11. fejezet

A kezünk akkorát csattant mint egy gong Kínában. Majd táncoltunk egy csomót. Annyira örültem Jenny-nek.
- Amúgy ki volt ez a srác? - kérdezte.

(Bree szemszöge)
Gondolkodtam egy kicsit, mire felfogtam mit kérdezett, viszont a válasz csak ugyan a fejemben megragadt, de kimondani nem tudtam. Tétováztam, majd legyintetem.
- Csak egy srác.
- Szóval nem is ismered?
- Ne kérdezz ilyen hosszút, beleremeg a fejem.
- Oké. Srác! Ki?
- Azt tudom, hogy ismerem bár most nem ugrik be a neve, de holnap eszembe fog jutni.
- Oké.
- Megkérhetlek valamire?
- Persze.
- Írd már bele a számát a telóba Bence néven.
- Na szóval Bence?
- Igen! Honnan tudtad?
- Tudok. - mosolygott.
Előszedte a telefonomat majd gyorsan bepötyögte a számot.

***

Az ágyamban ébredtem. Csak halovány emlékeim vannak a tegnap estéről. Mikor a szemem kinyíltak a szobában még sötét volt, a redőny lehúzva. Az előszobában már látszódott, hogy a nap sugarai besütnek és elterültek mindenhol. Felültem, majd megráztam a fejemet. Jenny felém fordult és mosolygott. Felugrottam.
- Bocsi, megijesztettelek? - kérdezte.
- Picit. - Mosolyodtam el, majd próbáltam visszaemlékezni. - Mennyit ittál?
- Egy sört.
- Éééés... én?
- Hát be voltál csiccsentve. De nem szóltam anyudénak.
- Köszi. Te vagy a legjobb. - mondtam. - És mit csináltam? Nem sokra emlékszem.
- Inkább mondd el mire emlékszel és én kiegészítem.
- Oké. Hát szóval. Bementünk az épületbe a zene hangos volt. Odamentünk Brendáékkal Markékhoz, aztán képzavar...
- És Brenda és Mark jó részegek voltak.
- Valami olyasmi, aztán odajött hozzám egy srác, de nem láttam az arcát, mert mögöttem volt. Megfordultam és láttam, hogy Be... ki is?
- Bence.
- Oh, igen. Egy csomót beszélgettünk, aztán egyszer csak megcsókolt. Késleltetve haboztam, de aztán kapcsoltam. Amikor elengedett táncoltunk, aztán jöttél te és veled voltam. Aztán teljes emlékezet kiesés.
- Aztán nem is volt olyan sok minden, csak felkellet írnom a telódba számát és ennyi.
- Értem. És anyáék ebből mennyit tudnak.
- Az extrém dolgokat kivéve mindent. De hogy részeg voltál azt nem. Csak azt hogy nekimentél egy oszlopnak és kicsit megszédültél.
- Mit csináltam?!
Erre kacsintott, és leesett, hogy a részegségre egy kiskapu. Ekkor apa besunnyogott az ajtón. Jennyvel a fejünkre húztuk a takarót.
- Felkelni hétalvók! Fél 12 van, anyád mérges lesz, ha nem fogtok ebédelni.
- Oké, csak egy perc.
- Rendben.
Apa kiment, mi meg próbáltunk nem túl holdkóros fejet vágni. Kicsoszogtunk és megebédeltünk. Felöltöztünk, majd beültünk a gép elé. Úgy érzem mintha valamit elfelejtettem volna, de ekkor Jenn világosított fel, miről is.
- Nem hívod fel?
- Oh, lehet. De lehet, hogy alszik még.
- Akkor SMS.
- Oksi.
Gyorsan előkaptam a telefonomat és elkeztem írni az SMS-t.

Szia. Bree vagyok. Ha felkeltél akkor gyere fel MSN-re, beszélhetnénk. :) breexshine@ditroit.com . Puszi.

Elküldtem az SMS-t és benyomtam a gépet. Egész végig ott ültünk és néztük, mikor lép végre be. Már Jenn oly mértékben unta, hogy csinált popcorn-t. 15-óra volt, mikor végre belépett. Hevesen a billentyűket pattogtatva írtam.

Bree üzenete:
*Szia. :D Mizujs?

Bence üzenete:
*Szia (: Semmi kül. (: Veled?

Bree üzenete:
*Nemsok :D
*Hallod, emlékszel ügye mi volt tegnap? :$

Bence üzenete:
*Háát :M, felvilágosítanál? :M

Bree üzenete:
*Ne szórakozz >.<

Bence üzenete:
*okés (A):D
*amúgy emlékszem :$ ugye te is? :P

Bree üzenete:
*El lehet ezt felejteni? ♥:$

Bence üzenete:
*Nehezen, de nem akarnám :)♥
*Olyan aranyos vagy :) tetszel ;)

Bree üzenete:
*:$$♥ Te is nekem

Bence üzenete:
*De ugye nincs barátod? >.<

Bree üzenete:
*És neked barátőd? >.<

Bence üzenete:
*Én kérdeztem előbb :P

Bree üzenete:
*Nemrég szakítottunk, de örülök neki (:

Bence üzenete:
*:O értem (:

Bree üzenete:
*Na akkor most van barátnőd vagy nincs? >.<

Bence üzenete:
*Van

Bree üzenete:
*Oh, értem.

Bence üzenete:
*Te :)♥

Bree üzenete:
*Ez már tetszik ;D♥

Bence üzenete:
*:D♥
*Na most mennem kell :/ Edzésem van
*Sziapuszi<3(k)

Bree üzenete:
*okés :)
*Sziapuszi♥(k)

Bence kijelentkezett.

Jenny nagyon vigyorgott. Legszívesebben leütöttem volna, de nem bírtam, annyira örültem. Jenn egész nap szórakoztatott, de este már Dave bácsikáméknál töltötte az estét, én pedig Bella barátnőmnél.

***
A biciklimről leszállva már nagyon izgultam. Imádok Bellánál lenni. Nekidöntöttem a kerékpárt a falnak és becsengettem. Bella anyukája nyitotta az ajtót.
- Szia. Gyere be! Bella már nagyon vár! - mosolygott.
- Szia. - mosolyogtam, majd beléptem a házba.
Gyönyörű volt. Levettem a cipőmet és beosontam a szobába.
- Haliii. - mondtam vidáman.
- Sziiia. - mondta ő is. - Na mizu?
- Hááát. - mozgattam a szemöldökömet.
- Nyögd már ki!
- Tudod ki az a Bence? Lent volt a clubban.
- Jah, a szöszi.
- Ő. Na szóval.... Járunk.
- Pacsit!
Lepacsiztunk, mint ahogyan Barney Stinson szokott. Egy nagy ember a szememben, nélküle nem világ a világ. Bellával nagy fanok vagyunk.
- Mehet egy kis Így jártam anyátokkal? - mondta szempillát rezgetve.
- De még mennyire!

10. fejezet 2. rész

(Bree szemszöge)



Visszamentünk Brendával a terembe ismételten,, de Bren egy pillanatra megállt.
- Jössz? - kérdeztem.
Brenda egy nagy farakást nézegetett, és valamit mintha keresett volna. Egy kis botot húzott elő a semmiből.
- Szerinted ez elér a tábláig? - kérdezte.
- Tényleg megakarod bökni?
- Persze! Megérdemli!
- Hát felőlem, szerintem elér, sőt, tovább is! - nevettünk.
Leylát véltem felfedezni a nagy tömegben.
- Sziasztok. Wolf küldött, hogy megnézzem, hol vagytok már. - majd rápillantott Brenda botjára. - Hmm... mutatós, kinek szánod?
- Annak a nőszemélynek, aki leküldött. - mosolygott.
- Oooo. Van még? - huzogatta Leyla a szemöldökét.
- Szerintem, ott a farakásban találtam.
Leyla megindulta rakás fa felé, majd kikereste a neki megfelelő botot és visszajött hozzánk, majd mentünk is fel. Benyitottunk a terembe, de a tanárnő nem volt ott, viszont a fiúk a szekrényben kutakodtak, és Patrick éppen egy kőkemény muffint dobott felénk, ami kisebb nyomot hagyott a falban. Hangos hahotázásba kezdtek. Mi kikerekedett szemmel néztük a falat.
- Tyűűűhaaaa. - szólaltam meg.
- Jaaa. - mondta Leyla és Bella egyszerre.
Leültünk, majd a fiúk hallották a nagy kopogásokat és gyorsan oszoljt nyilvánítottak. Szinte robbanás szerűen rontott be a szeretett tanárunk.
- Brenda mégis mit képzelsz, hogy jelenetet rendezel lent?
- Mi?!
- Óó... Fidelty mesélt a dükrohamodról, hogy felbirítottál egy asztalt!
- Tanárnő ez teljes mértékben lehetetlen, mert vele voltam! - mondtam.
- Barátnők vagytok drágám, véditek a másikat. Ne hidd, hogy elhiszem. - mondta nyájasan. - A lányomnak hiszek.
- Akkor mennyen a lányával együtt a jó...- susmogta Brenda.
Majd csengettek. Brenda a táskáját bevágta az angol terembe, majd sprintelt le. Mi még nyugisan megkajáltunk, majd mentünk Bren után. Ott ordibált a bírónak, mert Mark-ot kiállították. Azon tűnődtem, hogy mióta lett ilyen Brenda, persze semmi bajom vele, mert imádom a drágát, de most, hogy Markkal van valahogyan kicsit agresszív elsz, talán ketrecharcol, hogy lerázza a Mark után koslató csajokat. Mit ne mondjak jó küzdősport. Ez megírom a blogomba. Magamba röhögcsélbe sétáltam ki az udvarra, meglepően hideg volt, ezért Nicole-al visszementünk a mellényemért. Mikor visszamentünk én ott pötyögtettem a talómat, mikor valaki fellököt, én meg megízleltem a padlót.
- Oh, bocsi. - mondta egy srác sajnálkozóan.
- Á, semmiség, szinte minden nap megesik. - mondtam, miközben felfelé hajoltam.
Mikor felnéztem, kivolt az a rendi gyerek aki belémjött 150 km/h-val. Az a szőke hajú, hogy is hívják... ja igen, az a Bence srác volt. Nyíjtotta a kezét, és mosolyogva elfogadtam. Éppen megláttam Brendát, aki vigyorogva jött felé(m)nk.
- Majd még látjuk egymás. - mondta Bence.
- Ahha, szia. - mondtam.
Majd elsétált, én pedig vörösen, de ép telefonnal rendelkezve vártam, míg Bren ideér.
- Huhuhuhúú... Új udvarló. - mondta incselkedve.
- Leüsselek? - mondtam viccesen.
A nap hátralévő rész nem volt túl érdekes. Hazafelé menet megcsörrent a telefonom.
- Hallo?
- Szia Bree, itt Lexy! Ma party a Night Clubban, anyukádékat már megkérdeztem, jöhetsz! - mondta.
- És Brend...
- Ő, az ő szüleik is elengedtek titeket, csak Nicole-t nem, mert jönnek a nagyszülei. Na ki a legjobb bari-e kerek nagy világon?
- Kár, hogy Nic, nem jön, és a kérdésdre a válaszom:Te? - mondtam csíntalantul.
- Még szép. - vágta rá. - Na megyek, majd talcsizunk. Puszi, Csók.
- Szia, puszi.
Azzal lerakta. Nemtudtam, és nem is hittem el, hogy anyáék elengedtek, mert alapból lehetetlennek tűnt, hogy egy 13 éves beengedjenek, bár kinéztem 15-nek is, de hát akkor is. Lényegtelen. Gyorsabb tempóra kapcsoltam, mikor ma másodjára belémrohantak. De itt most nem én estem el.
- Oh, é... - de nem folytattam, hanem elmentem, mert akinek nekimentem az Eric volt.
- Hé, jössz ma a Night Clubba?
- Hadjál!
Majd faképnél hagytam, és gyorslépésben mentem haza. Akár távgyalogló is lehetnék, úgy 200 m-en. Mosolyogtam. Ilyen hülyeséget. Felértem és gyorsan menyomtan a laptopot és az MSN-t. Ledobáltam a cuccaimat. Brenda, Leyla és Bella is fent voltak már. Gyors tárgyalás után azon a döntésen maradtunk, hogy hozzánk jövünk készülődni.

***

A clubban nagy volt a tömeg, de elfértünk, nem sok vizet zavartunk. Elmentünk a pulthoz és megittunk 1-1 felest. Kicsit csípett, de nem volt nagy hű-hó. Csak úgy fizettük egymás után a köröket. Brenda folyton Markhoz beszélt, ahogyan Mark is Brendához. Látszott, hogy mind a keten kissé be voltak csípve, de nem voltak részegek. Leyla már a WC-ben volt Bellával, én pedig táncoltam.

(Jennifer szemszöge)
Mivel meglepetést szeretem volna egyetlen uncsitesómnak, ezért elmentem a Night Clubba, hogy meglepjen. 10 körül indultam, bár ők már ott voltak. Az ajó, hogy csak 2 évvel vagyok idősebb nálla, szóval megbeszéljük az élet nagy dolgait, akár még a híd alatt is. Mikor megérkeztem, már nagyban ment a buli. Nem is volt nehéz kiszúrni a társaságot, nagy éneklések és táncolások ötvözték. Besettenkedtem, úgy hogy ne nagyon látszódjak. Próbáltam megkeresni Bree-t, de nem láttam, pedig ő nem az a nagy "partyarc" már elnézést, ő inkább ült volna, de nem, sehol nem láttam. Hirtelen nagy, izgatott huhogásra lettem figyelmes, mint amikor valaki megcsókol valakit egy stadionban. Jobbra pillantottam, és leesett az állam. Bree egy szőkehajú sráccal csókolózott és nem is enyhén.
- Bree! - mondtam.
- Jennyfer! Sziiiii...aaaa. Mizu?
- Bree, te mennyit ittál?
Majd a két ujjával mutatta, hog csak egy picit. Nem nagyon hittem el, de azért annyira mégse volt részeg.

(Bree szemszöge)
- Idefigyelj...ha a szüleid megtudják...de... - várt egy picikét. - kitérdekel! Szép volt csajszi! Adj egy pacsit!
A kezünk akkorát csattant mint egy gong kínában. Majd táncoltunk egy csomót. Annyira örültem Jenny-nek.
- Amúgy ki volt ez a srác? - kérdezte.

10. Fejezet 1. rész

(Bree szemszöge)

Vidáman indultam a suliba, már nem is gondolkozom Ericen, végleg elfelejtettem. És a boldogságom fő okozója, az, hogy ha jön az uokatesóm Jennifer. Ma még nem, de holnap már biztosan találkozunk. Most péntek van, és már szeretném megmutatni a barátnőimnek az új életben, és színben lévő Bree-t. Na meg, most jutott eszembe, hogy foci mecsc lesz a suliba, és jön Mark is. Brenda ki fog ugrani a bőréből. Az összes tanár ráveszi, hogy lemenjünk, h akell bottal fogja őket ütni. Előkaptam az új táskámat, egy rózsaszín bőr oldaltáska. Alg bírtam a könyveimet belerakni úgy, hogy le tdjam csukni a tetejét. nagy fáradozások után feladtam, és kivettem a matek könyvemet, amúgy se érek vele sokat. Felkaptam az új sapkámat és loholtam le a lépcsőn, majd a suliba. Oldalra pillantottam és legszívesebben odarohantam volna és két nagy teslit a képére nyomtam volna annak a srácnak az arcára aki ott ment. Benny volt az, aki folyton a seggemet csapdossa. Megérdemelné, de most sokan látnak.

Beértem a suliba, és megláttam Nicole-t és Leylát. Szinte már nekik rohantam, majd megöleltem őket. Széles vigyorral fordultak felém.
- Újra a régi vagy? -kérdezte Leyla.
- Újult formában. - kacsintottam.
Mosolyogva sétáltam be a terembe, és láttam, hogy Eric nincs itt. Hála az égnek focizik, jó lenne, ha valaki rendesen arcba kapná. Bella már bent volt, őt is üdvözöltem, majd mpár percen belül Brenda is megérkezett, szó szerint dühöngve.
- Mi a baj? - kérdeztem.
- Hülye Wolf azt mondta nem visz le minket. Bottal fogom bökdösni!
Annyira megmondtam. Egy kajla mosolyt megengedtem magamnak, majd Brenda felé fordultam.
- Tudom, hogy vidíthanálak fel.
- Hogyan?
- Gyere utánam.
Majd a kezénél fogva levonszoltam a tesi terem részlegbe, ahol már a sok srác össze-vissza sétálgatott, valamelyiken Mez, valamelyiken az se. Az egyik nagyon bámult, majd mikor elhaladt mellettem, megfütyült. Rákacsintottam, majd mentünk tovább. A 3-as öltözőből egy Szőkés hajú srác jött ki, egy Bence szöveggel a hátán.
- Ööö... szia. Ez a belvár öltözője?
- Szia. Ja. Miért?
- Szólnál Mark-nak? Valaki várja.
- Ja, persze.
A srác bement, majd kis idő mulva, Brenda már ott toporzékolt, mikor Mark kijött a nyakába ugrott. Mi tagadás, nagyon édesek voltak együtt. Sunnyogva elmentem, majd széjjel néztem a részlegben, mert óriási volt, teletömve srácokkal. Elindultam egy kicsit nyugisabb helyre, egy kis sarokba, hogy megvárjam Bren-t, de mikor megláttam ki áll a sarokban és kivel hát én azt hittem ott kezdek el bőgni. Fridelty volt és Eric, egymásba kapaszkodva ment a nyali-fali. Meglökdöstem Brendát.
- Mivan?
- Hozz egy hányózcskót, meg egy csomag zsepit.
Kérdőn nézett rám, majd mutattam az okot. Bren szélsebesen megindult az édes pár felé, én pedig Markkal alig bírtam visszafogni.
-Beverem a képed, te szemét! - ordította.
Még mielőtt felénk fordult volna, Brendát megfordíttuk és elvontattuk. Bren az orra alatt dörmögött valamit, de Markkal csakkérdőn néztünk egymásra. Szinte már olyan volt mintha Brenda járt volna Ericcel és annyira ideges lett, hogy más lányal látja, hogy beleőrült. Bár ezt a szituációt nekem kellett volna eljátszani, de nekem nem ment. Elköszöntünk Marktól, és felmentünk a terembe. Brenda ott szidkozódott, a lányokkal próbáltuk lenyugtatni, kisebb-nagyobb sikerrel. Másodperceken belül megjelent Mrs. Wolf. Brenda csúnyán nézett, majd elkezdett susmogni.
- Vajon mitszólna, ha megtudná, hogy a lánya Bree volt pasiával smárol lent, úgy, hogy ők tegnap szakítottak? Beszarok.
- Mit mondtál kislányom Frideltyről?
- Elmondjam? - majd ordítva folyatta. - A lánya Bree volt pasiával smárol lent, úgy, hogy ők tegnap szakítottak. BESZARÁS! - aztán nyugodtabban... - Így megfelel?
- Kislányom, nem akarom, hogy itt rontsd a levegőt az órámon, inkább mennyél le a meccsre.
Brenda elkezdett mosolyogni, majd kivágtázott az ajtón.

Az óra közepén Brenda rontott, be röhögve, de kissé furcsán.
- Figyeljetek! A belvárból Mark úgy arcon rugta Eric-et, hogy dobott egy hátraszaltót!
- Komolyan, amit ma mondok, mind beteljesül? - keztem kiekni magamből, de nyugodtan ülve maradtam. - Tanárnő lemehetnék, én tanultam elsősegélyt.
Brenda az ajtóban vörös fejjel kuncogott, majd a tanár elengedett és mentünk le. Mikor odaértünk Mark ott állt eric mellett. Eric ült, Mark pedig mintha annyira aggódna, kissé vágott egy nagy vigyort.
- Hé, Mark beszél hetünk?
- Persze.
Arrébb mentünk, majd adott egy pacsit, ahogyan én is neki, majd elkezdtünk rögöni, ahogyan Brenda is mert, már várta mikor kezdhet el szakadni a röhögéstől.

9.fejezet

Kicsit késve, de meghoztam a 9. fejit. ^^ remélem tetszeni fog. :P Sajnos nem voltam a fesztiválon de próbáltam kitalálnia dolgokat. XD

(Bree szemszöge)



Rémülten néztem Nicole felé.
- Soha nem kapcsolja ki a telefonját...- mondtam alig hallhatóan.
Minek pánikoljak? Hiszen lehet, hogy csak lemerült. Kérdések amikre nem tudhatjuk biztosan a választ.
- Figyelj, nem lenne gond, ha én most másfelé mennék?
- Nem, dehogy is. - válaszolta mosolyogva.
Elköszöntem Nic-től, majd lefordultam egy ösvényre, majd megpillantottam a hosszú ház sort. Elindultam, majd elkezdtem számolni a házakat.
- 13, 14, 15... Á, meg is van! 16. ház.
Egy gyönyörű sárgadinnye színű ház tárult elém. Óvatosan beléptem a kapun, és az ajtó elé álltam. Mély levegőt vettem, majd megnyomtam a csengőt. Fél perc se telt el, de a lépcső nyikorgását hallottam meg. Egy lány nyitott ajtót.
- Szia, segíthetek? - kérdezte.
- Szia, ööö... Eric itthon van?
- Miért kérdezed?
- A barát nője vagyok.
- Jaaa. Értem. Sajnos még nem jött haza. Nincs a suliban?
- Nincs. - szontyolodtam el.
- És hívtad?
- Igen, de ki volt kapcsolva.
- Ahham. Szerintem valami baja van... tudom hol találhatod meg. Ha végigmész a házsorokon egy apró letaposott sövényen menj végig, majd ha megpillantod a kis tót, akkor fordulj balra.
- Oh, hálás köszönet. - könnyebbültem meg.
- Szívesen, szia.
- Szia.

Kiléptem a kapun és tekintetem a hosszú utcára nézett. Elindultam, kicsit gyorsabban az átlagos tempónál. 5 perc séta után már oda is értem az ösvényhez. Beljebb mentem majd megpillantottam a tót. Egyszerűen nagyszerűen nézett ki. Majd balra indultam. Kis séta után egy hinta ágyat pillantottam meg, ahol egy szőke hajú fiú feküdt gondolataiba merülve. Közelebb léptem, majd óvatosan megsimítottam az arcát.
- Tudtam, hogy rám találsz. - mondta.
- A nővéred segített. - válaszoltam. - Miért kapcsoltad ki a mobilodat?
- Magányra vágytam.
- De mi a baj? - kérdeztem.
- Egész nap oda se jössz hozzám. Suli után vártalak, de nem jöttél...
- Eric én annyira sajnálom, de Brenda teljesen össze volt törve egy srác miatt.
- Na sajnálkozz, hiszen a barátaiddal is kell foglalkoznod.
- Na ide figyelj. Semmi pénzért nem szakítanék veled. És az ilyen dolgokat ne vedd magadra kérlek. Szeretlek.
- Én is téged.
Közelebb hajoltam hozzá, majd óvatosan megcsókoltam. Mikor elváltunk, kinyitottam a szememet, és megláttam a nagy vigyort az arcán. Felállt majd elindultunk visszafelé. Sajnos az anyjának kellett segítenie, így nem tudtunk egész nap beszélni.

Következő nap....

Hála az égnek hétvége van, így 10 körül ébredtem. A TV-ben ment éppen a Hannah Montana ezeregymilliomodik része. Kikapcsoltam és gyorsan benyomtam a laptopot, majd kimentem zabpehelyért és tejért. Összekavartam, majd a tálkámmal bementem a szobába. Az MSN-em bekapcsolt és láttam, hogy Brenda fent van.

Bree üzenete:
*szia
*mizu?

Bren üzenete:
*szia
*semmi
*ott?

Bree üzenete:
*nincs kedved feljönni a városba? zenei fesztivál ;D

Bren üzenete:
*mennék :( de már elígérkeztem, bocsi

Bree üzenete:
*csak nem Mark?? :D

Bren üzenete:
*:$ de igen

Bree üzenete:
*akkor semmi baj :D jó szórakozást

Bren üzenete:
*tényleg sajnálom :S

Bree üzenete:
*semmi gond ;D

Bren üzenete:
*Bree, nem lenne jó, ha én Markkal, te Ericcel, Leyla pedig Mark egy ismerősével felmennénk a fesztiválra? 2-re a pláza elé

Bree üzenete:
*de az tök jó lenne
*hívom Ericet :D

Bren üzenete:
*okés



Gyorsan a telefon módba kapcsoltam, majd kikerestem a telómban Eric számát. Tárcsáztam, majd egy fáradt, de nagyon édes hang szólt bele.

- Szia. Mizu? - kérdezte.
- Szia. Felkeltettelek? - kérdeztem vissza.
- Csak fél álomból. - kacagott.
- Ööö.. nincs kedved eljönni a fesztiválra? - mondtam kérlelően.
- Persze. Kettesben vagy társasággal?
- Hát jön Leyla meg egy srác meg Brenda meg Mark. - mondtam kicsit zavarban.
- Ki az a Mark?
- Brenda pasija.
- Jaa, értem. Okés. Hányra?
- 2-re a plázánál.
- Rendicsek. Szia. Szeretlek.
- Szia. Szeretlek.

Letettem, majd visszaírtam Brendának.


Bree üzenete:
*Megyünk :DDDD

Bren üzenete:
*Okéé. :)
*na megyek
*szia.puszi.(L)

Bree üzenete:
*Okk. ;D
*szijapussz. ♥♥

Brenda kijelentkezett.

Kirohantam a szobából és előkotortam valami jó kis ruhát. Mivel semmit nem találtam, így felhívtam Lexy-t, az egyik barát nőmet, hogy eljönne vásárolni.
- Halii. Van kedved vásárolni?
- Sziia. Milyen kérdés ez? Persze. Most?
- Jaja.
- Okészsoké. Plázánál 10 perc múlva.
- Rendi. Pápá.
- Puszii.
Lexy nagyon aktív és pörgős. Simán elbújhatnék mellette, mert nagyon szép csaj. Persze soha nem hiszi el. Egyszer ezért tényleg leütöm. Gyors felkaptam magamra egy fehér felsőt és egy fekete cső nadrágot, majd elkérezkedtem anyáéktól és besiettem a városba.



10 perc múlva....



- Szióka Bree.
- Hali Lexy. Mizu?
- Nem sok. Veled?
- Szintén. Na de most vásárolunk vagy nem? - húzogattam viccesen a szemöldökömet.

A szemem ezeken a darabokon akadt meg. Rögtön felpróbáltam és nagyszerűen passzolt. Még átjártunk néhány boltot, majd hazamentünk.

14 órakor a városban...

Már mindenki ott volt. Az a srác, aki Leylával volt nagyon szimpatikus volt, szóval nem voltak hála istennek nézet letéréseink. Egész végig a városban sétáltunk, mire már 8 óra volt. Bementünk egy kisboltba, majd vettünk egy kis Martinit és Cappy-t. Összeöntöttük és össze vissza ittunk, és hánytunk. Már kissé kótyagosan a lányokkal haza indultunk, a fiúk még maradtak. Hazafelé menet valaki elragadott. Sikítani nem tudtam, mert a számat befogta és aztán le is ragasztotta. Előtört bennem a pánik. Nem tudtam, hogyan és mint reagáljak. A kezeimet is összekötözte, majd az erdő felé vezetett ahol már senki nem hall se sikítást, se ordítást, semmit. Levette a számról a ragasztót én pedig csak ordibáltam.
- Engedjen el! Hagyjon békén! Miért csinálja ezt velem?
- Azért, mert nagyon cuki vagy.
- Kapja be!
Visszaragasztotta azt az izét, ami nagyon rossz volt a bőrömnek és nagyon fájt is.
- Nyugi, nem fog fájni. - súgta a fülembe.
Elkezdte levenni a nadrágját csak úgy tovább. Mint egy rossz pornó filmben. Amikor hozzámért átjárt a liba bőr és nem tudtam semmit tenni, mert le voltam kötözve. Nagyon fájt amit velem tett. Nem voltam az eszméletemnél, mert annyira fáj az egész. Mikor végzett, mint egy rongyot ott hagyott a földön és elment. A kezemet sikeresen kiszabadítottam, majd leszedtem a ragasztót és Brendát hívtam.
- Brenda, gyere értem a hídhoz, mert egy pasas megerőszakolt és kezem lábam alig bírom mozdítani!
- Úr istenem.
- Psztt... Nem szólj senkinek!
- Rendben, rohanok.
20 perc után megláttam őt és elkezdtem ordibálni neki, hogy itt vagyok.
- Istenem Bree. Hogyan történt? Nincs semmi bajod?
- Egy pasi berántott az erdőbe és lekötözött. Nagyon fáj.
- Hívom anyukádat.
- Ne! Ha megtudja végem.
- Akkor mit tegyünk.
- Hívd fel és mond, hogy nálatok alszom. Nem tudnék így hazamenni.
- Rendben.
Brenda 5 perc alatt lerendezte a dolgokat és segített nekem egész úton. Mikor felértünk teljes sokkban voltam. Annyira nem tudtam elképzelni, hogy pont velem.

1 hónappal később...

Reggel mikor felkeltem furcsa érzésem volt. Gyorsan a naptárhoz siettem és a szemeim kikerekedtek. Már 5 napja késik. De hisz ez lehetetlen. Anyának mondtam, hogy átszaladok Brendához. Mostanság nagyon sokat vagyok vele. A többiekkel nagyon keveset beszélek. Eric tud arról az estéről és folyton magát okolja, amiért nem jött velem. 5 perc alatt Bren-hez értem aki hevesen nyitott ajtót.
- Beszélhetnénk 4 szem közt? - kérdeztem.
- Ahha.
Bementünk a szobájába és magunkra zártuk az ajtót.
- Figyelj. 5 napja késik. Lehet, hogy terhes vagyok.
- Hogy mi?! - kérdezte teljesen ledöbbenve.
- Én se értem. Nem akarok ilyen korán és olyan szemétládától gyereket.
- Hát ez esetben elmegyünk anyához a gyógyszer tárba, hogy adjon egy tesztet.
- Rendben. 15 perc és jövök.
- OKé. Szia.
- Szia.
Elköszöntem, majd Eric-ékig sprinteltem. El akarom neki mondani, hiszem a barátom és mindent el szeretnék mondani neki.
- Szia Bree. Mizujs?
- Szia Eric. Sok minden. Beszéljünk.
- Rendben.
Kilépett az ajtón és elsétáltunk a kedvenc helyére a fák közé a kis patakhoz. Leültünk a kőre.
- Na, mi az az egetverően nagy dolog? - kérdezte huncutan.
- Ez nem vicces. Halál komoly. Lehet, hogy terhes vagyok.
Akkorát nézett, hogy majdnem kiesett a szeme. Egy pillanatra a hasamra nézett, majd vissza az arcomra.
- Tudod. Én ezt nem bírnám. Figyelj, nagyon kedves vagy, de vége. Kérlek ne keress, ne hívj és ne szólj hozzám többet.
- Most szakítasz velem?
- Igen. Szóval vége.
- Hát legyen, ha ennyire bunkó vagy bazd meg! Szia.
Próbáltam visszatartani a könnyeimet, míg kiértem, majd heves sírásba kezdtem. Lassan ballagtam el Brendáékig. Brenda odaadta a tesztet, majd vártuk az eredményt.
- Negatív! - mondtam megkönnyebbülten. - Köszönöm, hogy ennyit törődtél velem. De mondanom kell valamit.
- Ki vele?
- Eric szakított velem. Idézem: "Én ezt nem bírnám. Figyelj, nagyon kedves vagy, de vége. Kérlek nem keress, ne hívj és ne szólj hozzám többet. "
- Ezt a köcsögöt.
- Ja. De most már végre felszabadult vagyok. Ja, és ha találkozol Ericcel mond meg neki, hogy negatív lett. Nos, nekem mennem kell. Anya már biztos aggódik.
- Oké. És ne is gondolj arra a parasztra. Légy boldog. Szia.
- Oksa. Szia.

LifeAgain

Sziasztok!
Feltettem a LifeAgain első részét! ^^
Holnap jön a LifeDairy 9. része. (:
Jó olvasást!

8. fejezet

Nos, akkor itt a lemaradt feji. Brenda fejezete eszméletlen lett. (: Ma belekezdek az új töribe, de nem fogom megjeleníteni, legyen az meglepi. :P



(Bree Szemszöge)


Mikor felértem anya toppant elém.
- Szia kicsim, hoztam neked egy meglepetés! - mondta vidáman.
- Sziaa. Valóban? Ide vele. - mondtam vigyorogva.
Becsuktam a szememet, majd a szobámba vezetett, ahol az ágyamon egy gitár volt.
- Basszus kulcs ez oltárii!! - törtem ki magamból.
- Szóval tetszik? - kérdezte meglepetten.
- Még szép. Osztály társam is gitározik.
- Tényleg? Ki az?
- Öö.. Eric. Tudod az a szőke, gizda srác.
- Jaa. Nem is tudtam. Ez esetben nyugodtan áthívhatod gyakorolni.
- Okés, de van stúdiója az apjának.
- Rendben, ahogy gondolod.
Anya kiment én pedig a karjaim közé kaptam a hangszert. Gyönyörűen kifaragott minta díszelgett rajta, egy sötétebb árnyalatú fából. Maga a tökély volt eme gitár.

A laptopon egy könnyű gitár leckét kerestem és meg is találtam. Óvatosan pengettem, mert már attól féltem, hogy az első használatánál elrondítom mennyei húrjait. Sok gondolkodás után felhívtam Eric-et.
- Sziiia. Kaptam egy gitárt és gondoltam segíthetnél, mert semmit nem értek. - mondtam kacagva.
- Szia. Persze. Gyere át holnap suli után. Most már szerintem kicsit késő. - mondtam nevetve.
- Rendicsek. Addig is próbálom nem eltörni.
- Reméljük épen marad holnapig. - mondta.
- Reméljük. Na szia.
- Szia.
Leraktam és visszamentem a gitárhoz. Halkan elkezdtem énekelni. 20 perc után mentem lefürödni, és befeküdtem az ágyba, majd mély álomba merültem.

"Egy réten ültem. Körbenéztem, de csak a határtalan zöld pusztaságot láttam. Visszafordultam és megláttam életem értelmét. Kezében gitár, ahogyan az enyémben is. Törökülésben a földön hangoztatta gitárja húrjainak mesés dallama. Kezeim a gitáromhoz kaptam és én is ezt a dallamot utánoztam. Több órán keresztül csak ültünk és játszottuk ugyan azt a dallamot. Néha felnéztünk egymásra, aztán vissza. Hirtelen nagy vihar kerekedett és megjelent az, akit tiszta szívemből utálok. Fidelty. Ki más. Csillogó, filteres ruhában volt. Mint aki egy bálra készült volna. A vihar tombolt. Fidelty ujjával magához húzta Ericet, majd magával rántotta és eltűnt a sötétségbe. Keservesen elkezdtem zokogni. Egyedül voltam a nagy semmiben."

Mikor felkeltem teljesen rémült voltam. Csak ide-oda néztem. Noel már nem volt az ágyában, szóval elaludtam. Kikecmeregtem az ágyamból, és gyorsan felkapkodtam magamra a fél ruhatáramat. Elvégeztem a teendőimet. Noel sehol nem volt, így ránéztem az órára. 8:24. Bakker, elkéstem. Kerestem egy régi igazolást, majd átmásoltam az üzenőmbe.

Tisztelt tanár nő!
Bree családi okok miatt hiányozni fog az első óráról. Tisztelettel, Bree szülei

Anyáék úgyis már hajnali 4-kor elmentek, Noel-t meg majd elcsitítom. Futottam a suliig. Pont jelző volt, szóval az ajtó előtt vártam, hogy kijöjjenek. Először Mrs. Wolf-ot láttam meg, majd Brenda elnyűtt arc kifejezését. Ledobtam a füzetemet az asztalra, majd Brendához siettem. Ericnek intettem, hogy most nem érek rá, és megértően bólintott.
- Brenda mi a baj? - kérdeztem aggódóan.
- Mark egy másik lánnyal volt tegnap.. - mondta alig hallhatóan.
Megöleltem. Nem tudom mit érezhet, de test beszéde az mutatja, hogy borzasztóan érzi magát. Mikor elengedtem egy mosolyt erőltetett az arcára, ami nem volt túl hihető. A nap nagy részében nagyon untam a fejemet. Csak azon tudtam gondolkozni, hogy az a srác, hogy lehet ekkora barom. Bár nem jártak, de nagy volt rá az esélye. Leyla ma se jött be a suliba, ezért Brenda és Bella elmentek hozzá, én pedig Nicole-lal haza indultam. Olyan érzésem van, mintha valamit elfelejtettem volna. Hosszas töprengés után leesett. Eric-cel kellett volna, hogy találkozzak. Gyorsan bepötyögtem a számát, majd hívtam.
- Sajnálom, de az előfizető nem kapcsolható. Próbálja meg később. - mondta egy gyengéd női hang.
Vajon miért kapcsolta ki a telefonját? Kérdések amire nem tudhatjuk a választ...

Könyvborító!!

Sziasztok!
Még nincs itt a friss, mert Brendának meg kell, hogy írja az övét, mert megbeszéltük, hogy most ő kezdi az egész alapot. ;D Ma még kicsit poénkodtunk az egyik "tanáron" aki ebédeltetett minket, mert tök fiatal és olyan mély hangja van. x'D Meg ott ordibáltunk, a 6.-osoknak mert beálltak elénk. x'D Fain nap volt : D


Na de akkor íme amiről a cím szalag is szól. Elkészítettem a történet első könyv borító mintáját. A könyvet nem szándékozom kiadni, csupán pár példányt megköttetni. :) A borító nem a végleges, mert lehet, hogy lesz jobb ötletem is. Ki tudja? És tervezem még egy törit ha ennek vége. A címét nem árulom el, legyen az meglepetés. Arról egy bővebb információt később kaptok. :D Addig is érjétek be ennyivel:

Sarah Dismond és családja Los Angelesbe költözik ahol a 8. osztályba lép és meg akarja valósítani legnagyobb álmát, hogy híres énekes nő legyen. Új barátok, környezet és persze szerelem.

Na, hogy tetszik? :D Kommenteket pls. ^^