9.fejezet

Kicsit késve, de meghoztam a 9. fejit. ^^ remélem tetszeni fog. :P Sajnos nem voltam a fesztiválon de próbáltam kitalálnia dolgokat. XD

(Bree szemszöge)



Rémülten néztem Nicole felé.
- Soha nem kapcsolja ki a telefonját...- mondtam alig hallhatóan.
Minek pánikoljak? Hiszen lehet, hogy csak lemerült. Kérdések amikre nem tudhatjuk biztosan a választ.
- Figyelj, nem lenne gond, ha én most másfelé mennék?
- Nem, dehogy is. - válaszolta mosolyogva.
Elköszöntem Nic-től, majd lefordultam egy ösvényre, majd megpillantottam a hosszú ház sort. Elindultam, majd elkezdtem számolni a házakat.
- 13, 14, 15... Á, meg is van! 16. ház.
Egy gyönyörű sárgadinnye színű ház tárult elém. Óvatosan beléptem a kapun, és az ajtó elé álltam. Mély levegőt vettem, majd megnyomtam a csengőt. Fél perc se telt el, de a lépcső nyikorgását hallottam meg. Egy lány nyitott ajtót.
- Szia, segíthetek? - kérdezte.
- Szia, ööö... Eric itthon van?
- Miért kérdezed?
- A barát nője vagyok.
- Jaaa. Értem. Sajnos még nem jött haza. Nincs a suliban?
- Nincs. - szontyolodtam el.
- És hívtad?
- Igen, de ki volt kapcsolva.
- Ahham. Szerintem valami baja van... tudom hol találhatod meg. Ha végigmész a házsorokon egy apró letaposott sövényen menj végig, majd ha megpillantod a kis tót, akkor fordulj balra.
- Oh, hálás köszönet. - könnyebbültem meg.
- Szívesen, szia.
- Szia.

Kiléptem a kapun és tekintetem a hosszú utcára nézett. Elindultam, kicsit gyorsabban az átlagos tempónál. 5 perc séta után már oda is értem az ösvényhez. Beljebb mentem majd megpillantottam a tót. Egyszerűen nagyszerűen nézett ki. Majd balra indultam. Kis séta után egy hinta ágyat pillantottam meg, ahol egy szőke hajú fiú feküdt gondolataiba merülve. Közelebb léptem, majd óvatosan megsimítottam az arcát.
- Tudtam, hogy rám találsz. - mondta.
- A nővéred segített. - válaszoltam. - Miért kapcsoltad ki a mobilodat?
- Magányra vágytam.
- De mi a baj? - kérdeztem.
- Egész nap oda se jössz hozzám. Suli után vártalak, de nem jöttél...
- Eric én annyira sajnálom, de Brenda teljesen össze volt törve egy srác miatt.
- Na sajnálkozz, hiszen a barátaiddal is kell foglalkoznod.
- Na ide figyelj. Semmi pénzért nem szakítanék veled. És az ilyen dolgokat ne vedd magadra kérlek. Szeretlek.
- Én is téged.
Közelebb hajoltam hozzá, majd óvatosan megcsókoltam. Mikor elváltunk, kinyitottam a szememet, és megláttam a nagy vigyort az arcán. Felállt majd elindultunk visszafelé. Sajnos az anyjának kellett segítenie, így nem tudtunk egész nap beszélni.

Következő nap....

Hála az égnek hétvége van, így 10 körül ébredtem. A TV-ben ment éppen a Hannah Montana ezeregymilliomodik része. Kikapcsoltam és gyorsan benyomtam a laptopot, majd kimentem zabpehelyért és tejért. Összekavartam, majd a tálkámmal bementem a szobába. Az MSN-em bekapcsolt és láttam, hogy Brenda fent van.

Bree üzenete:
*szia
*mizu?

Bren üzenete:
*szia
*semmi
*ott?

Bree üzenete:
*nincs kedved feljönni a városba? zenei fesztivál ;D

Bren üzenete:
*mennék :( de már elígérkeztem, bocsi

Bree üzenete:
*csak nem Mark?? :D

Bren üzenete:
*:$ de igen

Bree üzenete:
*akkor semmi baj :D jó szórakozást

Bren üzenete:
*tényleg sajnálom :S

Bree üzenete:
*semmi gond ;D

Bren üzenete:
*Bree, nem lenne jó, ha én Markkal, te Ericcel, Leyla pedig Mark egy ismerősével felmennénk a fesztiválra? 2-re a pláza elé

Bree üzenete:
*de az tök jó lenne
*hívom Ericet :D

Bren üzenete:
*okés



Gyorsan a telefon módba kapcsoltam, majd kikerestem a telómban Eric számát. Tárcsáztam, majd egy fáradt, de nagyon édes hang szólt bele.

- Szia. Mizu? - kérdezte.
- Szia. Felkeltettelek? - kérdeztem vissza.
- Csak fél álomból. - kacagott.
- Ööö.. nincs kedved eljönni a fesztiválra? - mondtam kérlelően.
- Persze. Kettesben vagy társasággal?
- Hát jön Leyla meg egy srác meg Brenda meg Mark. - mondtam kicsit zavarban.
- Ki az a Mark?
- Brenda pasija.
- Jaa, értem. Okés. Hányra?
- 2-re a plázánál.
- Rendicsek. Szia. Szeretlek.
- Szia. Szeretlek.

Letettem, majd visszaírtam Brendának.


Bree üzenete:
*Megyünk :DDDD

Bren üzenete:
*Okéé. :)
*na megyek
*szia.puszi.(L)

Bree üzenete:
*Okk. ;D
*szijapussz. ♥♥

Brenda kijelentkezett.

Kirohantam a szobából és előkotortam valami jó kis ruhát. Mivel semmit nem találtam, így felhívtam Lexy-t, az egyik barát nőmet, hogy eljönne vásárolni.
- Halii. Van kedved vásárolni?
- Sziia. Milyen kérdés ez? Persze. Most?
- Jaja.
- Okészsoké. Plázánál 10 perc múlva.
- Rendi. Pápá.
- Puszii.
Lexy nagyon aktív és pörgős. Simán elbújhatnék mellette, mert nagyon szép csaj. Persze soha nem hiszi el. Egyszer ezért tényleg leütöm. Gyors felkaptam magamra egy fehér felsőt és egy fekete cső nadrágot, majd elkérezkedtem anyáéktól és besiettem a városba.



10 perc múlva....



- Szióka Bree.
- Hali Lexy. Mizu?
- Nem sok. Veled?
- Szintén. Na de most vásárolunk vagy nem? - húzogattam viccesen a szemöldökömet.

A szemem ezeken a darabokon akadt meg. Rögtön felpróbáltam és nagyszerűen passzolt. Még átjártunk néhány boltot, majd hazamentünk.

14 órakor a városban...

Már mindenki ott volt. Az a srác, aki Leylával volt nagyon szimpatikus volt, szóval nem voltak hála istennek nézet letéréseink. Egész végig a városban sétáltunk, mire már 8 óra volt. Bementünk egy kisboltba, majd vettünk egy kis Martinit és Cappy-t. Összeöntöttük és össze vissza ittunk, és hánytunk. Már kissé kótyagosan a lányokkal haza indultunk, a fiúk még maradtak. Hazafelé menet valaki elragadott. Sikítani nem tudtam, mert a számat befogta és aztán le is ragasztotta. Előtört bennem a pánik. Nem tudtam, hogyan és mint reagáljak. A kezeimet is összekötözte, majd az erdő felé vezetett ahol már senki nem hall se sikítást, se ordítást, semmit. Levette a számról a ragasztót én pedig csak ordibáltam.
- Engedjen el! Hagyjon békén! Miért csinálja ezt velem?
- Azért, mert nagyon cuki vagy.
- Kapja be!
Visszaragasztotta azt az izét, ami nagyon rossz volt a bőrömnek és nagyon fájt is.
- Nyugi, nem fog fájni. - súgta a fülembe.
Elkezdte levenni a nadrágját csak úgy tovább. Mint egy rossz pornó filmben. Amikor hozzámért átjárt a liba bőr és nem tudtam semmit tenni, mert le voltam kötözve. Nagyon fájt amit velem tett. Nem voltam az eszméletemnél, mert annyira fáj az egész. Mikor végzett, mint egy rongyot ott hagyott a földön és elment. A kezemet sikeresen kiszabadítottam, majd leszedtem a ragasztót és Brendát hívtam.
- Brenda, gyere értem a hídhoz, mert egy pasas megerőszakolt és kezem lábam alig bírom mozdítani!
- Úr istenem.
- Psztt... Nem szólj senkinek!
- Rendben, rohanok.
20 perc után megláttam őt és elkezdtem ordibálni neki, hogy itt vagyok.
- Istenem Bree. Hogyan történt? Nincs semmi bajod?
- Egy pasi berántott az erdőbe és lekötözött. Nagyon fáj.
- Hívom anyukádat.
- Ne! Ha megtudja végem.
- Akkor mit tegyünk.
- Hívd fel és mond, hogy nálatok alszom. Nem tudnék így hazamenni.
- Rendben.
Brenda 5 perc alatt lerendezte a dolgokat és segített nekem egész úton. Mikor felértünk teljes sokkban voltam. Annyira nem tudtam elképzelni, hogy pont velem.

1 hónappal később...

Reggel mikor felkeltem furcsa érzésem volt. Gyorsan a naptárhoz siettem és a szemeim kikerekedtek. Már 5 napja késik. De hisz ez lehetetlen. Anyának mondtam, hogy átszaladok Brendához. Mostanság nagyon sokat vagyok vele. A többiekkel nagyon keveset beszélek. Eric tud arról az estéről és folyton magát okolja, amiért nem jött velem. 5 perc alatt Bren-hez értem aki hevesen nyitott ajtót.
- Beszélhetnénk 4 szem közt? - kérdeztem.
- Ahha.
Bementünk a szobájába és magunkra zártuk az ajtót.
- Figyelj. 5 napja késik. Lehet, hogy terhes vagyok.
- Hogy mi?! - kérdezte teljesen ledöbbenve.
- Én se értem. Nem akarok ilyen korán és olyan szemétládától gyereket.
- Hát ez esetben elmegyünk anyához a gyógyszer tárba, hogy adjon egy tesztet.
- Rendben. 15 perc és jövök.
- OKé. Szia.
- Szia.
Elköszöntem, majd Eric-ékig sprinteltem. El akarom neki mondani, hiszem a barátom és mindent el szeretnék mondani neki.
- Szia Bree. Mizujs?
- Szia Eric. Sok minden. Beszéljünk.
- Rendben.
Kilépett az ajtón és elsétáltunk a kedvenc helyére a fák közé a kis patakhoz. Leültünk a kőre.
- Na, mi az az egetverően nagy dolog? - kérdezte huncutan.
- Ez nem vicces. Halál komoly. Lehet, hogy terhes vagyok.
Akkorát nézett, hogy majdnem kiesett a szeme. Egy pillanatra a hasamra nézett, majd vissza az arcomra.
- Tudod. Én ezt nem bírnám. Figyelj, nagyon kedves vagy, de vége. Kérlek ne keress, ne hívj és ne szólj hozzám többet.
- Most szakítasz velem?
- Igen. Szóval vége.
- Hát legyen, ha ennyire bunkó vagy bazd meg! Szia.
Próbáltam visszatartani a könnyeimet, míg kiértem, majd heves sírásba kezdtem. Lassan ballagtam el Brendáékig. Brenda odaadta a tesztet, majd vártuk az eredményt.
- Negatív! - mondtam megkönnyebbülten. - Köszönöm, hogy ennyit törődtél velem. De mondanom kell valamit.
- Ki vele?
- Eric szakított velem. Idézem: "Én ezt nem bírnám. Figyelj, nagyon kedves vagy, de vége. Kérlek nem keress, ne hívj és ne szólj hozzám többet. "
- Ezt a köcsögöt.
- Ja. De most már végre felszabadult vagyok. Ja, és ha találkozol Ericcel mond meg neki, hogy negatív lett. Nos, nekem mennem kell. Anya már biztos aggódik.
- Oké. És ne is gondolj arra a parasztra. Légy boldog. Szia.
- Oksa. Szia.

LifeAgain

Sziasztok!
Feltettem a LifeAgain első részét! ^^
Holnap jön a LifeDairy 9. része. (:
Jó olvasást!

8. fejezet

Nos, akkor itt a lemaradt feji. Brenda fejezete eszméletlen lett. (: Ma belekezdek az új töribe, de nem fogom megjeleníteni, legyen az meglepi. :P



(Bree Szemszöge)


Mikor felértem anya toppant elém.
- Szia kicsim, hoztam neked egy meglepetés! - mondta vidáman.
- Sziaa. Valóban? Ide vele. - mondtam vigyorogva.
Becsuktam a szememet, majd a szobámba vezetett, ahol az ágyamon egy gitár volt.
- Basszus kulcs ez oltárii!! - törtem ki magamból.
- Szóval tetszik? - kérdezte meglepetten.
- Még szép. Osztály társam is gitározik.
- Tényleg? Ki az?
- Öö.. Eric. Tudod az a szőke, gizda srác.
- Jaa. Nem is tudtam. Ez esetben nyugodtan áthívhatod gyakorolni.
- Okés, de van stúdiója az apjának.
- Rendben, ahogy gondolod.
Anya kiment én pedig a karjaim közé kaptam a hangszert. Gyönyörűen kifaragott minta díszelgett rajta, egy sötétebb árnyalatú fából. Maga a tökély volt eme gitár.

A laptopon egy könnyű gitár leckét kerestem és meg is találtam. Óvatosan pengettem, mert már attól féltem, hogy az első használatánál elrondítom mennyei húrjait. Sok gondolkodás után felhívtam Eric-et.
- Sziiia. Kaptam egy gitárt és gondoltam segíthetnél, mert semmit nem értek. - mondtam kacagva.
- Szia. Persze. Gyere át holnap suli után. Most már szerintem kicsit késő. - mondtam nevetve.
- Rendicsek. Addig is próbálom nem eltörni.
- Reméljük épen marad holnapig. - mondta.
- Reméljük. Na szia.
- Szia.
Leraktam és visszamentem a gitárhoz. Halkan elkezdtem énekelni. 20 perc után mentem lefürödni, és befeküdtem az ágyba, majd mély álomba merültem.

"Egy réten ültem. Körbenéztem, de csak a határtalan zöld pusztaságot láttam. Visszafordultam és megláttam életem értelmét. Kezében gitár, ahogyan az enyémben is. Törökülésben a földön hangoztatta gitárja húrjainak mesés dallama. Kezeim a gitáromhoz kaptam és én is ezt a dallamot utánoztam. Több órán keresztül csak ültünk és játszottuk ugyan azt a dallamot. Néha felnéztünk egymásra, aztán vissza. Hirtelen nagy vihar kerekedett és megjelent az, akit tiszta szívemből utálok. Fidelty. Ki más. Csillogó, filteres ruhában volt. Mint aki egy bálra készült volna. A vihar tombolt. Fidelty ujjával magához húzta Ericet, majd magával rántotta és eltűnt a sötétségbe. Keservesen elkezdtem zokogni. Egyedül voltam a nagy semmiben."

Mikor felkeltem teljesen rémült voltam. Csak ide-oda néztem. Noel már nem volt az ágyában, szóval elaludtam. Kikecmeregtem az ágyamból, és gyorsan felkapkodtam magamra a fél ruhatáramat. Elvégeztem a teendőimet. Noel sehol nem volt, így ránéztem az órára. 8:24. Bakker, elkéstem. Kerestem egy régi igazolást, majd átmásoltam az üzenőmbe.

Tisztelt tanár nő!
Bree családi okok miatt hiányozni fog az első óráról. Tisztelettel, Bree szülei

Anyáék úgyis már hajnali 4-kor elmentek, Noel-t meg majd elcsitítom. Futottam a suliig. Pont jelző volt, szóval az ajtó előtt vártam, hogy kijöjjenek. Először Mrs. Wolf-ot láttam meg, majd Brenda elnyűtt arc kifejezését. Ledobtam a füzetemet az asztalra, majd Brendához siettem. Ericnek intettem, hogy most nem érek rá, és megértően bólintott.
- Brenda mi a baj? - kérdeztem aggódóan.
- Mark egy másik lánnyal volt tegnap.. - mondta alig hallhatóan.
Megöleltem. Nem tudom mit érezhet, de test beszéde az mutatja, hogy borzasztóan érzi magát. Mikor elengedtem egy mosolyt erőltetett az arcára, ami nem volt túl hihető. A nap nagy részében nagyon untam a fejemet. Csak azon tudtam gondolkozni, hogy az a srác, hogy lehet ekkora barom. Bár nem jártak, de nagy volt rá az esélye. Leyla ma se jött be a suliba, ezért Brenda és Bella elmentek hozzá, én pedig Nicole-lal haza indultam. Olyan érzésem van, mintha valamit elfelejtettem volna. Hosszas töprengés után leesett. Eric-cel kellett volna, hogy találkozzak. Gyorsan bepötyögtem a számát, majd hívtam.
- Sajnálom, de az előfizető nem kapcsolható. Próbálja meg később. - mondta egy gyengéd női hang.
Vajon miért kapcsolta ki a telefonját? Kérdések amire nem tudhatjuk a választ...

Könyvborító!!

Sziasztok!
Még nincs itt a friss, mert Brendának meg kell, hogy írja az övét, mert megbeszéltük, hogy most ő kezdi az egész alapot. ;D Ma még kicsit poénkodtunk az egyik "tanáron" aki ebédeltetett minket, mert tök fiatal és olyan mély hangja van. x'D Meg ott ordibáltunk, a 6.-osoknak mert beálltak elénk. x'D Fain nap volt : D


Na de akkor íme amiről a cím szalag is szól. Elkészítettem a történet első könyv borító mintáját. A könyvet nem szándékozom kiadni, csupán pár példányt megköttetni. :) A borító nem a végleges, mert lehet, hogy lesz jobb ötletem is. Ki tudja? És tervezem még egy törit ha ennek vége. A címét nem árulom el, legyen az meglepetés. Arról egy bővebb információt később kaptok. :D Addig is érjétek be ennyivel:

Sarah Dismond és családja Los Angelesbe költözik ahol a 8. osztályba lép és meg akarja valósítani legnagyobb álmát, hogy híres énekes nő legyen. Új barátok, környezet és persze szerelem.

Na, hogy tetszik? :D Kommenteket pls. ^^

7. Fejezet

Nos nekem is elkezdődött a suli. xD 8. -os vagyok és mivagyunk az iskola urai. x'D Ennek alkalmából práblok hosszú fejit írni, és beleaprikálnia mai dolgokat, mert hát az a fiú aki tetszik annyira kedves. (: Tiszta Eric belövessel rendelkezik és folyton vigyorog rám. (: Brendával az ebédlőbe menet meg így nagy happyben meséli, hogy SPOILER!! "Bree és Eric kéeznfogva sétálnak" És mivel az a srác tudja, hogy én Bree vagyok és h teccik az fogja hinni h ő Eric. Bár jó is lenne. ;D Na de nem is fecsegek itt tovább, íme a fejezet. Ja és ezt most nem bétáztam. Sorry a hibákért.

(Bree szemszöge)

Becsengettek. Nicole-lal a 3 sorban ültünk. Eric mellettem ült, cask volt egy nagy rész, mert a tanár ott szokott sétálgatni. A tanár elég vaksi, ezért nem is látja, ha levelezünk. Valaki fejbedobott egy galacsinnal. Szétnyitottam és az a dilis Bella irkált bele, hogy mi van, mert nagyon érdekli őt.

"Mindenkit csak 1 betűvel fogok leírni. : 'D Oksa? Br."
"Rendicsek. Na és most tessék mesélni kisasszony. Be."
"L - P meccs volt és CSK. És hát így történt. Aztán meg BM-nél egyedül voltunk és megint az volt am a CSK-ban és aztán mondta, meg én is. Meg reggel is volt (K) és annyira ari volt. Ennyi kb. Br."
"izgi. és F-ek tudják? Be."
" A-A. Nem mondjuk el nekik. Br."
"Okés. Be."

Ekkor a galacsin Mako fejére esett. Bella ott kerste a galacsint és intettem Eric-nek, hogy nem szabad megtalálnia annak a tökkelütöttnek. Eric megtalálta és sunyiban odadobta nekem. Fellélegeztem. Eric egy papírcetlit rakott az asztalomra.

"Hiányzol. Nem tudnánk valahogyan kettesben lenni? (: E."
"Te is nekem. ♥ Mondj egy időt és egy helyet. :) B"

Levelezésünket a tanár hangja állította meg.
- Gyerekek! Mrs. Wolf üzeni, hogy a Matek és az Angol óra meg lesz cserélve, szóval most angolra mennyetek!
Majd ismét a könyvet kezdte el bújni. Nem fáj a szeme? Nem érdekes. Vissza kell, hogy írjak Ericnek.

"Mondom Tott-nak, hogy elhozom a naplót és te is Lonz-nak és akkor talizhatunk. ♥ B"
"Zseni vagy. (: E"
" I ♥♥♥♥ E"
" I ♥♥♥♥ B"
Ámuldozásunk egymásban a zord csengő törte meg. De viszont végre együtt lehetünk. Oh, annyira aranyos. Összeszedtük a cuccainkat és kivonultunk a teremből. Intett nekem Eric, majd elváltak útjaink. Felmentem az angol terembe, ami csak 4 teremnyire volt Mrs. Lonz termétől. A naplót gondosan a lépcső egyik rejtett zugába tettem. Az óra elkezdődött én pedig nagylelkűen felajánlottam, hogy elmegyek a naplóért. Kimentem a teremből és Ericcel találtam szemben magamat.
- Annyira jól elintézted. - mondta mosolyogva.
- Köszi. Te meg annyira aranyos vagy. - válaszoltam mosolyogva.
Egy eléggé eldugott helyre mentünk. Éreztem, hogy karjai átfonják a derekamat. Én körbeöleltem a nyakát. Megcsókolt és máris az egész napom derűsebb lett. Lassan csókolt és szemvedélyesen. Ő álmaim pasija és velem van. Történhet ennél felemelőbb dolog még az életben? Majd széllyel váltunk, a naplót a kezembe fogtam és még búcsúzóul adott egy puszit. Én csak mosolyogtam és mosolyogtam. Nem is tudtam elhinni. A naplót odaadtam a tanárnak.
- Mi tartott eddig? - kérdezte Nicole.
Egy nagy vigyor terült el az arcomon. Nic rögtön kapcsolt.
- Oooo... - mondta szemöldökét mozgatva.
Az óra nagyjából rajzolgatásokba torkollott. Az óra végén indultunk is a matek terembe. Éppen a 6. -osok jöttek ki nagy dülöngélés, tolongás volt. Valaki enyhén megfogta a kezemet. Odakaptam a fejemet, és láttam, hogy Eric az. Annyira vidám volt, és én is az lettem, még jobban. Olyan érzés keltett, hogy csak mi ketten voltunk. A tömeg oszladozni kezdett, mi pedig elengedtük egymást. Az óra nagy részében geometriáztunk, majd éneken enyhe agyrohamot kapott a tanár, mert a fiúk ki-be mászkáltam az ablakon. Dilis mind az tuti. Órák után egyedül mentem haza, mert Nicole-ért jött az anyukája, így egyedül vágtam bele utamnak. Már félúton voltam, mikor Eric mellém lépett.
- Istenem, a szívbajt hozod rám. - mondtam neki ilyedten.
- Bocsi. - nézett rám tenger kék szemeivel.
- Nemtudok rád haragudni. - mondtam egy kacsintással egybekötve.
- Hadd engeszteljelek ki.
Felémhajolt majd egy lágy csókot nyomott ajkaimra. Nemtudom hányszor mondjam még el, de annyira aranyos és kedves. Ilyen ember a világon csak egy van, és azt is a magamévá tudhatom.
- Nincs kedved eljönni a városba? - kérdezte.
- Persze. Szívesen.

A városban...

Leszálltunk a buszról, és éreztem, hogy a keze az enyémhez ér, majd összekulcsolódnak ujjaink. A főúton mentünk. Csak sétáltunk és beszélgettünk, minden külsőbbséget kizárva. A kéz a kézben séta pedig már pontott tett az i-re. A városban kóvájogtunk 2 órát, majd hazamentünk. A házunk előtt egy puszit nyomott a számra, majd elengedte a kezemet, és hazaindult, én pedig fel a lakásba.