10. fejezet 2. rész

(Bree szemszöge)



Visszamentünk Brendával a terembe ismételten,, de Bren egy pillanatra megállt.
- Jössz? - kérdeztem.
Brenda egy nagy farakást nézegetett, és valamit mintha keresett volna. Egy kis botot húzott elő a semmiből.
- Szerinted ez elér a tábláig? - kérdezte.
- Tényleg megakarod bökni?
- Persze! Megérdemli!
- Hát felőlem, szerintem elér, sőt, tovább is! - nevettünk.
Leylát véltem felfedezni a nagy tömegben.
- Sziasztok. Wolf küldött, hogy megnézzem, hol vagytok már. - majd rápillantott Brenda botjára. - Hmm... mutatós, kinek szánod?
- Annak a nőszemélynek, aki leküldött. - mosolygott.
- Oooo. Van még? - huzogatta Leyla a szemöldökét.
- Szerintem, ott a farakásban találtam.
Leyla megindulta rakás fa felé, majd kikereste a neki megfelelő botot és visszajött hozzánk, majd mentünk is fel. Benyitottunk a terembe, de a tanárnő nem volt ott, viszont a fiúk a szekrényben kutakodtak, és Patrick éppen egy kőkemény muffint dobott felénk, ami kisebb nyomot hagyott a falban. Hangos hahotázásba kezdtek. Mi kikerekedett szemmel néztük a falat.
- Tyűűűhaaaa. - szólaltam meg.
- Jaaa. - mondta Leyla és Bella egyszerre.
Leültünk, majd a fiúk hallották a nagy kopogásokat és gyorsan oszoljt nyilvánítottak. Szinte robbanás szerűen rontott be a szeretett tanárunk.
- Brenda mégis mit képzelsz, hogy jelenetet rendezel lent?
- Mi?!
- Óó... Fidelty mesélt a dükrohamodról, hogy felbirítottál egy asztalt!
- Tanárnő ez teljes mértékben lehetetlen, mert vele voltam! - mondtam.
- Barátnők vagytok drágám, véditek a másikat. Ne hidd, hogy elhiszem. - mondta nyájasan. - A lányomnak hiszek.
- Akkor mennyen a lányával együtt a jó...- susmogta Brenda.
Majd csengettek. Brenda a táskáját bevágta az angol terembe, majd sprintelt le. Mi még nyugisan megkajáltunk, majd mentünk Bren után. Ott ordibált a bírónak, mert Mark-ot kiállították. Azon tűnődtem, hogy mióta lett ilyen Brenda, persze semmi bajom vele, mert imádom a drágát, de most, hogy Markkal van valahogyan kicsit agresszív elsz, talán ketrecharcol, hogy lerázza a Mark után koslató csajokat. Mit ne mondjak jó küzdősport. Ez megírom a blogomba. Magamba röhögcsélbe sétáltam ki az udvarra, meglepően hideg volt, ezért Nicole-al visszementünk a mellényemért. Mikor visszamentünk én ott pötyögtettem a talómat, mikor valaki fellököt, én meg megízleltem a padlót.
- Oh, bocsi. - mondta egy srác sajnálkozóan.
- Á, semmiség, szinte minden nap megesik. - mondtam, miközben felfelé hajoltam.
Mikor felnéztem, kivolt az a rendi gyerek aki belémjött 150 km/h-val. Az a szőke hajú, hogy is hívják... ja igen, az a Bence srác volt. Nyíjtotta a kezét, és mosolyogva elfogadtam. Éppen megláttam Brendát, aki vigyorogva jött felé(m)nk.
- Majd még látjuk egymás. - mondta Bence.
- Ahha, szia. - mondtam.
Majd elsétált, én pedig vörösen, de ép telefonnal rendelkezve vártam, míg Bren ideér.
- Huhuhuhúú... Új udvarló. - mondta incselkedve.
- Leüsselek? - mondtam viccesen.
A nap hátralévő rész nem volt túl érdekes. Hazafelé menet megcsörrent a telefonom.
- Hallo?
- Szia Bree, itt Lexy! Ma party a Night Clubban, anyukádékat már megkérdeztem, jöhetsz! - mondta.
- És Brend...
- Ő, az ő szüleik is elengedtek titeket, csak Nicole-t nem, mert jönnek a nagyszülei. Na ki a legjobb bari-e kerek nagy világon?
- Kár, hogy Nic, nem jön, és a kérdésdre a válaszom:Te? - mondtam csíntalantul.
- Még szép. - vágta rá. - Na megyek, majd talcsizunk. Puszi, Csók.
- Szia, puszi.
Azzal lerakta. Nemtudtam, és nem is hittem el, hogy anyáék elengedtek, mert alapból lehetetlennek tűnt, hogy egy 13 éves beengedjenek, bár kinéztem 15-nek is, de hát akkor is. Lényegtelen. Gyorsabb tempóra kapcsoltam, mikor ma másodjára belémrohantak. De itt most nem én estem el.
- Oh, é... - de nem folytattam, hanem elmentem, mert akinek nekimentem az Eric volt.
- Hé, jössz ma a Night Clubba?
- Hadjál!
Majd faképnél hagytam, és gyorslépésben mentem haza. Akár távgyalogló is lehetnék, úgy 200 m-en. Mosolyogtam. Ilyen hülyeséget. Felértem és gyorsan menyomtan a laptopot és az MSN-t. Ledobáltam a cuccaimat. Brenda, Leyla és Bella is fent voltak már. Gyors tárgyalás után azon a döntésen maradtunk, hogy hozzánk jövünk készülődni.

***

A clubban nagy volt a tömeg, de elfértünk, nem sok vizet zavartunk. Elmentünk a pulthoz és megittunk 1-1 felest. Kicsit csípett, de nem volt nagy hű-hó. Csak úgy fizettük egymás után a köröket. Brenda folyton Markhoz beszélt, ahogyan Mark is Brendához. Látszott, hogy mind a keten kissé be voltak csípve, de nem voltak részegek. Leyla már a WC-ben volt Bellával, én pedig táncoltam.

(Jennifer szemszöge)
Mivel meglepetést szeretem volna egyetlen uncsitesómnak, ezért elmentem a Night Clubba, hogy meglepjen. 10 körül indultam, bár ők már ott voltak. Az ajó, hogy csak 2 évvel vagyok idősebb nálla, szóval megbeszéljük az élet nagy dolgait, akár még a híd alatt is. Mikor megérkeztem, már nagyban ment a buli. Nem is volt nehéz kiszúrni a társaságot, nagy éneklések és táncolások ötvözték. Besettenkedtem, úgy hogy ne nagyon látszódjak. Próbáltam megkeresni Bree-t, de nem láttam, pedig ő nem az a nagy "partyarc" már elnézést, ő inkább ült volna, de nem, sehol nem láttam. Hirtelen nagy, izgatott huhogásra lettem figyelmes, mint amikor valaki megcsókol valakit egy stadionban. Jobbra pillantottam, és leesett az állam. Bree egy szőkehajú sráccal csókolózott és nem is enyhén.
- Bree! - mondtam.
- Jennyfer! Sziiiii...aaaa. Mizu?
- Bree, te mennyit ittál?
Majd a két ujjával mutatta, hog csak egy picit. Nem nagyon hittem el, de azért annyira mégse volt részeg.

(Bree szemszöge)
- Idefigyelj...ha a szüleid megtudják...de... - várt egy picikét. - kitérdekel! Szép volt csajszi! Adj egy pacsit!
A kezünk akkorát csattant mint egy gong kínában. Majd táncoltunk egy csomót. Annyira örültem Jenny-nek.
- Amúgy ki volt ez a srác? - kérdezte.