a mai napra.
















Gyorsan megmostam a fogamat és a hajamat ló farokba fogtam. Bepakoltam a táskába a könyveimet. Földrajz, Matek, Angol, Ének. A legjobb nap a föcit és a matekot leszámítva. Gyorsan még belekukkantottam a matematika leckémbe és láttam, hogy egy feladatot nem fejeztem be. Ah... most mit csináljak. Felkaptam a táskámat és rohantam lefelé, hátha elkapok valakit, akinek kész a házija. A baba-mama bolt előtt találkoztam Rich-el.
- Szia. Kész a matek házid? - kérdeztem.
- Szia. Ja.
- Idetudod adni? - kérdeztem sürgetve.
- Huu, Bree nem tanult? - vonogatta szemöldökét.
- Csönd! Inkább add azt a hülye házit.
Kiszedte a füzetét a táskájából, majd odaadta. Heves másolásba kezdtem a padon, amivel 1 perc alatt készen is lettem. Szó szerint versengtem az idővel. Eközben éppen Eric jött felénk, száján széles vigyor. Tényleg vigyorinak fogom hívni. Visszaadtam Rich-nek a füzetét. Intett Ericnek, majd elment. Én megvártam. Mikor odaért hozzám körülnézett, majd adott egy puszit a számra. De aranyos. Az a baj, hogy túl magas, és pipiskednem kell, bár ez nem érdekes, ha vele járok. Együtt indultunk el a suliba, és elmeséltem neki az esti álmomat. Azt mondta, hogy egyszer még megtörténhet és kacsintott. Szóval vegyük úgy, hogy már tervezi. A suliba érve lehagytam, hogy ne legyünk még feltűnőbbek. A földrajz terem hála istennek a földszinten van, ezért nem kellett sokat sétálnom. Amikor beértem Brenda már rám szögezte szemeit és mosolygott.
- Sziasztok. Mennyit mondtál el nekik? És hol van Leyla? - fordultam Brenda felé.
- Szia Bree. Még semmit, de majdnem kiszedtél belőlem. Beteg szegény. - mondta.
- Szegényke. gyógyuljon meg. - mondtam. - És a tiedet tudják? - kérdeztem.
- Ahha. Már elmondtam nekik.
- És hogy hívják az illetőt? - kérdeztem mosolyogva.
- Mark. És annnnyira helyes. - mondta ámuldozva. - És ki vele... veletek mi van? - kérdezte szemöldökét mozgatva.
- Járunk. - suttogtam.
- De kivel? - kérdezte Bella.
- Ericcel. - mondta még mindig halkan.
- Ó te mázlista. És hogy történt? - kérdezte Bella és Nicole egyszerre.
- Hát elmentünk a Lakers- Pistons meccsre és hát öhöm.. csók kamera. Aztán buszmegálló és aztán gyalog haza. - ennyi tömören. Remélem elégedettek vagytok. Részleteket inkább 10 szem közt mondom el. - mondtam viccesen.
- Rendben. - válaszolták egyszerre.

5. fejezet

Remélem tetszeni fog. ^^ Mára még készülök még egy fejivel. :)

(Bree szemszöge)

A meccs végén kimentünk a buszmegállóba, ahol csak mi ketten voltunk. A kis padon helyet foglaltunk, és némán bámultunk a lámpákkal kivilágított utcára. Azon gondolkoztam, hogy min gondolkozhat ő. Véletlen szererűen, olyan dolog csúszott ki a számon, ami feledtébb cikis volt számomra.
- Remélem nem voltam rossz... - motyogtam magam elé.
- Csappet sem. - mondta halkan.
Felé néztem, és nemtudtam, hogy köpjek vagy nyeljek. Csak annyit tudtam tenni, hogy átölelem. Erre volt most szükségem. Visszaölelt, és így voltunk legalább 3 percen keresztül, végül elengedtem. Féloldalasan rám mosolygott, amitől éreztem, hogy vérvörösre pirultam. Ajkai nagyobb mosolyt engedtek meg maguknak. Szégyenlősen mosolyogtam vissza, majd ismét a gondolataimba merültem. Az agyam csak róla és rólam keringtek. Mi lenne, ha járnánk? Milyen rossz lenne, ha szakítanánk? De hisz olyan rendes, biztos nem lenne olyan szemét, hogy csak egy "vége" szóval elintézné a dolgot. Dehát nem is járunk, miket képzelek én, egy ilyen szexi srác, egy ilyen ronda lánnyal.
- Nem vagy ronda... - mondta alig hallhatóan.
- De igen az vagyok... - mondtam én is halkan.
- Ha az lennél, szerinted én, mint "szexi" srác megtenném ezt? - mondta, de nem tudtam válaszolni, mert lecsapott rám.
Csókunk édes és szerelmes volt. Nem tartott sokáig, de úgy éreztem, mindent elárul vele.
- Tetszel nekem... - sugta a fülembe.
- Te is nekem... - válaszoltam. - Kérdezhetek valami nem ideillőt?
- Persze. - válaszolt vigyorogva.
- Hol a francban van ez a busz? - kérdeztem viccesen felháborodva.
- Szerintem nem fog jönni. - mondta.
- Hát ezt mondhattad volna hamarabb is... - mondtam mosolyogva.
- Akkor kárbavésznek ezek a pillanatok... - mondta lesütve szemeit.
- Igaz. Akkor köszi, hogy nem szóltál. - kacsintottam.
- Máskor is. - kacsintott vissza.
- Nem indulunk inkább el sétálva? Mert akkor hajnalig itt beszélgethetnénk. - mondtam.
- Mehetünk, bár engem nem zavarna.
- Engem, se, dehát az ősök...tudod milyenek tudnak lenni. - mondtam, majd vágtam egy fejet. (>.<) - Jah. - válaszolt. El is indultunk hazafelé. Végig a hülye tanárokat és a nagyszerű osztálytársainkat beszéltük ki, ami furcsa volt. Hogy miért? Mert fiúval ilyenekről általában soha nem beszélek, de kifejezetten jól jött egy másik szemszögből látni a dolgokat. Hirtelen megcsörrent a telefonom, ami szerintem mind kettőnkre ráhozta a frászt.
- Bocsi, anya hív. - mondtam.
- Semmi gond, vedd csak fel. - mondta aranyosan.

- Szia anya! Mizu?
- Megmondanád, hogy mégis hol vagy? - kérdezte idegesen.
- Mindjárt otthon, ugyanis lekéstem a buszt! - mondtam felháborodva.
- Akkor miért nem hívtál? Hazavittelek volna.
- Mindegy. Nemsokára otthon vagyok. Szia.
- Remélem is. Szia.

- Anyád nagyon mérges lehet rád. Bocsi. - ézett rám sajnálkozva.
- Az, de nem a te hibád. Ilyen helyzetben ő is azt tette volna mint én. Ismerem.
- Akkor jó. - mosolyodott el.
A házunk előtt voltunk. Elköszönés képpen egy puszit nyomtam az arcára, amit ő is viszonzott. Előkotortam a kulcsomat, majd felsiettem a lépcsőházban. Mikor beléptem a lakásba a friss rántotta szaga csapott meg. Nyami. Ladobtam a táskámat és a cipőmet, majd bevetődtem a konyhába, ahol már az ízletes vacsora várt.
- Sziasztok! - köszöntem.
- Suia Bree! Milyen volt a meccs? -kérdezte anya.
- Fergeteges. - mondtam.
- Ennyi? És nyertek Mac-ék? - mondta.
Nem éretttem miért kérdezte meg, hogy nyertek-e, mert mindig ők szoktam nyerni.
- Micsoda buta kérdés ez, komolyan. Persze. - válaszoltam.
Amikor végeztem elraktam a tányért majd bementem a fürdőbe és hideg vízzel letusoltam, majd elvégeztem a teendőimet, és beugrottam az ágyban, karjaimban a laptop.

Gyorsan átírtam a személyes üzenetemet. El is mosolyodtam rajta. Odarohant hozzám Noel, mire gyorsan megnyitottam az internetet. Nem akarom, hogy megtudják. Még nem. És a kamerás dolgot meg pláne. 5 perccel később Eric is bejelentkezett, és megváltoztatta a személyes üzenetét.




Rám is írt,már annyira hiányzott.

Ericc üzenete:
* Szia. (: Mizujs?

bree ELF> üzenete:
* Szia. (: nemsok. ^^ hiányoztál. veled?

Ericc üzenete:
* semmi különös. te is. :)

bree ELF> üzenete:
* :$$ ajj.. mennem kell -.-" húgom aludni akar. bocsi.(L)
* sziapuszi(L)

Ericc üzenete:
* semmi baj.(: szijapuszi.(L)

Majd kikapcsoltam a gépet, és mély álomba merültem.

4. fejezet

(Bree szemszöge)


A házba beérve egyből a laptophoz rohantam, és be is kapcsoltam. Nem rég kaptam apától, mert jó lett az évvégi bizonyítványom. Amíg vártam, addig kimentem a konyhába egy kis nasiért. A vezetékes telefon megcsörrent, én pedig nyomban fel is vettem.
- Halló tessék? - mondtam bele.
- Szia. Mac vagyok. Otthon vagy? - kérdezte.
- Nem haver, a vezeték hosszú... persze, hogy otthon vagyok.
- Ditroitban van meccsünk, pont a stadionban. Szereztem neked két ingyen jegyet, ha van kedved gyere el.
- Persze. Még úgyse láttalak kosarazni, uncsikám.
- Oké. Akkor 14:15-re gyere a kapuhoz holnap, ott foglak várni.
- Rendicsek. Na megyek. Szia. Szeretlek.
- Szia.
Leraktam a telefont és ujjongva mentem át a szobámba. A laptop már teljesen betöltött, és az MSN is mát megnyílt. De vajon kinek adjam a másik jegyet. Annak fogom aki először rám ír. Lássuk is kik vannak fent.
Drinicica*-*

Niklessa : D
Tamikahh *.*
Ericc
Mi lesz, ha Eric ír rám? Ne írj rám, ne írj rám...

Ericc üzenete:
* Szia. :D Mizujs?

bree ELF> üzenete:
* Szia. (: Ááá... nem sok.
* Veled? (:

Ericc üzenete:
* Semmi kül. :D

bree ELF> üzenete:
* Öö... nincs kedved eljönni a Lakers - Pistons meccsre? (: Uncsim a Lakers új tagja és adott 2 ingyen jegyet. Gondoltam érdekel. (: Holnap lesz a meccs.

Ericc üzenete:
* Miért ne. : DD Hányra menjek érted? ;)

bree ELF> üzenete:
* Gyere 14 órára a házunk elé. ^^

Ericc üzenete:
* Oké. =]

bree ELF> üzenete:
* De várom már. *-*

Ericc üzenete:
* Én is. >.<

bree <ELF> üzenete:
* Ugye egyik nyomorék se jön a suliból? O.O

Ericc üzenete:
* Nem hiszem, mert elég drágák a jegyek. : O

bree <ELF> üzenete:
* Akkor jó. ;D
* Na nekem mennem kell, mert húgomért kell menni a suliba, aztán meg előkészülök a nagy találkára. : DD

Ericc üzenete:
* Oksa. :D Szija.puszi.:D

bree <ELF> üzenete:
* szija.puszi. (:

El se hiszem, hogy igent mondott. A napomat már csak egyetlen egy dolog ronthatja el. Tippeljünk mi is lehet az. Hmm... ja igen, Noel. Ki gondolta volna? Kikapcsoltam a laptopot, és felvettem a cipőmet. Bezártam az ajtót, majd lesiettem a lépcsőn és kiléptem a bejárati ajtón. Gyors lépésben haladtam, de az inkább táncolásba ment át. 5 perc alatt ott is voltam a sulinál. Bementem és pont akkor jöttek le a lépcsőn.
- Víííszont láátáásraaa! - mondta az osztály.
Noel odajött hozzám, majd átölelt.
- Húú, beteg vagy? - kérdeztem.
- Ja. Veszett vagyok. - vigyorgott, majd elengedett.
Kimentünk a suliból. Rajtam éppen a gurulós cipőm volt, és mindig előre mentem.
- Nem bírnál megvárni? - mondta idegesen.
- Megállok és te majd utol érsz. -mondtam és meg is álltam.
- Ajj... - mondta.
Már ott voltunk a háznál. Kinyitottam az ajtót és előre engedtem. Felsiettünk majd a lakás ajtaját is kinyitottam. Noel szabályosan bevágódott az előszobába. Ledobtuk a cipőnket a sarokba, majd nekiláttunk "tanulni". Mivel Wolf adott házit, ezért neki is álltam, ahogyan Noel is, mert nem olvasta el a nyáron a Csí-t, ezért most kell neki. Előszedtem a vonalzómat. Nem az a szokványos kemény vonalzó, hanem valami gumiból készülhetett, mert nem lehet eltörni. Rácsaptam vele Noel lábára, amire akkorát felsikított. Ott röhögtünk, mire előszedte az övét is. Neki pink volt, nekem zöld. Rácsapott a lábamra amitől lassacskán felsikítottam.
- Megcsaptalak. Visszacsaptál. Háború elkezdődött. - mondtam viccesen.
Ott hülyéskedtünk, de aztán tényleg tanultunk. Mikor kész lettem ismét a laptophoz siettem. Bekapcsoltam és felmentem MSN-re. Egy felugró ablak. Rákattintottam, majd megláttam, hogy Mako írt.

Makk; üzenete:
* Szia Bree. Mizu veletek?

bree <ELF> üzenete:
* szija. Hogy érted, hogy velünk? ^o)

Makk; üzenete:
* Veled meg E-vel. : DD

bree <ELF> üzenete:
* Annyira hülye vagy. -.-" Semmi nincs köztünk.

Makk; üzenete:
* A hülye is látja, hogy van.

bree <ELF> üzenete:
* Csak együtt értünk be suliba. Akkor már járunk is szerinted? ^o)

Makk; üzenete:
* Jah. ^^

bree <ELF> üzenete:
* semmi nincs köztünk és nem is lesz.

Makk; üzenete:
* Ünnep rontó. >.<

bree <ELF> üzenete:
* ;) máskor is.

Makk; üzenete:
* na megyek. pápá.

bree <ELF> üzenete:
* szia.

Huh, na ez eléggé öhöm, érdekes volt.
- Ki az az Eric? - kérdezte Noel vigyorogva.
- Az osztálytársam. Miért? - kérdeztem vissza.
- Csak, mert... Bree és Eric ülnek a fán. - vigyorgott.
- Fogd be! - mondtam idegesen.
A bejárati ajtó csengője megszólalt és mi rögvest odarohantunk. Kinyitottam az ajtót és anya állt előttünk.
- Sziasztok! - mondta mosolyogva. - Segítenétek?
- Szia anya! Persze. - mondtuk egyszerre.
- Apa mikor ér haza? - kérdeztem.
- Nemsokára. - mondta anya.
Kipakoltunk a szatyrokból és a helyükre tettük a cuccokat.
- Annnnyuuuuuu. - néztem rá.
- Mennyi kell? - kérdezte.
- Semennyi. - mondtam kuncogva. - Mac elhívott a kosármeccsére. Ugye elengedsz?
- Persze kicsim. Üzenem neki, hogy mostmár eljöhetne hozzánk, mert hiányzik. - kacsintott anya.
- Okés. Nem felejztem el. - mosolyogtam.
Apa is megérkezett.
- Szia apa! - mondtam.

- Szia Bree. - köszönt vissza.
- Képzeld, Mac jön a városba és megyek a meccsére. Anya elengedett.
- Oké, de vigyázz magadra.

- Meglesz.
- Amúgy hánytól is lesz? Hát 14:15-kor találkozunk a csarnok kapujánál.
- Értem. Akkor jó szórakozást holnapra.
- Köszi.

3 óra múlva...

A vacsora isteni volt. Krumplipüré "megint", de ez finom volt, rántott hússal. Nyami. Letusoltam majd elvégeztem a teendőimet és behuppantam az ágyba. Alig vártam, hogy holnap legyen.

Másnap. 13: 45-kor...

Hétvége. De várom már a meccset. A ruha amit felvettem egyszerűen a kedvencem.

A telefonom meg csörrent, és láttam, hogy Eric hív. Gondolom itt van. Elköszöntem anyáéktól, és siettem le. Mikor leértem megláttam Ericet. Most is vigyorgott.
- Szia Vigyori. - kacsintottam.
- Szia Mosolygós. - kacsintott vissza. - Mehetünk?
- Persze. És ő... mivel megyünk? - kérdeztem.
- Gondoltam busszal. - mosolygott.
- Okés.
Most jött egy hosszadalmas csönd.
- És... mizujs? - törtem meg a csendet.
- Semmi különös. Várom a meccset. - mondta. - És veled?
- Nemsok. Te kinek szurkolsz?
- Lakers. Gondolom te is. - mondta mosolyogva.
- Nem.... csak vicceltem. Persze, hogy nekik.
Elkezdtünk nevetni, majd megérkezett a busz. Leghátra ültünk, egymás mellé. 2 perc néma csönd. Az ablakon kéztem kifelé. A busz megállt egy megállóban és egy srác kacsingatott nekem. Elmosolyodtam, majd a középső ujjamat megmutattam neki, majd Eric felém fordult.
- Az a srác nagyon stírölt. - mondta.
- Ja. Megmutattam neki az egyik ujjamat. - mondtam vigyorogva.
- Hogy-hogy? - kérdezte meglepetten.
- Nem jön be. - nevettem, mire ő is elkezdett nevetni.
- Itt is vagyunk. - mondta.
Leszálltunk a buszról és megláttuk Mac-et. Odasiettünk.
- Szia Óriás. Napról napra magasabb vagy. Ez nem fer. - Majd vágtam egy fejet (>.<). - Szia Bree. Vagy lehet, hogy csak te vagy a kicsi. - kacsintott. - És ki a barátod? - Eric vagyok. - mutatkozott be. - Mac. - mondta neki drágalátos uncsitesóm. - Akkor most beengedsz minket vagy itt fogunk dekkolni este 8-ig? - kérdezem incselkedve. - Hmm... felőlem dekkolhattok. De neeem. Menjetek csak. - mondta. Bementünk és helyet foglaltunk a C részlegben. Már sokan voltak, de nekünk Elite helyünk volt, pont középen. Láttam egy lányt aki nagyon hasonlított Brendára, de nem voltam biztos benne, mert általában nem jár sehová egyedül. Előttünk foglalt helyet már sorral, majd 5 perc múlva egy fekete hajú srác lépett oda mellé. Való színűleg azt kérdezte szabad-e a hely. A lány maga mellé engedte a srácot. Majd elkezdődött a meccs.
Félidő volt. Ekkor a kivetítőn láttam, hogy bekapcsolják a Csók kamerát. Ekkor nagyon néztem. Jajj, csak mi ne legyünk benne. Mindenki azt ordibálta, hogy "Csókot, csókot". Egy idős házaspár volt az első. Ezután a képünkbe nyomtak egy kamerát és a kivetítőn voltunk. Ó istenem.
- Mehet? - kérdezte Eric.
- Ahha. - mondtam félénken.
Majd megcsókolt. Hangos ujjongás tört elő az emberekből. Ez volt az első csókom és egy Lakers meccsen. Király vagyok. Majd ő szakította meg a csókot. Csak vigyorgott, és csak egy mosollyal viszonoztam. És amikor az utolsó pár volt soron teljesen meglepődtem. Brenda volt és az a fekete hajú srác. És megcsókolták egymást. Nem volt mondjuk más választásuk. Bár szerintem ő is meglepődhetett, mikor meglátott Ericcel. A meccs folytatódott, mi pedig csak egymást néztük végig. Láttam, hogy Brenda hátranéz és megpillant engem. A hüvelyk ujjával mutatta, hogy pazar volt, és ezt én is viszonoztam.

3. fejezet

( Bree szemszöge)


Mikor közölte velünk a tanár, hogy nem lesz 5-6. óra csak úgy repdestünk örömünkben. Mikor elment Leyla rendesen becsapta. az ajtót, de csak nevettünk. Felkapkodtuk magunkra a ruhákat, majd siettünk kifelé, de az ajtó zárva volt. De hisz a kezemben van a kulcs.
- Bree ne szórakozz! - mondta Bella.
- Még kinyitni se tudom a rohadt ajtót, nem, hogy bezárni! - mondtam egy elfojtott mosollyal.
- Elkérhetem a kulcsot? - kérdezte Nicole.
- Persze. - mondtam, majd a kezébe adtam a kulcsot.
Berakta a kulcsot a zárba majd elforgatta. Nagy vigyorogva megnyomta a kilincset és húzni kezdte, de az még mindig nem adta meg magát.
- Hogy a... - kezdte Nic, de Brenda közbeszólt.
- Segítség! Beragadtunk! - ordibált.
Leyla kinyitotta az ablakot, hogy hátha van odakint valaki. Szerencsére a fiúk mindig bent maradnak egy kicsit focizni, szóval most nagy mázlink volt.
- Krisz! Segítsetek! Beragadtunk! - mondta nekik vigyorogva.
Lerakták a labdát, majd bejöttek az épületbe. Hallottuk a lépteiket, és hogy ráncigálják az ajtót.
- Ugye nem szándékosan zártátok be? - kérdezte morgolódva.
- Ezek, hogy viccelnénk? - mondtam.
- Fiúk! Ti meg miért rángatjátok az ajtót? - kérdezte mogorván a technika tanár.
- A lányok beragadtak! - mondta Rich.
- Tessék megszerelni. Maga az ilyen aki ért hozzá. - mondta Krisz.
Hallottam, hogy valaki elfut, majd pár másodperc múlva vissza. Valószínűleg csavarhúzóért mentek. Bár most a lánc fűrész jobban jött volna, de mindegy... 10 perc múlva a zár leesett, és a tanár keze nyúlt be az ajtón tátongó lyukon. Megfogta az ajtót és kirántotta. Az ajtó letört, a tanár keze meg lehet, hogy eltört, mert láttam, hogy bekönnyezett.
- Tanár úr! Jól tetszik lenni? - kérdezte Nicole.
- Nem nagyon. - válaszolta.
- Köszönjük. Esetleg szóljunk valakinek? - kérdeztem.
- Nem szükséges.
- Rendben.
Elindultunk a menzára, hogy megebédeljünk. Bella nem a suliban eszik, ezért ment haza. Megöleltük, aztán ment is el. Mi rádobtuk a táskákat a tartóra, és mentünk be az étkezőbe. Hosszú sor állt már előttünk. Mint egy közlekedési dugó. Felkaptunk egy-egy fehér tálcát és kivettük az evőeszközöket. A leves tej leves volt eper levél tésztával. A második rántott hal krumpli pürével. Na ez az a kaja amitől mindegyikünknek felfordul a gyomra. A krumpli olyan kemény. Nem ismernek jobb receptet? Most komolyan. És ezt hetente legalább 2x kell ennünk. Kaptunk egy almát is. Fogtuk a tálcánkat és a leghátsó asztal sorhoz ültünk. A kajából körülbelül mindenkinek az almája fogyott el. Kivittük a tálcákat és kimentünk az ebédlőből. Felkaptuk a táskánkat és indultunk ki a suliból. Mi Nicole-lal mentünk a bicikli tárolóhoz, Brenda és Leyla pedig haza. Elköszöntünk, majd indultunk is. Nicole kinyitotta a lakatját és a kosarába dobta, ahogy a táskáját is. Én gyorsan felpattantam a bicajára és ott lazultam.
- Látom nagyon élvezed a helyzetet. - mondta Nicole nevetve.
- Bizony ám. - mondtam egy kacsintással egybekötve. - Tudod mi lenne a legpoénosabb?
- Na mi? - kérdezte mosolyogva.
- Ha felülnél és én vinnélek. - mondtam már majdnem h megfulladva a nevetéstől.
- Oké, de csak ha kiértünk. A végén még Brádosz beküld minket. - mondta.
- Oksa. - mondtam.
Az iskola kapuján kiérve utasítottam Nicole-t, hogy szálljon fel, mert otthagyom. Fel is ült a csomagtartóra, és nagy száguldásnak vetettük alá magunkat. Én egyáltalán nem tudok az ő biciklijén menni, mert nekem összteleszkópos van. Néhol majdnem beleestünk egy-egy árokba. Mikor a házunkhoz értünk leszálltam majd átadtam a volánt. Megöleltem, majd a táskámhoz nyúltam, hogy kivegyem a kulcsomat. 2 perc keresés után meglett. Beraktam a zárba, majd az kattant egyet és ki is nyílt.

2. Fejezet

(Bree szemszöge)

Az öt személyes pad közepén foglaltam helyet. A táskámból előpakoltam a toll tartómat és az ellenőrzőmet, majd a táskát bevágtam a legközelebbi fakkba.
- És hogyan telt a nyár? - kérdeztem. - Valaki volt nyaralni?
- Ahha. Ti nálam. - mondta Bella viccesen.
- És milyen jót nyaraltunk! - mondta Leyla és Brenda egyszerre.
- És te Nicole? Hol nyaraltatok? - kérdezte Bella.
- Ömm... Minneapolisban voltunk. - mondta Nic.
- Az szuper! Jó sokat utazhattatok! - mondtam vidáman.
A fiúk sorra érkeztek meg a terembe, és foglalták el a helyüket. Nem értem, hogy ennyi fiút, hogy voltak képesek 5 lány mellé berakni egy osztályba. Bár a buli mindig megvan. Le se tagadhatnánk. A jelző csengő adta meg a kezdő löketet azért, hogy tudjuk, nemsokára kezdőid az unalmas tanulás. Mrs. Wolf, az osztály főnökünk szó-szerint gyűlöl minket. Nem mintha a többi tanár annyira szeretné az osztályt. A tanár nő megérkezett a terembe éppen nagy csengetés előtt pár pillanattal. Egy nagy dosszié volt nála tele lapokkal.
- Ha most dogát irat én elmegyek. - súgta Brenda.
- Gyerekek! Most 3 órán keresztül a házirendet fogjuk felolvasni, hogy a 7. évben ne legyen "annyi" gond veletek. - mondta nyájasan. - Ki kezdi? Mondjuk legyen... Leyla!
Ez a tanár sokszor az agyunkra megy, mert nem bírja Leylát. Folyton piszkálja őt, mert nem mindig csinál házit. Na és? Én se, mégis én vagyok a tanárok "kis kedvence", na meg Fidelty. Róla csak az kell tudni, hogy a tanár lánya, és teljesen el van kényeztetve. Azért jók a jegyei, mert anyja minden dogára elkéri a tanároktól a kérdéseket. Szánalmas. És meg rátesz egy lapáttal, hogy szinte minden nap új ruhát vesz a Dirtoiter-ben. Hát akinek csak úgy dől a pénz egészségére.
Leyla hangosan elkezdte olvasni a tűz védelmi szabályokat. Stefan egy hangos horkolást tettető hangot adott ki magából. Sokan elkezdtek kuncogni, néhányaknak éppen csak megrezdült a szája sarka.
- Kisfiam! Vedd már észre, hogy vége a nyári szünetnek! - mondta a tanár idegesen.
- Maga meg vegye észre, hogy leszarom! - mosolygott Stefan.
- Jól van fiacskám! Ezért kapsz egy egyest matekból! Örüljél! - mondta flegmán a tanár.
- Köszönöm! - mondta Stef.
A hangos csengő törte meg a csendet. Az osztály kiözönlött a teremből, ahogyan sokan mások is. A fiúk még mindig csak Ericet faggatták, hogy mi van köztünk. Már két barát se jöhet egyszerre a suliba? Talán szabályzat tiltja vagy mi van? Unalmasan néztünk le az aulába az első emeletről. Mikor vége lett a szünetnek, visszamentünk a terembe, és még 2 órát a házirenddel töltöttük.
- Figyeljetek! A következő óra angol lesz! Úgy tudom ismétlő dolgozat! - mondta Wolfi.
Kiléptünk a teremből és balra vettük az irányt, majd tovább haladtunk egyenesen. Az angol terem ajtaja kulcsra volt zárva. Szóval még mindig utál minket. A táskánkat odadobtuk az ajtó elé és földre ültünk. Egy 6.-os gyerek jött oda hozzánk.
- Bocs. Arrább mennél? Kivenném a pulcsimat. - mondta a fiú Brendának.
- Bocs. Nem zavar, hogy most dolgom van? - mondta neki Brenda, mi meg már szakadtunk a röhögéstől.
A gyerek elment. Jó hogy nem már bőgött. A fiúk odarohantak a terem ajtajához, és Beez pedig lefeküdt a földre. Eltorlaszolva a bejáratot.
- Mégis mit csináltok? - kérdezte Mrs. Tott.
- Security! Security! - mondták egyszerre.
A tanár feje tök vörös volt, már mikor Rolly meglátta az igazgatót. nyomban széjjel reppentek és a táskák is már a vállunkon voltak. Az igazgató nő elment mellettünk, majd befáradtunk a terembe. Az ablak mellett ültünk a 2. padban Nicole-lal.
- Gyerekek! Röpdolgozat! - mondta a tanár nő.
- Maga most szórakozik? - kérdezte Beez.
- Nem!
Kiosztotta a füzeteinket, majd felírtuk, hogy "test 01". Sokan odatömörültek hozzánk székkel együtt. Akik már hozzánk nem fértek, azok mentek Leyláék asztalához.
- Gyerekek! Nincs másolás! - mondta Mrs. Tott.
- Tanárnő. Ez nem másolás. Csapat munka! - mondta Rolly, majd visszafordult az asztalhoz és szorgosan másolta a megoldásokat.
Amikor a tanár oda akart jönni az asztalhoz a fiúk úgy összehúzódtak, hogy az asztal közelébe se tudott volna menni. Amikor készen lettek visszaültek az asztalukhoz, és becsukva kitolták a füzeteket az asztal sarkába. Beez folyton szórakoztatta a tanár jobbnál-jobb beszólásaival, elhúzva az angol órákat. Én imádtam rajzolni, most is egy nagyot alkottam.


Az óra végén összepakoltuk a cuccunkat és indultunk tesire. Ez az óra két órás lesz, mert a nevelő testület jónak találta, hogy kicsit megizzaszt minket. Átmentünk a test nevelés szárnyba, majd a 4-es öltözőbe mentünk. Mindig annak a belső részében szoktunk lenni, mert pont elférünk. Átöltöztünk, majd beálltunk a sorakozóba. Egy új tanár nő lépett be az ajtón.
- Lányok! Az óra elmarad, mert a tanár úr beteg lett!

1. Fejezet

(Bree szemszöge)

Az ágyamban feküdtem. A nap besütött a redőny aprócska résein, és az egyik szerencsésen a szemembe világított. Forgolódtam, mert nem akartam suliba menni. A vekker is pár percen belül sipítozó hanggal keltett, amitől végképp elegem lett. Lecsaptam az órát és a fejemre húztam a takarót. Az ajtó halk nyikorgását véltem felfedezni. Pár másodperccel rá a redőny hangos csörömpölése, és a nap már túlerőben voltak. Kész, feladom.
- Bree! Noel! Keljetek, csak nem akartok elkésni az iskolából? - mondta apa vidáman.
Mintha ez annyira vidám lenne. Az iskola kész rém álom.
- Lányok! Ha nem keltek fel akkor egy vödör vízzel jövök vissza. - mondta ravaszan.
- Hagyjál már! Álmos vagyok! - mondtam elnyűtt hangon.
- Ha nem MSN-eztél volna fél 2-ig Bellával, akkor nem lennél most álmos, és vidáman mehetnél az iskolába. - oktatott ki.
- Az iskolába mióta járnak az emberek vidáman? Amióta az iskolába járunk, azóta mindenki tejes sokkban van! - mondtam feltápászkodva az ágyamból.
- Khm... - adta ki magából Noel. - Mi legalább a legjobb osztály vagyunk.
Felkeltem az ágyból és megbökdöstem a húgomat, hogy most már tényleg keljünk fel. Ő is nagy ásítozásokkal egybekötve kimászott az ágyból. A puha szőnyeg annyira kellemes volt, hogy nyomban bealudtam volna rajta. Kimentünk az előszobába és balra vettük az irányt ahol már a konyhában találtuk magunkat. Két fa deszka volt az asztalra rakva, azon pedig a friss kakaó díszelgett a kedvenc bögréinkben. Az enyém egy narancs sárga állatos volt, az övé meg egy zöld tigrises. Helyetfogaltunk az ülő garnitúrán, és hevesen szürcsölgetni kezdtünk a kakaót a szívószálakon keresztül.
- Bree! Mit csináljak enni? - kérdezte anya sürgetve.
- Hmm... kolbászos zsemle jó lesz! - mondtam.
Anya szélsebesen elkészítette a tízóraimat, és egy szalvétába csomagolta, majd rárakta a konyha pultra. Én végeztem is a reggelimmel. Elindultam a ruhás szekrényem fel, és kikerestem a legmegfelelőbb öltözéket a mai napra. Egy szürke póló, és egy sötétkék farmer cső nadrág mellett döntöttem. Átvágtam az előszobán, és a fürdőbe igyekeztem. A haj vasalómat gyorsan bedugtam a konnektorba, és a a 200°-os funkcióra állítottam. Kifésültem a hajamat, majd a hajvasalóval többször is átmentem rajta. Szép egyenes lett. Felvettem még egy fehér masnis haj pántot, és előkotortam a smink táskámból a fekete szem ceruzát. Manapság enélkül élni se lehet. Szépen kihúztam a szememet alul-felül, és visszaraktam a helyére. Kisétáltam a fürdőből, és a szobámba mentem ismételten. Apa már beágyazott nekünk, bár magunk is megtudtuk volna csinálni. A táskámhoz igyekeztem, és bepakoltam az utolsó 3 órára előkészített tankönyveket és munka füzeteket. Az első 3 órám úgyis osztály főnöki lesz. Felkaptam a táskámat és kivittem az előszobába, majd a kisszékre helyeztem. A cipős szekrényhez mentem és kivettem a zöld tornacipőmet. Eközben Noel és elkészült. Annyira irigyeltem, mert a haja aranybarna volt, és göndör. Majdhogynem a csípőjéig ért. Ő egy fehér hosszított fazonú Felsőben és lila térdnadrágban volt. A szekrényhez ment, és kivette a saruját. Mostanság ez a divat. Leylának és Brendának is van egy ilyen cipője. Még tegnap mesélték. A táskámért nyúltam, majd elbúcsúzkodtunk anyáéktól. Már a 2.-on voltunk, mikor eszembe jutott, hogy a kajám a pulton maradt. Felfutottam a 3.-ra, és berontottam a házba.
- Bocsi, csak itt hagytam a kajámat! - mondtam lihegve.
Egy 5 kilós táskával nem egy könnyű meló. Elvettem a szendvicsemet és a táskámba dobtam.
- Menetem! Sziasztok!
Lefutottam a lépcsőn, és a földszinten már Noel várt.
- Hány évig kell ezt még eljátszanod? Tudod nagyon fárasztó vagy! - mondta.
Igen. Így dirigál nekem a 3. osztályos húgocskám.
- Sokáig! Nem mindegy neked? - mondtam.
Kimentünk a lépcsőházból, és az utcán már sokan nagy pakkal indultak az iskolába. Lefordultunk jobbra és elkezdtünk beszélgetni arról, hogy a fák miért vannak. Értelmes témáról beszélgetünk általában.
- Itt balra kell menni! Már azt se tudod merre van a suli? - mondtam a húgomnak viccesen.
- Csitt! - mondta.
Majd folytattuk a beszélgetést a nagyszerű biológiától, hogy a kutyák így meg úgy vannak. A kocsma előtt haladtunk el, ahol már vagy 5 pasas holt részegen aludt az asztaloknál elszórva a kert helyiségben. Kicsit sietősre vettük a tempót, mert utáltuk az a helyet, de nem akartunk óriási kerülőt tenni. Egy elágazódással találtuk szemben magunkat, de tudtuk, hogy nekünk egyenesen kellett, hogy menjünk.
- Héé! Noel! Várj! - hallottam meg egy fiatal kislány hangját.
- Szia Fanny! - köszönt Noel a lánynak.
- Bree! Hadd menjünk együtt! Ha akarod lehagyunk téged! - mondta boci szemekkel.
- Menjetek, de azért lássalak titeket.
- Oké! Köszi.
Gyorsan sétáltak előre, és egyre távolabb kerültek tőlem. Végre. Csend. Balra bólintottam, ahol egy rét volt egy nagy elágazással, ahol levágható az út a lustábbaknak. Elvigyorodtam. Megláttam egy pillanatban egy kék pulcsis srácot. Fogadjunk Eric. Lelassítottam, hogy be tudjam várni. Legalább valakivel tudjak nyugodtan beszélni. Ő már a sarkon volt én meg még mindig tök lassan mentem. Meglátott, ezért meg állt. Egy kajla vigyort vágott. Lassan beértem.
- Szia vigyori. - mondtam neki mosolyogva.
- Szia mosolygós. - mondta még mindig vigyorogva.
- Ömm... mizujs? - kérdeztem.
Mióta vagyok én ennyire zavarban ha egy osztálytársammal beszélek? Lepődtem meg magamon. Nyugalom Bree. Ő is csak egy a többi közül. Higgadj le.
- Semmi különös. - válaszolt. - Veled?
- Nem sok. El vagyok. - mondtam.
Csendben mentünk tovább az utcán, de ő megtörte a csendet.
- Képzeld, kaptam egy gitárt. - mondta, egy apró mosollyal.
- Király! - törtem ki magamból. - És milyet?
- Elektromosat. - áradozott. - Csak még nincs énekesem.
- Értem.
Vajon miért mondta, hogy nincs énekese? Hiszen az osztályból mindenkinek rossz a hangja, én meg soha nem énekelek, mert azt mondom, hogy beteg vagyok.
- A neten találtam egy lányt, aki nagyon jól énekel és idevalósi. Olyan idős mint te vagy én. Lehet felkeresem. Szerintem te is ismered. A felhasználó neve EreeLoweeFever. Sokszor énekel a szerelemről meg ilyesmi.
Mi van? Tűnődtem el magamban, majd leesett. Az a felhasználó én vagyok! És nem is jó a hangom, csupán unalomból töltöttem fel azokat a videókat. Most erre mit mondjak? Mit tegyek? Nem leplezhetem le magamat. Kiröhögne. Kérdőn felhúzta a szemöldökét.
- Háát.. szerintem írj neki. Bár ha azt mondod ennyire híres lehet, hogy nem tud összeállni veled, de MSN-en kérhetnél tőle egy webcamos zenélést. Szerintem belemenne.
- Húú. Jó ötlet. Köszi Bree. Majd írok neki.
- Szívesen.
- Majd még meghálálom. - mondta vigyorogva.
- Hagyjad. - kacsintottam.
Megérkeztünk. A nagy sárga rozsdás kapu még jobban elvette a kedvemet.
- Mindjárt megszületik asszem egy kis róka...- mondtam.
- Nyugi, nem lesz olyan szörnyű. - mondta, majd hirtelen két kart éreztem a felső testem körül.
Kipattantak a szemeim és láttam, hogy Eric megölelt. Visszaöleltem, majd szétreppentünk, és bementünk a suliba. A nagykapuhoz érkeztünk, ami a borzalmak nagy ajtaja. Előre engedett.
- Értelek. Szóval haljak meg én először. Köszi. - mondtam egy vigyorgás közepette.
- Nyugi. Nem halsz meg! - mondta mosolyogva.
Nagy szerencsénkre az egész fiú csapat a suli belsejében, de az ajtónál dekkolt. Amikor meglátták, hogy Ericcel jövök be sokaknak kikerekedett a szemük. A fiúk elkapták őt, én pedig lazán sétáltam fel az első emeleti matek terembe. Mikor ledobtam a cuccomat a szekrényemben láttam a korlát alatt, hogy a fiúk ott állnak Eric körül és folyton dumálnak hozzá. Mako (ejtsd: Mákó "szerk.") az meg így hallottam, hogy mondja. " Bree és Eric járnak. " Ezen felkaptam a vizet. És a korláthoz mentem.
- Kussolj Mako!! - ordítottam.
Láttam, hogy sokak felém fordulnak, de még gyorsan lebuktam a földre, így nem láttak meg max. 2-3 ember. Felkaptam a táskámat és bezártam a szekrényt. Besétáltam a terembe, ahol már a lányok össze-vissza kalimpáltak a kezükkel, hogy hol vannak. Nem szúrtam volna ki őket az első padból. Ugyan, ki is vagyok én? Vigyorodtam el. Odaléptem a lányokhoz és az első mondatom annyi volt körübelül.
- Sziasztok! Király rucik! -mondtam.
Többet nem tudtam mondani, mert folyton csak a nyári élményekről beszéltünk. Hogy milyen volt Bellánál a vizi buli. Hajnalig karaokéztunk amitől a szomszédok enyhe agybajt kaptak. Sebaj, jó társaság vagyunk.

Prológus

Íme a prológus. Remélem tetszeni fog a történet. (:

Life Dairy - Az élet naplója
Bree Petterson egy átlagos lány, aki most töltötte be 13. születésnapját a nyáron, és úgy tervezi, hogy a 7. éve az általános iskolában felejthetetlen lesz. 4 legjobb barát nőjével kezd bele a tanévbe, ahol a lány élete fenekestül felfordul. Titkok, rejtélyek, szerelem, csalódás és izgalom. Ezekkel jellemezném röviden az egész történetet. A Life Diary egy valós történeten alapul, némi extrával megtoldva. Ha úgy döntök, hogy a történetnek vége, felfedek egy nagy titkot az olvasók előtt, amitől felettébb meg fognak lepődni. Hogy lesz a 2. széria? Remélem.

Na? Hogy tetszik? Kérlek kommentáld! Ha bármi kérdésed van azt is írd le. *-*



A történetben szereplő Bree neve azért lett Bree, mert egyszerűen ezt a nevet akartam neki adni. (: Semmi köze hozzám. ;D