Napos reggelre ébredtem, anya egy tálcával a kezében toppant a szobába.
- Szia kicsim! - köszöntött anya. - Boldog születésnapot!
- Szia anya! Köszönöm! - válaszoltam.
- És íme az ajándékod!
A kezembe nyomott egy aprócska dobozt. Nagy boldogan nyitottam ki, és amikor megláttam nem tudtam mit tegyek. Egy jegy volt Las Angelesbe. Az álmom végre teljesült. Anya az arcomat fürkészte.
- Anya ez fantasztikus! Köszi! - mondtam lelkesen.
- Nagyon szívesen. Apáddal már összecsomagoltunk, Daniella még nem tudja.
- Ahham, értem...
- Na én megyek is le! Majd gyere te is!
- Oké.
Na igen. Ami álmaimat szertefoszlatná az csak egyetlen egy dolog lehet. A mostoha testvérem Daniella. 2 éve él velünk. Olyan idős, mint én, csak anyáék örökbe fogadták, mert azt hitték egyedül magányos vagyok. Bár ne tették volna. Nem is tudom melyik szóval jellemezném a sok közül... Önző, makacs, semmire kellő, talpnyaló, beképzeld, kétszínű. Nagyjából ezek. De ez az én napom, és semmi nem ronthatja el. Neki kezdtem a reggelimnek, majd levittem a konyhába. Daniella már ott ült az asztalnál. Flegmán rám nézett, majd vissza a műzlis táljára. Anya odajött hozzám.
- Mondd el neki te. - súgta.
- Azt akarod, hogy megöljön?! - kérdeztem halkan.
- Ajj... gyerünk már.
Sóhajtottam, majd elé léptem.
- Holnap utazunk Los Angelesbe! - mondtam.
- Mi van??? Én nem megyek innen sehová!
- De igen kicsim. Költözünk! - mondta neki apa.
- És akkor mi lesz Justinnal?? Dobjam mert költözünk?
- Igen! - mondtam.
- Hidd el. Találsz mást! - mondta anya.
Daniella felrohant a szobájába, én pedig élveztem a győzelmet. Miért? Mert régen Justinnal jártam, és mikor ez a dög ideköltözött, elcsavarta a fejét és dobott. Milyen az ilyen ember?
Hallottam, ahogyan a telefonba ordibál.
- Nem érted, hogy vége? Ez a ribanc költözni akar és mennem kell! Na csá.
Gratulálok, ennél szebben nem tudott volna fogalmazni. Mondjuk ez rá vall. Gyorsan összepakoltam a ruháimat. Apa pár barna dobozzal jött be a szobába.
- Szia, itt vannak a dobozok. Ide pakold be a kisebb cuccokat.
- Okés.
Előszedtem az egyik kisebb dobozomat és pakolni kezdtem. Már a szekrény nagy részét kiganéztam és kipakoltam. Egy kisebb dobozra lettem figyelmes. Egy rózsaszín kép keret volt benne egy képpel Rólam és Justinról. Egy könnycsepp gördült le az arcomon, majd a falhoz vágtam a képet ami ezernyi szilánkra törött. Hallottam ahogyan valaki felfut a lépcsőn majd benyit a szobámba. Óvatosan megfordultam, majd láttam, hogy anya az. Megvizsgálta a törött keretet és az üveget. Egy pár pillanat után észrevette mellette a fényképet. Odasietett hozzám, majd átölelt.
- Sajnálom.
- Ne tedd. Elköltözünk és nem fogom többé látni. - mondtam halkan.
- Segítsek?
- Nem kell köszi.
Anya kiment, én pedig egy nagy doboz kacatot találtam. Egy csomó Barbi baba, fényképek és rajzok voltak benne. Egy fényképen ragadt meg a tekintetem. Fanny volt rajta és én teljesen összefestékezve. Mosolyogtunk. Ismételten elkezdtem sírni, de ez sokkal jobban fájt. Fanny volt a legjobb barát nőm, de egyik nap hazafelé mentünk. Ő átment a zebrán én pedig mentem tovább egyenesen, és a szemem láttára csapta el őt egy kamion. Az a bunkó állat pedig elment. De nem is akarok erre a fájó emlékre gondolni, inkább arra, hogy milyen jó volt vele. Annyit nevettünk.
Következő nap...
Megérkeztek a költöztetők és felpakolták a bútorokat. Daniella kivágódott az ajtón és befészkelte magát a kocsi hátsó ülésére. Én is mentem volna, de hát inkább vízbe fulladnék, mint vele egy autóban utazni. 25-30 perc múlva anyáék intettek, hogy megyünk és beszálltunk a kocsiba. Anya és apa elöl, én a középső sorban, Daniella pedig leghátul ült. Azért így, mert 9 személyes autónk van. Nagyon szuper.
5 óra múlva...
Apa egy gyönyörű háznál állt meg. A tengerpartra nézett.
- Ez komoly? - kérdeztem meglepetten, de boldogan.
- Igen. Menjetek be és nézzetek szét. Anyádékkal ma mentek el megvenni a bútorokat!
- De hát a költöztetők?
- Azokat a bútorokat eladtuk.
- Jaa...értem. - mosolyogtam.
1 óra múlva...
A szobáink egyszerűen fantasztikusan néztek ki.
Ez volt az én szobám.
Ez Danielláé.
Ez pedig Apáéké.
Mikor berendezkedtem beültem a laptop elé, és elkezdtem keresgélni a Hollywood Senior High School mostani 9.-es osztály névsorát. Mikor megtaláltam, megkerestem a személyeket néhány közösségi oldalakon, hogy tudomást szerezzek róluk. Hosszas keresgélés után nagyon sokan szimpatikusak voltak. Giana Flash, Nicole Winter, Sealisha Montreal, Gregorie Killer és Parker Davson. Remélem tényleg olyan jó fejek, mint amit róluk olvastam. Kikapcsoltam a laptopot, majd megfürödtem, fogat mostam és lefeküdtem aludni.
