A kezünk akkorát csattant mint egy gong Kínában. Majd táncoltunk egy csomót. Annyira örültem Jenny-nek.
- Amúgy ki volt ez a srác? - kérdezte.
(Bree szemszöge)
Gondolkodtam egy kicsit, mire felfogtam mit kérdezett, viszont a válasz csak ugyan a fejemben megragadt, de kimondani nem tudtam. Tétováztam, majd legyintetem.
- Csak egy srác.
- Szóval nem is ismered?
- Ne kérdezz ilyen hosszút, beleremeg a fejem.
- Oké. Srác! Ki?
- Azt tudom, hogy ismerem bár most nem ugrik be a neve, de holnap eszembe fog jutni.
- Oké.
- Megkérhetlek valamire?
- Persze.
- Írd már bele a számát a telóba Bence néven.
- Na szóval Bence?
- Igen! Honnan tudtad?
- Tudok. - mosolygott.
Előszedte a telefonomat majd gyorsan bepötyögte a számot.
***
Az ágyamban ébredtem. Csak halovány emlékeim vannak a tegnap estéről. Mikor a szemem kinyíltak a szobában még sötét volt, a redőny lehúzva. Az előszobában már látszódott, hogy a nap sugarai besütnek és elterültek mindenhol. Felültem, majd megráztam a fejemet. Jenny felém fordult és mosolygott. Felugrottam.
- Bocsi, megijesztettelek? - kérdezte.
- Picit. - Mosolyodtam el, majd próbáltam visszaemlékezni. - Mennyit ittál?
- Egy sört.
- Éééés... én?
- Hát be voltál csiccsentve. De nem szóltam anyudénak.
- Köszi. Te vagy a legjobb. - mondtam. - És mit csináltam? Nem sokra emlékszem.
- Inkább mondd el mire emlékszel és én kiegészítem.
- Oké. Hát szóval. Bementünk az épületbe a zene hangos volt. Odamentünk Brendáékkal Markékhoz, aztán képzavar...
- És Brenda és Mark jó részegek voltak.
- Valami olyasmi, aztán odajött hozzám egy srác, de nem láttam az arcát, mert mögöttem volt. Megfordultam és láttam, hogy Be... ki is?
- Bence.
- Oh, igen. Egy csomót beszélgettünk, aztán egyszer csak megcsókolt. Késleltetve haboztam, de aztán kapcsoltam. Amikor elengedett táncoltunk, aztán jöttél te és veled voltam. Aztán teljes emlékezet kiesés.
- Aztán nem is volt olyan sok minden, csak felkellet írnom a telódba számát és ennyi.
- Értem. És anyáék ebből mennyit tudnak.
- Az extrém dolgokat kivéve mindent. De hogy részeg voltál azt nem. Csak azt hogy nekimentél egy oszlopnak és kicsit megszédültél.
- Mit csináltam?!
Erre kacsintott, és leesett, hogy a részegségre egy kiskapu. Ekkor apa besunnyogott az ajtón. Jennyvel a fejünkre húztuk a takarót.
- Felkelni hétalvók! Fél 12 van, anyád mérges lesz, ha nem fogtok ebédelni.
- Oké, csak egy perc.
- Rendben.
Apa kiment, mi meg próbáltunk nem túl holdkóros fejet vágni. Kicsoszogtunk és megebédeltünk. Felöltöztünk, majd beültünk a gép elé. Úgy érzem mintha valamit elfelejtettem volna, de ekkor Jenn világosított fel, miről is.
- Nem hívod fel?
- Oh, lehet. De lehet, hogy alszik még.
- Akkor SMS.
- Oksi.
Gyorsan előkaptam a telefonomat és elkeztem írni az SMS-t.
Szia. Bree vagyok. Ha felkeltél akkor gyere fel MSN-re, beszélhetnénk. :) breexshine@ditroit.com . Puszi.
Elküldtem az SMS-t és benyomtam a gépet. Egész végig ott ültünk és néztük, mikor lép végre be. Már Jenn oly mértékben unta, hogy csinált popcorn-t. 15-óra volt, mikor végre belépett. Hevesen a billentyűket pattogtatva írtam.
Bree üzenete:
*Szia. :D Mizujs?
Bence üzenete:
*Szia (: Semmi kül. (: Veled?
Bree üzenete:
*Nemsok :D
*Hallod, emlékszel ügye mi volt tegnap? :$
Bence üzenete:
*Háát :M, felvilágosítanál? :M
Bree üzenete:
*Ne szórakozz >.<
Bence üzenete:
*okés (A):D
*amúgy emlékszem :$ ugye te is? :P
Bree üzenete:
*El lehet ezt felejteni? ♥:$
Bence üzenete:
*Nehezen, de nem akarnám :)♥
*Olyan aranyos vagy :) tetszel ;)
Bree üzenete:
*:$$♥ Te is nekem
Bence üzenete:
*De ugye nincs barátod? >.<
Bree üzenete:
*És neked barátőd? >.<
Bence üzenete:
*Én kérdeztem előbb :P
Bree üzenete:
*Nemrég szakítottunk, de örülök neki (:
Bence üzenete:
*:O értem (:
Bree üzenete:
*Na akkor most van barátnőd vagy nincs? >.<
Bence üzenete:
*Van
Bree üzenete:
*Oh, értem.
Bence üzenete:
*Te :)♥
Bree üzenete:
*Ez már tetszik ;D♥
Bence üzenete:
*:D♥
*Na most mennem kell :/ Edzésem van
*Sziapuszi<3(k)
Bree üzenete:
*okés :)
*Sziapuszi♥(k)
Bence kijelentkezett.
Jenny nagyon vigyorgott. Legszívesebben leütöttem volna, de nem bírtam, annyira örültem. Jenn egész nap szórakoztatott, de este már Dave bácsikáméknál töltötte az estét, én pedig Bella barátnőmnél.
***
A biciklimről leszállva már nagyon izgultam. Imádok Bellánál lenni. Nekidöntöttem a kerékpárt a falnak és becsengettem. Bella anyukája nyitotta az ajtót.
- Szia. Gyere be! Bella már nagyon vár! - mosolygott.
- Szia. - mosolyogtam, majd beléptem a házba.
Gyönyörű volt. Levettem a cipőmet és beosontam a szobába.
- Haliii. - mondtam vidáman.
- Sziiia. - mondta ő is. - Na mizu?
- Hááát. - mozgattam a szemöldökömet.
- Nyögd már ki!
- Tudod ki az a Bence? Lent volt a clubban.
- Jah, a szöszi.
- Ő. Na szóval.... Járunk.
- Pacsit!
Lepacsiztunk, mint ahogyan Barney Stinson szokott. Egy nagy ember a szememben, nélküle nem világ a világ. Bellával nagy fanok vagyunk.
- Mehet egy kis Így jártam anyátokkal? - mondta szempillát rezgetve.
- De még mennyire!
2010. október 26., kedd
2010. október 19., kedd
10. fejezet 2. rész
(Bree szemszöge)
Visszamentünk Brendával a terembe ismételten,, de Bren egy pillanatra megállt.
- Jössz? - kérdeztem.
Brenda egy nagy farakást nézegetett, és valamit mintha keresett volna. Egy kis botot húzott elő a semmiből.
- Szerinted ez elér a tábláig? - kérdezte.
- Tényleg megakarod bökni?
- Persze! Megérdemli!
- Hát felőlem, szerintem elér, sőt, tovább is! - nevettünk.
Leylát véltem felfedezni a nagy tömegben.
- Sziasztok. Wolf küldött, hogy megnézzem, hol vagytok már. - majd rápillantott Brenda botjára. - Hmm... mutatós, kinek szánod?
- Annak a nőszemélynek, aki leküldött. - mosolygott.
- Oooo. Van még? - huzogatta Leyla a szemöldökét.
- Szerintem, ott a farakásban találtam.
Leyla megindulta rakás fa felé, majd kikereste a neki megfelelő botot és visszajött hozzánk, majd mentünk is fel. Benyitottunk a terembe, de a tanárnő nem volt ott, viszont a fiúk a szekrényben kutakodtak, és Patrick éppen egy kőkemény muffint dobott felénk, ami kisebb nyomot hagyott a falban. Hangos hahotázásba kezdtek. Mi kikerekedett szemmel néztük a falat.
- Tyűűűhaaaa. - szólaltam meg.
- Jaaa. - mondta Leyla és Bella egyszerre.
Leültünk, majd a fiúk hallották a nagy kopogásokat és gyorsan oszoljt nyilvánítottak. Szinte robbanás szerűen rontott be a szeretett tanárunk.
- Brenda mégis mit képzelsz, hogy jelenetet rendezel lent?
- Mi?!
- Óó... Fidelty mesélt a dükrohamodról, hogy felbirítottál egy asztalt!
- Tanárnő ez teljes mértékben lehetetlen, mert vele voltam! - mondtam.
- Barátnők vagytok drágám, véditek a másikat. Ne hidd, hogy elhiszem. - mondta nyájasan. - A lányomnak hiszek.
- Akkor mennyen a lányával együtt a jó...- susmogta Brenda.
Majd csengettek. Brenda a táskáját bevágta az angol terembe, majd sprintelt le. Mi még nyugisan megkajáltunk, majd mentünk Bren után. Ott ordibált a bírónak, mert Mark-ot kiállították. Azon tűnődtem, hogy mióta lett ilyen Brenda, persze semmi bajom vele, mert imádom a drágát, de most, hogy Markkal van valahogyan kicsit agresszív elsz, talán ketrecharcol, hogy lerázza a Mark után koslató csajokat. Mit ne mondjak jó küzdősport. Ez megírom a blogomba. Magamba röhögcsélbe sétáltam ki az udvarra, meglepően hideg volt, ezért Nicole-al visszementünk a mellényemért. Mikor visszamentünk én ott pötyögtettem a talómat, mikor valaki fellököt, én meg megízleltem a padlót.
- Oh, bocsi. - mondta egy srác sajnálkozóan.
- Á, semmiség, szinte minden nap megesik. - mondtam, miközben felfelé hajoltam.
Mikor felnéztem, kivolt az a rendi gyerek aki belémjött 150 km/h-val. Az a szőke hajú, hogy is hívják... ja igen, az a Bence srác volt. Nyíjtotta a kezét, és mosolyogva elfogadtam. Éppen megláttam Brendát, aki vigyorogva jött felé(m)nk.
- Majd még látjuk egymás. - mondta Bence.
- Ahha, szia. - mondtam.
Majd elsétált, én pedig vörösen, de ép telefonnal rendelkezve vártam, míg Bren ideér.
- Huhuhuhúú... Új udvarló. - mondta incselkedve.
- Leüsselek? - mondtam viccesen.
A nap hátralévő rész nem volt túl érdekes. Hazafelé menet megcsörrent a telefonom.
- Hallo?
- Szia Bree, itt Lexy! Ma party a Night Clubban, anyukádékat már megkérdeztem, jöhetsz! - mondta.
- És Brend...
- Ő, az ő szüleik is elengedtek titeket, csak Nicole-t nem, mert jönnek a nagyszülei. Na ki a legjobb bari-e kerek nagy világon?
- Kár, hogy Nic, nem jön, és a kérdésdre a válaszom:Te? - mondtam csíntalantul.
- Még szép. - vágta rá. - Na megyek, majd talcsizunk. Puszi, Csók.
- Szia, puszi.
Azzal lerakta. Nemtudtam, és nem is hittem el, hogy anyáék elengedtek, mert alapból lehetetlennek tűnt, hogy egy 13 éves beengedjenek, bár kinéztem 15-nek is, de hát akkor is. Lényegtelen. Gyorsabb tempóra kapcsoltam, mikor ma másodjára belémrohantak. De itt most nem én estem el.
- Oh, é... - de nem folytattam, hanem elmentem, mert akinek nekimentem az Eric volt.
- Hé, jössz ma a Night Clubba?
- Hadjál!
Majd faképnél hagytam, és gyorslépésben mentem haza. Akár távgyalogló is lehetnék, úgy 200 m-en. Mosolyogtam. Ilyen hülyeséget. Felértem és gyorsan menyomtan a laptopot és az MSN-t. Ledobáltam a cuccaimat. Brenda, Leyla és Bella is fent voltak már. Gyors tárgyalás után azon a döntésen maradtunk, hogy hozzánk jövünk készülődni.
***
A clubban nagy volt a tömeg, de elfértünk, nem sok vizet zavartunk. Elmentünk a pulthoz és megittunk 1-1 felest. Kicsit csípett, de nem volt nagy hű-hó. Csak úgy fizettük egymás után a köröket. Brenda folyton Markhoz beszélt, ahogyan Mark is Brendához. Látszott, hogy mind a keten kissé be voltak csípve, de nem voltak részegek. Leyla már a WC-ben volt Bellával, én pedig táncoltam.
(Jennifer szemszöge)
Mivel meglepetést szeretem volna egyetlen uncsitesómnak, ezért elmentem a Night Clubba, hogy meglepjen. 10 körül indultam, bár ők már ott voltak. Az ajó, hogy csak 2 évvel vagyok idősebb nálla, szóval megbeszéljük az élet nagy dolgait, akár még a híd alatt is. Mikor megérkeztem, már nagyban ment a buli. Nem is volt nehéz kiszúrni a társaságot, nagy éneklések és táncolások ötvözték. Besettenkedtem, úgy hogy ne nagyon látszódjak. Próbáltam megkeresni Bree-t, de nem láttam, pedig ő nem az a nagy "partyarc" már elnézést, ő inkább ült volna, de nem, sehol nem láttam. Hirtelen nagy, izgatott huhogásra lettem figyelmes, mint amikor valaki megcsókol valakit egy stadionban. Jobbra pillantottam, és leesett az állam. Bree egy szőkehajú sráccal csókolózott és nem is enyhén.
- Bree! - mondtam.
- Jennyfer! Sziiiii...aaaa. Mizu?
- Bree, te mennyit ittál?
Majd a két ujjával mutatta, hog csak egy picit. Nem nagyon hittem el, de azért annyira mégse volt részeg.
(Bree szemszöge)
- Idefigyelj...ha a szüleid megtudják...de... - várt egy picikét. - kitérdekel! Szép volt csajszi! Adj egy pacsit!
A kezünk akkorát csattant mint egy gong kínában. Majd táncoltunk egy csomót. Annyira örültem Jenny-nek.
- Amúgy ki volt ez a srác? - kérdezte.
Visszamentünk Brendával a terembe ismételten,, de Bren egy pillanatra megállt.
- Jössz? - kérdeztem.
Brenda egy nagy farakást nézegetett, és valamit mintha keresett volna. Egy kis botot húzott elő a semmiből.
- Szerinted ez elér a tábláig? - kérdezte.
- Tényleg megakarod bökni?
- Persze! Megérdemli!
- Hát felőlem, szerintem elér, sőt, tovább is! - nevettünk.
Leylát véltem felfedezni a nagy tömegben.
- Sziasztok. Wolf küldött, hogy megnézzem, hol vagytok már. - majd rápillantott Brenda botjára. - Hmm... mutatós, kinek szánod?
- Annak a nőszemélynek, aki leküldött. - mosolygott.
- Oooo. Van még? - huzogatta Leyla a szemöldökét.
- Szerintem, ott a farakásban találtam.
Leyla megindulta rakás fa felé, majd kikereste a neki megfelelő botot és visszajött hozzánk, majd mentünk is fel. Benyitottunk a terembe, de a tanárnő nem volt ott, viszont a fiúk a szekrényben kutakodtak, és Patrick éppen egy kőkemény muffint dobott felénk, ami kisebb nyomot hagyott a falban. Hangos hahotázásba kezdtek. Mi kikerekedett szemmel néztük a falat.
- Tyűűűhaaaa. - szólaltam meg.
- Jaaa. - mondta Leyla és Bella egyszerre.
Leültünk, majd a fiúk hallották a nagy kopogásokat és gyorsan oszoljt nyilvánítottak. Szinte robbanás szerűen rontott be a szeretett tanárunk.
- Brenda mégis mit képzelsz, hogy jelenetet rendezel lent?
- Mi?!
- Óó... Fidelty mesélt a dükrohamodról, hogy felbirítottál egy asztalt!
- Tanárnő ez teljes mértékben lehetetlen, mert vele voltam! - mondtam.
- Barátnők vagytok drágám, véditek a másikat. Ne hidd, hogy elhiszem. - mondta nyájasan. - A lányomnak hiszek.
- Akkor mennyen a lányával együtt a jó...- susmogta Brenda.
Majd csengettek. Brenda a táskáját bevágta az angol terembe, majd sprintelt le. Mi még nyugisan megkajáltunk, majd mentünk Bren után. Ott ordibált a bírónak, mert Mark-ot kiállították. Azon tűnődtem, hogy mióta lett ilyen Brenda, persze semmi bajom vele, mert imádom a drágát, de most, hogy Markkal van valahogyan kicsit agresszív elsz, talán ketrecharcol, hogy lerázza a Mark után koslató csajokat. Mit ne mondjak jó küzdősport. Ez megírom a blogomba. Magamba röhögcsélbe sétáltam ki az udvarra, meglepően hideg volt, ezért Nicole-al visszementünk a mellényemért. Mikor visszamentünk én ott pötyögtettem a talómat, mikor valaki fellököt, én meg megízleltem a padlót.
- Oh, bocsi. - mondta egy srác sajnálkozóan.
- Á, semmiség, szinte minden nap megesik. - mondtam, miközben felfelé hajoltam.
Mikor felnéztem, kivolt az a rendi gyerek aki belémjött 150 km/h-val. Az a szőke hajú, hogy is hívják... ja igen, az a Bence srác volt. Nyíjtotta a kezét, és mosolyogva elfogadtam. Éppen megláttam Brendát, aki vigyorogva jött felé(m)nk.
- Majd még látjuk egymás. - mondta Bence.
- Ahha, szia. - mondtam.
Majd elsétált, én pedig vörösen, de ép telefonnal rendelkezve vártam, míg Bren ideér.
- Huhuhuhúú... Új udvarló. - mondta incselkedve.
- Leüsselek? - mondtam viccesen.
A nap hátralévő rész nem volt túl érdekes. Hazafelé menet megcsörrent a telefonom.
- Hallo?
- Szia Bree, itt Lexy! Ma party a Night Clubban, anyukádékat már megkérdeztem, jöhetsz! - mondta.
- És Brend...
- Ő, az ő szüleik is elengedtek titeket, csak Nicole-t nem, mert jönnek a nagyszülei. Na ki a legjobb bari-e kerek nagy világon?
- Kár, hogy Nic, nem jön, és a kérdésdre a válaszom:Te? - mondtam csíntalantul.
- Még szép. - vágta rá. - Na megyek, majd talcsizunk. Puszi, Csók.
- Szia, puszi.
Azzal lerakta. Nemtudtam, és nem is hittem el, hogy anyáék elengedtek, mert alapból lehetetlennek tűnt, hogy egy 13 éves beengedjenek, bár kinéztem 15-nek is, de hát akkor is. Lényegtelen. Gyorsabb tempóra kapcsoltam, mikor ma másodjára belémrohantak. De itt most nem én estem el.
- Oh, é... - de nem folytattam, hanem elmentem, mert akinek nekimentem az Eric volt.
- Hé, jössz ma a Night Clubba?
- Hadjál!
Majd faképnél hagytam, és gyorslépésben mentem haza. Akár távgyalogló is lehetnék, úgy 200 m-en. Mosolyogtam. Ilyen hülyeséget. Felértem és gyorsan menyomtan a laptopot és az MSN-t. Ledobáltam a cuccaimat. Brenda, Leyla és Bella is fent voltak már. Gyors tárgyalás után azon a döntésen maradtunk, hogy hozzánk jövünk készülődni.
***
A clubban nagy volt a tömeg, de elfértünk, nem sok vizet zavartunk. Elmentünk a pulthoz és megittunk 1-1 felest. Kicsit csípett, de nem volt nagy hű-hó. Csak úgy fizettük egymás után a köröket. Brenda folyton Markhoz beszélt, ahogyan Mark is Brendához. Látszott, hogy mind a keten kissé be voltak csípve, de nem voltak részegek. Leyla már a WC-ben volt Bellával, én pedig táncoltam.
(Jennifer szemszöge)
Mivel meglepetést szeretem volna egyetlen uncsitesómnak, ezért elmentem a Night Clubba, hogy meglepjen. 10 körül indultam, bár ők már ott voltak. Az ajó, hogy csak 2 évvel vagyok idősebb nálla, szóval megbeszéljük az élet nagy dolgait, akár még a híd alatt is. Mikor megérkeztem, már nagyban ment a buli. Nem is volt nehéz kiszúrni a társaságot, nagy éneklések és táncolások ötvözték. Besettenkedtem, úgy hogy ne nagyon látszódjak. Próbáltam megkeresni Bree-t, de nem láttam, pedig ő nem az a nagy "partyarc" már elnézést, ő inkább ült volna, de nem, sehol nem láttam. Hirtelen nagy, izgatott huhogásra lettem figyelmes, mint amikor valaki megcsókol valakit egy stadionban. Jobbra pillantottam, és leesett az állam. Bree egy szőkehajú sráccal csókolózott és nem is enyhén.
- Bree! - mondtam.
- Jennyfer! Sziiiii...aaaa. Mizu?
- Bree, te mennyit ittál?
Majd a két ujjával mutatta, hog csak egy picit. Nem nagyon hittem el, de azért annyira mégse volt részeg.
(Bree szemszöge)
- Idefigyelj...ha a szüleid megtudják...de... - várt egy picikét. - kitérdekel! Szép volt csajszi! Adj egy pacsit!
A kezünk akkorát csattant mint egy gong kínában. Majd táncoltunk egy csomót. Annyira örültem Jenny-nek.
- Amúgy ki volt ez a srác? - kérdezte.
2010. október 18., hétfő
10. Fejezet 1. rész
(Bree szemszöge)
Vidáman indultam a suliba, már nem is gondolkozom Ericen, végleg elfelejtettem. És a boldogságom fő okozója, az, hogy ha jön az uokatesóm Jennifer. Ma még nem, de holnap már biztosan találkozunk. Most péntek van, és már szeretném megmutatni a barátnőimnek az új életben, és színben lévő Bree-t. Na meg, most jutott eszembe, hogy foci mecsc lesz a suliba, és jön Mark is. Brenda ki fog ugrani a bőréből. Az összes tanár ráveszi, hogy lemenjünk, h akell bottal fogja őket ütni. Előkaptam az új táskámat, egy rózsaszín bőr oldaltáska. Alg bírtam a könyveimet belerakni úgy, hogy le tdjam csukni a tetejét. nagy fáradozások után feladtam, és kivettem a matek könyvemet, amúgy se érek vele sokat. Felkaptam az új sapkámat és loholtam le a lépcsőn, majd a suliba. Oldalra pillantottam és legszívesebben odarohantam volna és két nagy teslit a képére nyomtam volna annak a srácnak az arcára aki ott ment. Benny volt az, aki folyton a seggemet csapdossa. Megérdemelné, de most sokan látnak.
Beértem a suliba, és megláttam Nicole-t és Leylát. Szinte már nekik rohantam, majd megöleltem őket. Széles vigyorral fordultak felém.
- Újra a régi vagy? -kérdezte Leyla.
- Újult formában. - kacsintottam.
Mosolyogva sétáltam be a terembe, és láttam, hogy Eric nincs itt. Hála az égnek focizik, jó lenne, ha valaki rendesen arcba kapná. Bella már bent volt, őt is üdvözöltem, majd mpár percen belül Brenda is megérkezett, szó szerint dühöngve.
- Mi a baj? - kérdeztem.
- Hülye Wolf azt mondta nem visz le minket. Bottal fogom bökdösni!
Annyira megmondtam. Egy kajla mosolyt megengedtem magamnak, majd Brenda felé fordultam.
- Tudom, hogy vidíthanálak fel.
- Hogyan?
- Gyere utánam.
Majd a kezénél fogva levonszoltam a tesi terem részlegbe, ahol már a sok srác össze-vissza sétálgatott, valamelyiken Mez, valamelyiken az se. Az egyik nagyon bámult, majd mikor elhaladt mellettem, megfütyült. Rákacsintottam, majd mentünk tovább. A 3-as öltözőből egy Szőkés hajú srác jött ki, egy Bence szöveggel a hátán.
- Ööö... szia. Ez a belvár öltözője?
- Szia. Ja. Miért?
- Szólnál Mark-nak? Valaki várja.
- Ja, persze.
A srác bement, majd kis idő mulva, Brenda már ott toporzékolt, mikor Mark kijött a nyakába ugrott. Mi tagadás, nagyon édesek voltak együtt. Sunnyogva elmentem, majd széjjel néztem a részlegben, mert óriási volt, teletömve srácokkal. Elindultam egy kicsit nyugisabb helyre, egy kis sarokba, hogy megvárjam Bren-t, de mikor megláttam ki áll a sarokban és kivel hát én azt hittem ott kezdek el bőgni. Fridelty volt és Eric, egymásba kapaszkodva ment a nyali-fali. Meglökdöstem Brendát.
- Mivan?
- Hozz egy hányózcskót, meg egy csomag zsepit.
Kérdőn nézett rám, majd mutattam az okot. Bren szélsebesen megindult az édes pár felé, én pedig Markkal alig bírtam visszafogni.
-Beverem a képed, te szemét! - ordította.
Még mielőtt felénk fordult volna, Brendát megfordíttuk és elvontattuk. Bren az orra alatt dörmögött valamit, de Markkal csakkérdőn néztünk egymásra. Szinte már olyan volt mintha Brenda járt volna Ericcel és annyira ideges lett, hogy más lányal látja, hogy beleőrült. Bár ezt a szituációt nekem kellett volna eljátszani, de nekem nem ment. Elköszöntünk Marktól, és felmentünk a terembe. Brenda ott szidkozódott, a lányokkal próbáltuk lenyugtatni, kisebb-nagyobb sikerrel. Másodperceken belül megjelent Mrs. Wolf. Brenda csúnyán nézett, majd elkezdett susmogni.
- Vajon mitszólna, ha megtudná, hogy a lánya Bree volt pasiával smárol lent, úgy, hogy ők tegnap szakítottak? Beszarok.
- Mit mondtál kislányom Frideltyről?
- Elmondjam? - majd ordítva folyatta. - A lánya Bree volt pasiával smárol lent, úgy, hogy ők tegnap szakítottak. BESZARÁS! - aztán nyugodtabban... - Így megfelel?
- Kislányom, nem akarom, hogy itt rontsd a levegőt az órámon, inkább mennyél le a meccsre.
Brenda elkezdett mosolyogni, majd kivágtázott az ajtón.
Az óra közepén Brenda rontott, be röhögve, de kissé furcsán.
- Figyeljetek! A belvárból Mark úgy arcon rugta Eric-et, hogy dobott egy hátraszaltót!
- Komolyan, amit ma mondok, mind beteljesül? - keztem kiekni magamből, de nyugodtan ülve maradtam. - Tanárnő lemehetnék, én tanultam elsősegélyt.
Brenda az ajtóban vörös fejjel kuncogott, majd a tanár elengedett és mentünk le. Mikor odaértünk Mark ott állt eric mellett. Eric ült, Mark pedig mintha annyira aggódna, kissé vágott egy nagy vigyort.
- Hé, Mark beszél hetünk?
- Persze.
Arrébb mentünk, majd adott egy pacsit, ahogyan én is neki, majd elkezdtünk rögöni, ahogyan Brenda is mert, már várta mikor kezdhet el szakadni a röhögéstől.
Vidáman indultam a suliba, már nem is gondolkozom Ericen, végleg elfelejtettem. És a boldogságom fő okozója, az, hogy ha jön az uokatesóm Jennifer. Ma még nem, de holnap már biztosan találkozunk. Most péntek van, és már szeretném megmutatni a barátnőimnek az új életben, és színben lévő Bree-t. Na meg, most jutott eszembe, hogy foci mecsc lesz a suliba, és jön Mark is. Brenda ki fog ugrani a bőréből. Az összes tanár ráveszi, hogy lemenjünk, h akell bottal fogja őket ütni. Előkaptam az új táskámat, egy rózsaszín bőr oldaltáska. Alg bírtam a könyveimet belerakni úgy, hogy le tdjam csukni a tetejét. nagy fáradozások után feladtam, és kivettem a matek könyvemet, amúgy se érek vele sokat. Felkaptam az új sapkámat és loholtam le a lépcsőn, majd a suliba. Oldalra pillantottam és legszívesebben odarohantam volna és két nagy teslit a képére nyomtam volna annak a srácnak az arcára aki ott ment. Benny volt az, aki folyton a seggemet csapdossa. Megérdemelné, de most sokan látnak.
Beértem a suliba, és megláttam Nicole-t és Leylát. Szinte már nekik rohantam, majd megöleltem őket. Széles vigyorral fordultak felém.
- Újra a régi vagy? -kérdezte Leyla.
- Újult formában. - kacsintottam.
Mosolyogva sétáltam be a terembe, és láttam, hogy Eric nincs itt. Hála az égnek focizik, jó lenne, ha valaki rendesen arcba kapná. Bella már bent volt, őt is üdvözöltem, majd mpár percen belül Brenda is megérkezett, szó szerint dühöngve.
- Mi a baj? - kérdeztem.
- Hülye Wolf azt mondta nem visz le minket. Bottal fogom bökdösni!
Annyira megmondtam. Egy kajla mosolyt megengedtem magamnak, majd Brenda felé fordultam.
- Tudom, hogy vidíthanálak fel.
- Hogyan?
- Gyere utánam.
Majd a kezénél fogva levonszoltam a tesi terem részlegbe, ahol már a sok srác össze-vissza sétálgatott, valamelyiken Mez, valamelyiken az se. Az egyik nagyon bámult, majd mikor elhaladt mellettem, megfütyült. Rákacsintottam, majd mentünk tovább. A 3-as öltözőből egy Szőkés hajú srác jött ki, egy Bence szöveggel a hátán.
- Ööö... szia. Ez a belvár öltözője?
- Szia. Ja. Miért?
- Szólnál Mark-nak? Valaki várja.
- Ja, persze.
A srác bement, majd kis idő mulva, Brenda már ott toporzékolt, mikor Mark kijött a nyakába ugrott. Mi tagadás, nagyon édesek voltak együtt. Sunnyogva elmentem, majd széjjel néztem a részlegben, mert óriási volt, teletömve srácokkal. Elindultam egy kicsit nyugisabb helyre, egy kis sarokba, hogy megvárjam Bren-t, de mikor megláttam ki áll a sarokban és kivel hát én azt hittem ott kezdek el bőgni. Fridelty volt és Eric, egymásba kapaszkodva ment a nyali-fali. Meglökdöstem Brendát.
- Mivan?
- Hozz egy hányózcskót, meg egy csomag zsepit.
Kérdőn nézett rám, majd mutattam az okot. Bren szélsebesen megindult az édes pár felé, én pedig Markkal alig bírtam visszafogni.
-Beverem a képed, te szemét! - ordította.
Még mielőtt felénk fordult volna, Brendát megfordíttuk és elvontattuk. Bren az orra alatt dörmögött valamit, de Markkal csakkérdőn néztünk egymásra. Szinte már olyan volt mintha Brenda járt volna Ericcel és annyira ideges lett, hogy más lányal látja, hogy beleőrült. Bár ezt a szituációt nekem kellett volna eljátszani, de nekem nem ment. Elköszöntünk Marktól, és felmentünk a terembe. Brenda ott szidkozódott, a lányokkal próbáltuk lenyugtatni, kisebb-nagyobb sikerrel. Másodperceken belül megjelent Mrs. Wolf. Brenda csúnyán nézett, majd elkezdett susmogni.
- Vajon mitszólna, ha megtudná, hogy a lánya Bree volt pasiával smárol lent, úgy, hogy ők tegnap szakítottak? Beszarok.
- Mit mondtál kislányom Frideltyről?
- Elmondjam? - majd ordítva folyatta. - A lánya Bree volt pasiával smárol lent, úgy, hogy ők tegnap szakítottak. BESZARÁS! - aztán nyugodtabban... - Így megfelel?
- Kislányom, nem akarom, hogy itt rontsd a levegőt az órámon, inkább mennyél le a meccsre.
Brenda elkezdett mosolyogni, majd kivágtázott az ajtón.
Az óra közepén Brenda rontott, be röhögve, de kissé furcsán.
- Figyeljetek! A belvárból Mark úgy arcon rugta Eric-et, hogy dobott egy hátraszaltót!
- Komolyan, amit ma mondok, mind beteljesül? - keztem kiekni magamből, de nyugodtan ülve maradtam. - Tanárnő lemehetnék, én tanultam elsősegélyt.
Brenda az ajtóban vörös fejjel kuncogott, majd a tanár elengedett és mentünk le. Mikor odaértünk Mark ott állt eric mellett. Eric ült, Mark pedig mintha annyira aggódna, kissé vágott egy nagy vigyort.
- Hé, Mark beszél hetünk?
- Persze.
Arrébb mentünk, majd adott egy pacsit, ahogyan én is neki, majd elkezdtünk rögöni, ahogyan Brenda is mert, már várta mikor kezdhet el szakadni a röhögéstől.
2010. szeptember 22., szerda
9.fejezet
Kicsit késve, de meghoztam a 9. fejit. ^^ remélem tetszeni fog. :P Sajnos nem voltam a fesztiválon de próbáltam kitalálnia dolgokat. XD
(Bree szemszöge)
Rémülten néztem Nicole felé.
- Soha nem kapcsolja ki a telefonját...- mondtam alig hallhatóan.
Minek pánikoljak? Hiszen lehet, hogy csak lemerült. Kérdések amikre nem tudhatjuk biztosan a választ.
- Figyelj, nem lenne gond, ha én most másfelé mennék?
- Nem, dehogy is. - válaszolta mosolyogva.
Elköszöntem Nic-től, majd lefordultam egy ösvényre, majd megpillantottam a hosszú ház sort. Elindultam, majd elkezdtem számolni a házakat.
- 13, 14, 15... Á, meg is van! 16. ház.
Egy gyönyörű sárgadinnye színű ház tárult elém. Óvatosan beléptem a kapun, és az ajtó elé álltam. Mély levegőt vettem, majd megnyomtam a csengőt. Fél perc se telt el, de a lépcső nyikorgását hallottam meg. Egy lány nyitott ajtót.
- Szia, segíthetek? - kérdezte.
- Szia, ööö... Eric itthon van?
- Miért kérdezed?
- A barát nője vagyok.
- Jaaa. Értem. Sajnos még nem jött haza. Nincs a suliban?
- Nincs. - szontyolodtam el.
- És hívtad?
- Igen, de ki volt kapcsolva.
- Ahham. Szerintem valami baja van... tudom hol találhatod meg. Ha végigmész a házsorokon egy apró letaposott sövényen menj végig, majd ha megpillantod a kis tót, akkor fordulj balra.
- Oh, hálás köszönet. - könnyebbültem meg.
- Szívesen, szia.
- Szia.
Kiléptem a kapun és tekintetem a hosszú utcára nézett. Elindultam, kicsit gyorsabban az átlagos tempónál. 5 perc séta után már oda is értem az ösvényhez. Beljebb mentem majd megpillantottam a tót. Egyszerűen nagyszerűen nézett ki. Majd balra indultam. Kis séta után egy hinta ágyat pillantottam meg, ahol egy szőke hajú fiú feküdt gondolataiba merülve. Közelebb léptem, majd óvatosan megsimítottam az arcát.
- Tudtam, hogy rám találsz. - mondta.
- A nővéred segített. - válaszoltam. - Miért kapcsoltad ki a mobilodat?
- Magányra vágytam.
- De mi a baj? - kérdeztem.
- Egész nap oda se jössz hozzám. Suli után vártalak, de nem jöttél...
- Eric én annyira sajnálom, de Brenda teljesen össze volt törve egy srác miatt.
- Na sajnálkozz, hiszen a barátaiddal is kell foglalkoznod.
- Na ide figyelj. Semmi pénzért nem szakítanék veled. És az ilyen dolgokat ne vedd magadra kérlek. Szeretlek.
- Én is téged.
Közelebb hajoltam hozzá, majd óvatosan megcsókoltam. Mikor elváltunk, kinyitottam a szememet, és megláttam a nagy vigyort az arcán. Felállt majd elindultunk visszafelé. Sajnos az anyjának kellett segítenie, így nem tudtunk egész nap beszélni.
Következő nap....
Hála az égnek hétvége van, így 10 körül ébredtem. A TV-ben ment éppen a Hannah Montana ezeregymilliomodik része. Kikapcsoltam és gyorsan benyomtam a laptopot, majd kimentem zabpehelyért és tejért. Összekavartam, majd a tálkámmal bementem a szobába. Az MSN-em bekapcsolt és láttam, hogy Brenda fent van.
Bree üzenete:
*szia
*mizu?
Bren üzenete:
*szia
*semmi
*ott?
Bree üzenete:
*nincs kedved feljönni a városba? zenei fesztivál ;D
Bren üzenete:
*mennék :( de már elígérkeztem, bocsi
Bree üzenete:
*csak nem Mark?? :D
Bren üzenete:
*:$ de igen
Bree üzenete:
*akkor semmi baj :D jó szórakozást
Bren üzenete:
*tényleg sajnálom :S
Bree üzenete:
*semmi gond ;D
Bren üzenete:
*Bree, nem lenne jó, ha én Markkal, te Ericcel, Leyla pedig Mark egy ismerősével felmennénk a fesztiválra? 2-re a pláza elé
Bree üzenete:
*de az tök jó lenne
*hívom Ericet :D
Bren üzenete:
*okés
Gyorsan a telefon módba kapcsoltam, majd kikerestem a telómban Eric számát. Tárcsáztam, majd egy fáradt, de nagyon édes hang szólt bele.
- Szia. Mizu? - kérdezte.
- Szia. Felkeltettelek? - kérdeztem vissza.
- Csak fél álomból. - kacagott.
- Ööö.. nincs kedved eljönni a fesztiválra? - mondtam kérlelően.
- Persze. Kettesben vagy társasággal?
- Hát jön Leyla meg egy srác meg Brenda meg Mark. - mondtam kicsit zavarban.
- Ki az a Mark?
- Brenda pasija.
- Jaa, értem. Okés. Hányra?
- 2-re a plázánál.
- Rendicsek. Szia. Szeretlek.
- Szia. Szeretlek.
Letettem, majd visszaírtam Brendának.
Bree üzenete:
*Megyünk :DDDD
Bren üzenete:
*Okéé. :)
*na megyek
*szia.puszi.(L)
Bree üzenete:
*Okk. ;D
*szijapussz. ♥♥
Brenda kijelentkezett.
Kirohantam a szobából és előkotortam valami jó kis ruhát. Mivel semmit nem találtam, így felhívtam Lexy-t, az egyik barát nőmet, hogy eljönne vásárolni.
- Halii. Van kedved vásárolni?
- Sziia. Milyen kérdés ez? Persze. Most?
- Jaja.
- Okészsoké. Plázánál 10 perc múlva.
- Rendi. Pápá.
- Puszii.
Lexy nagyon aktív és pörgős. Simán elbújhatnék mellette, mert nagyon szép csaj. Persze soha nem hiszi el. Egyszer ezért tényleg leütöm. Gyors felkaptam magamra egy fehér felsőt és egy fekete cső nadrágot, majd elkérezkedtem anyáéktól és besiettem a városba.
10 perc múlva....
- Szióka Bree.
- Hali Lexy. Mizu?
- Nem sok. Veled?
- Szintén. Na de most vásárolunk vagy nem? - húzogattam viccesen a szemöldökömet.
A szemem ezeken a darabokon akadt meg. Rögtön felpróbáltam és nagyszerűen passzolt. Még átjártunk néhány boltot, majd hazamentünk.
14 órakor a városban...
Már mindenki ott volt. Az a srác, aki Leylával volt nagyon szimpatikus volt, szóval nem voltak hála istennek nézet letéréseink. Egész végig a városban sétáltunk, mire már 8 óra volt. Bementünk egy kisboltba, majd vettünk egy kis Martinit és Cappy-t. Összeöntöttük és össze vissza ittunk, és hánytunk. Már kissé kótyagosan a lányokkal haza indultunk, a fiúk még maradtak. Hazafelé menet valaki elragadott. Sikítani nem tudtam, mert a számat befogta és aztán le is ragasztotta. Előtört bennem a pánik. Nem tudtam, hogyan és mint reagáljak. A kezeimet is összekötözte, majd az erdő felé vezetett ahol már senki nem hall se sikítást, se ordítást, semmit. Levette a számról a ragasztót én pedig csak ordibáltam.
- Engedjen el! Hagyjon békén! Miért csinálja ezt velem?
- Azért, mert nagyon cuki vagy.
- Kapja be!
Visszaragasztotta azt az izét, ami nagyon rossz volt a bőrömnek és nagyon fájt is.
- Nyugi, nem fog fájni. - súgta a fülembe.
Elkezdte levenni a nadrágját csak úgy tovább. Mint egy rossz pornó filmben. Amikor hozzámért átjárt a liba bőr és nem tudtam semmit tenni, mert le voltam kötözve. Nagyon fájt amit velem tett. Nem voltam az eszméletemnél, mert annyira fáj az egész. Mikor végzett, mint egy rongyot ott hagyott a földön és elment. A kezemet sikeresen kiszabadítottam, majd leszedtem a ragasztót és Brendát hívtam.
- Brenda, gyere értem a hídhoz, mert egy pasas megerőszakolt és kezem lábam alig bírom mozdítani!
- Úr istenem.
- Psztt... Nem szólj senkinek!
- Rendben, rohanok.
20 perc után megláttam őt és elkezdtem ordibálni neki, hogy itt vagyok.
- Istenem Bree. Hogyan történt? Nincs semmi bajod?
- Egy pasi berántott az erdőbe és lekötözött. Nagyon fáj.
- Hívom anyukádat.
- Ne! Ha megtudja végem.
- Akkor mit tegyünk.
- Hívd fel és mond, hogy nálatok alszom. Nem tudnék így hazamenni.
- Rendben.
Brenda 5 perc alatt lerendezte a dolgokat és segített nekem egész úton. Mikor felértünk teljes sokkban voltam. Annyira nem tudtam elképzelni, hogy pont velem.
1 hónappal később...
Reggel mikor felkeltem furcsa érzésem volt. Gyorsan a naptárhoz siettem és a szemeim kikerekedtek. Már 5 napja késik. De hisz ez lehetetlen. Anyának mondtam, hogy átszaladok Brendához. Mostanság nagyon sokat vagyok vele. A többiekkel nagyon keveset beszélek. Eric tud arról az estéről és folyton magát okolja, amiért nem jött velem. 5 perc alatt Bren-hez értem aki hevesen nyitott ajtót.
- Beszélhetnénk 4 szem közt? - kérdeztem.
- Ahha.
Bementünk a szobájába és magunkra zártuk az ajtót.
- Figyelj. 5 napja késik. Lehet, hogy terhes vagyok.
- Hogy mi?! - kérdezte teljesen ledöbbenve.
- Én se értem. Nem akarok ilyen korán és olyan szemétládától gyereket.
- Hát ez esetben elmegyünk anyához a gyógyszer tárba, hogy adjon egy tesztet.
- Rendben. 15 perc és jövök.
- OKé. Szia.
- Szia.
Elköszöntem, majd Eric-ékig sprinteltem. El akarom neki mondani, hiszem a barátom és mindent el szeretnék mondani neki.
- Szia Bree. Mizujs?
- Szia Eric. Sok minden. Beszéljünk.
- Rendben.
Kilépett az ajtón és elsétáltunk a kedvenc helyére a fák közé a kis patakhoz. Leültünk a kőre.
- Na, mi az az egetverően nagy dolog? - kérdezte huncutan.
- Ez nem vicces. Halál komoly. Lehet, hogy terhes vagyok.
Akkorát nézett, hogy majdnem kiesett a szeme. Egy pillanatra a hasamra nézett, majd vissza az arcomra.
- Tudod. Én ezt nem bírnám. Figyelj, nagyon kedves vagy, de vége. Kérlek ne keress, ne hívj és ne szólj hozzám többet.
- Most szakítasz velem?
- Igen. Szóval vége.
- Hát legyen, ha ennyire bunkó vagy bazd meg! Szia.
Próbáltam visszatartani a könnyeimet, míg kiértem, majd heves sírásba kezdtem. Lassan ballagtam el Brendáékig. Brenda odaadta a tesztet, majd vártuk az eredményt.
- Negatív! - mondtam megkönnyebbülten. - Köszönöm, hogy ennyit törődtél velem. De mondanom kell valamit.
- Ki vele?
- Eric szakított velem. Idézem: "Én ezt nem bírnám. Figyelj, nagyon kedves vagy, de vége. Kérlek nem keress, ne hívj és ne szólj hozzám többet. "
- Ezt a köcsögöt.
- Ja. De most már végre felszabadult vagyok. Ja, és ha találkozol Ericcel mond meg neki, hogy negatív lett. Nos, nekem mennem kell. Anya már biztos aggódik.
- Oké. És ne is gondolj arra a parasztra. Légy boldog. Szia.
- Oksa. Szia.
(Bree szemszöge)
Rémülten néztem Nicole felé.
- Soha nem kapcsolja ki a telefonját...- mondtam alig hallhatóan.
Minek pánikoljak? Hiszen lehet, hogy csak lemerült. Kérdések amikre nem tudhatjuk biztosan a választ.
- Figyelj, nem lenne gond, ha én most másfelé mennék?
- Nem, dehogy is. - válaszolta mosolyogva.
Elköszöntem Nic-től, majd lefordultam egy ösvényre, majd megpillantottam a hosszú ház sort. Elindultam, majd elkezdtem számolni a házakat.
- 13, 14, 15... Á, meg is van! 16. ház.
Egy gyönyörű sárgadinnye színű ház tárult elém. Óvatosan beléptem a kapun, és az ajtó elé álltam. Mély levegőt vettem, majd megnyomtam a csengőt. Fél perc se telt el, de a lépcső nyikorgását hallottam meg. Egy lány nyitott ajtót.
- Szia, segíthetek? - kérdezte.
- Szia, ööö... Eric itthon van?
- Miért kérdezed?
- A barát nője vagyok.
- Jaaa. Értem. Sajnos még nem jött haza. Nincs a suliban?
- Nincs. - szontyolodtam el.
- És hívtad?
- Igen, de ki volt kapcsolva.
- Ahham. Szerintem valami baja van... tudom hol találhatod meg. Ha végigmész a házsorokon egy apró letaposott sövényen menj végig, majd ha megpillantod a kis tót, akkor fordulj balra.
- Oh, hálás köszönet. - könnyebbültem meg.
- Szívesen, szia.
- Szia.
Kiléptem a kapun és tekintetem a hosszú utcára nézett. Elindultam, kicsit gyorsabban az átlagos tempónál. 5 perc séta után már oda is értem az ösvényhez. Beljebb mentem majd megpillantottam a tót. Egyszerűen nagyszerűen nézett ki. Majd balra indultam. Kis séta után egy hinta ágyat pillantottam meg, ahol egy szőke hajú fiú feküdt gondolataiba merülve. Közelebb léptem, majd óvatosan megsimítottam az arcát.
- Tudtam, hogy rám találsz. - mondta.
- A nővéred segített. - válaszoltam. - Miért kapcsoltad ki a mobilodat?
- Magányra vágytam.
- De mi a baj? - kérdeztem.
- Egész nap oda se jössz hozzám. Suli után vártalak, de nem jöttél...
- Eric én annyira sajnálom, de Brenda teljesen össze volt törve egy srác miatt.
- Na sajnálkozz, hiszen a barátaiddal is kell foglalkoznod.
- Na ide figyelj. Semmi pénzért nem szakítanék veled. És az ilyen dolgokat ne vedd magadra kérlek. Szeretlek.
- Én is téged.
Közelebb hajoltam hozzá, majd óvatosan megcsókoltam. Mikor elváltunk, kinyitottam a szememet, és megláttam a nagy vigyort az arcán. Felállt majd elindultunk visszafelé. Sajnos az anyjának kellett segítenie, így nem tudtunk egész nap beszélni.
Következő nap....
Hála az égnek hétvége van, így 10 körül ébredtem. A TV-ben ment éppen a Hannah Montana ezeregymilliomodik része. Kikapcsoltam és gyorsan benyomtam a laptopot, majd kimentem zabpehelyért és tejért. Összekavartam, majd a tálkámmal bementem a szobába. Az MSN-em bekapcsolt és láttam, hogy Brenda fent van.
Bree üzenete:
*szia
*mizu?
Bren üzenete:
*szia
*semmi
*ott?
Bree üzenete:
*nincs kedved feljönni a városba? zenei fesztivál ;D
Bren üzenete:
*mennék :( de már elígérkeztem, bocsi
Bree üzenete:
*csak nem Mark?? :D
Bren üzenete:
*:$ de igen
Bree üzenete:
*akkor semmi baj :D jó szórakozást
Bren üzenete:
*tényleg sajnálom :S
Bree üzenete:
*semmi gond ;D
Bren üzenete:
*Bree, nem lenne jó, ha én Markkal, te Ericcel, Leyla pedig Mark egy ismerősével felmennénk a fesztiválra? 2-re a pláza elé
Bree üzenete:
*de az tök jó lenne
*hívom Ericet :D
Bren üzenete:
*okés
Gyorsan a telefon módba kapcsoltam, majd kikerestem a telómban Eric számát. Tárcsáztam, majd egy fáradt, de nagyon édes hang szólt bele.
- Szia. Mizu? - kérdezte.
- Szia. Felkeltettelek? - kérdeztem vissza.
- Csak fél álomból. - kacagott.
- Ööö.. nincs kedved eljönni a fesztiválra? - mondtam kérlelően.
- Persze. Kettesben vagy társasággal?
- Hát jön Leyla meg egy srác meg Brenda meg Mark. - mondtam kicsit zavarban.
- Ki az a Mark?
- Brenda pasija.
- Jaa, értem. Okés. Hányra?
- 2-re a plázánál.
- Rendicsek. Szia. Szeretlek.
- Szia. Szeretlek.
Letettem, majd visszaírtam Brendának.
Bree üzenete:
*Megyünk :DDDD
Bren üzenete:
*Okéé. :)
*na megyek
*szia.puszi.(L)
Bree üzenete:
*Okk. ;D
*szijapussz. ♥♥
Brenda kijelentkezett.
Kirohantam a szobából és előkotortam valami jó kis ruhát. Mivel semmit nem találtam, így felhívtam Lexy-t, az egyik barát nőmet, hogy eljönne vásárolni.
- Halii. Van kedved vásárolni?
- Sziia. Milyen kérdés ez? Persze. Most?
- Jaja.
- Okészsoké. Plázánál 10 perc múlva.
- Rendi. Pápá.
- Puszii.
Lexy nagyon aktív és pörgős. Simán elbújhatnék mellette, mert nagyon szép csaj. Persze soha nem hiszi el. Egyszer ezért tényleg leütöm. Gyors felkaptam magamra egy fehér felsőt és egy fekete cső nadrágot, majd elkérezkedtem anyáéktól és besiettem a városba.
10 perc múlva....
- Szióka Bree.
- Hali Lexy. Mizu?
- Nem sok. Veled?
- Szintén. Na de most vásárolunk vagy nem? - húzogattam viccesen a szemöldökömet.
A szemem ezeken a darabokon akadt meg. Rögtön felpróbáltam és nagyszerűen passzolt. Még átjártunk néhány boltot, majd hazamentünk.
14 órakor a városban...
Már mindenki ott volt. Az a srác, aki Leylával volt nagyon szimpatikus volt, szóval nem voltak hála istennek nézet letéréseink. Egész végig a városban sétáltunk, mire már 8 óra volt. Bementünk egy kisboltba, majd vettünk egy kis Martinit és Cappy-t. Összeöntöttük és össze vissza ittunk, és hánytunk. Már kissé kótyagosan a lányokkal haza indultunk, a fiúk még maradtak. Hazafelé menet valaki elragadott. Sikítani nem tudtam, mert a számat befogta és aztán le is ragasztotta. Előtört bennem a pánik. Nem tudtam, hogyan és mint reagáljak. A kezeimet is összekötözte, majd az erdő felé vezetett ahol már senki nem hall se sikítást, se ordítást, semmit. Levette a számról a ragasztót én pedig csak ordibáltam.
- Engedjen el! Hagyjon békén! Miért csinálja ezt velem?
- Azért, mert nagyon cuki vagy.
- Kapja be!
Visszaragasztotta azt az izét, ami nagyon rossz volt a bőrömnek és nagyon fájt is.
- Nyugi, nem fog fájni. - súgta a fülembe.
Elkezdte levenni a nadrágját csak úgy tovább. Mint egy rossz pornó filmben. Amikor hozzámért átjárt a liba bőr és nem tudtam semmit tenni, mert le voltam kötözve. Nagyon fájt amit velem tett. Nem voltam az eszméletemnél, mert annyira fáj az egész. Mikor végzett, mint egy rongyot ott hagyott a földön és elment. A kezemet sikeresen kiszabadítottam, majd leszedtem a ragasztót és Brendát hívtam.
- Brenda, gyere értem a hídhoz, mert egy pasas megerőszakolt és kezem lábam alig bírom mozdítani!
- Úr istenem.
- Psztt... Nem szólj senkinek!
- Rendben, rohanok.
20 perc után megláttam őt és elkezdtem ordibálni neki, hogy itt vagyok.
- Istenem Bree. Hogyan történt? Nincs semmi bajod?
- Egy pasi berántott az erdőbe és lekötözött. Nagyon fáj.
- Hívom anyukádat.
- Ne! Ha megtudja végem.
- Akkor mit tegyünk.
- Hívd fel és mond, hogy nálatok alszom. Nem tudnék így hazamenni.
- Rendben.
Brenda 5 perc alatt lerendezte a dolgokat és segített nekem egész úton. Mikor felértünk teljes sokkban voltam. Annyira nem tudtam elképzelni, hogy pont velem.
1 hónappal később...
Reggel mikor felkeltem furcsa érzésem volt. Gyorsan a naptárhoz siettem és a szemeim kikerekedtek. Már 5 napja késik. De hisz ez lehetetlen. Anyának mondtam, hogy átszaladok Brendához. Mostanság nagyon sokat vagyok vele. A többiekkel nagyon keveset beszélek. Eric tud arról az estéről és folyton magát okolja, amiért nem jött velem. 5 perc alatt Bren-hez értem aki hevesen nyitott ajtót.
- Beszélhetnénk 4 szem közt? - kérdeztem.
- Ahha.
Bementünk a szobájába és magunkra zártuk az ajtót.
- Figyelj. 5 napja késik. Lehet, hogy terhes vagyok.
- Hogy mi?! - kérdezte teljesen ledöbbenve.
- Én se értem. Nem akarok ilyen korán és olyan szemétládától gyereket.
- Hát ez esetben elmegyünk anyához a gyógyszer tárba, hogy adjon egy tesztet.
- Rendben. 15 perc és jövök.
- OKé. Szia.
- Szia.
Elköszöntem, majd Eric-ékig sprinteltem. El akarom neki mondani, hiszem a barátom és mindent el szeretnék mondani neki.
- Szia Bree. Mizujs?
- Szia Eric. Sok minden. Beszéljünk.
- Rendben.
Kilépett az ajtón és elsétáltunk a kedvenc helyére a fák közé a kis patakhoz. Leültünk a kőre.
- Na, mi az az egetverően nagy dolog? - kérdezte huncutan.
- Ez nem vicces. Halál komoly. Lehet, hogy terhes vagyok.
Akkorát nézett, hogy majdnem kiesett a szeme. Egy pillanatra a hasamra nézett, majd vissza az arcomra.
- Tudod. Én ezt nem bírnám. Figyelj, nagyon kedves vagy, de vége. Kérlek ne keress, ne hívj és ne szólj hozzám többet.
- Most szakítasz velem?
- Igen. Szóval vége.
- Hát legyen, ha ennyire bunkó vagy bazd meg! Szia.
Próbáltam visszatartani a könnyeimet, míg kiértem, majd heves sírásba kezdtem. Lassan ballagtam el Brendáékig. Brenda odaadta a tesztet, majd vártuk az eredményt.
- Negatív! - mondtam megkönnyebbülten. - Köszönöm, hogy ennyit törődtél velem. De mondanom kell valamit.
- Ki vele?
- Eric szakított velem. Idézem: "Én ezt nem bírnám. Figyelj, nagyon kedves vagy, de vége. Kérlek nem keress, ne hívj és ne szólj hozzám többet. "
- Ezt a köcsögöt.
- Ja. De most már végre felszabadult vagyok. Ja, és ha találkozol Ericcel mond meg neki, hogy negatív lett. Nos, nekem mennem kell. Anya már biztos aggódik.
- Oké. És ne is gondolj arra a parasztra. Légy boldog. Szia.
- Oksa. Szia.
2010. szeptember 13., hétfő
LifeAgain
Sziasztok!
Feltettem a LifeAgain első részét! ^^
Holnap jön a LifeDairy 9. része. (:
Jó olvasást!
Feltettem a LifeAgain első részét! ^^
Holnap jön a LifeDairy 9. része. (:
Jó olvasást!
2010. szeptember 4., szombat
8. fejezet
Nos, akkor itt a lemaradt feji. Brenda fejezete eszméletlen lett. (: Ma belekezdek az új töribe, de nem fogom megjeleníteni, legyen az meglepi. :P
(Bree Szemszöge)
Mikor felértem anya toppant elém.
- Szia kicsim, hoztam neked egy meglepetés! - mondta vidáman.
- Sziaa. Valóban? Ide vele. - mondtam vigyorogva.
Becsuktam a szememet, majd a szobámba vezetett, ahol az ágyamon egy gitár volt.
- Basszus kulcs ez oltárii!! - törtem ki magamból.
- Szóval tetszik? - kérdezte meglepetten.
- Még szép. Osztály társam is gitározik.
- Tényleg? Ki az?
- Öö.. Eric. Tudod az a szőke, gizda srác.
- Jaa. Nem is tudtam. Ez esetben nyugodtan áthívhatod gyakorolni.
- Okés, de van stúdiója az apjának.
- Rendben, ahogy gondolod.
Anya kiment én pedig a karjaim közé kaptam a hangszert. Gyönyörűen kifaragott minta díszelgett rajta, egy sötétebb árnyalatú fából. Maga a tökély volt eme gitár.
(Bree Szemszöge)
Mikor felértem anya toppant elém.
- Szia kicsim, hoztam neked egy meglepetés! - mondta vidáman.
- Sziaa. Valóban? Ide vele. - mondtam vigyorogva.
Becsuktam a szememet, majd a szobámba vezetett, ahol az ágyamon egy gitár volt.
- Basszus kulcs ez oltárii!! - törtem ki magamból.
- Szóval tetszik? - kérdezte meglepetten.
- Még szép. Osztály társam is gitározik.
- Tényleg? Ki az?
- Öö.. Eric. Tudod az a szőke, gizda srác.
- Jaa. Nem is tudtam. Ez esetben nyugodtan áthívhatod gyakorolni.
- Okés, de van stúdiója az apjának.
- Rendben, ahogy gondolod.
Anya kiment én pedig a karjaim közé kaptam a hangszert. Gyönyörűen kifaragott minta díszelgett rajta, egy sötétebb árnyalatú fából. Maga a tökély volt eme gitár.
A laptopon egy könnyű gitár leckét kerestem és meg is találtam. Óvatosan pengettem, mert már attól féltem, hogy az első használatánál elrondítom mennyei húrjait. Sok gondolkodás után felhívtam Eric-et.
- Sziiia. Kaptam egy gitárt és gondoltam segíthetnél, mert semmit nem értek. - mondtam kacagva.
- Szia. Persze. Gyere át holnap suli után. Most már szerintem kicsit késő. - mondtam nevetve.
- Rendicsek. Addig is próbálom nem eltörni.
- Reméljük épen marad holnapig. - mondta.
- Reméljük. Na szia.
- Szia.
Leraktam és visszamentem a gitárhoz. Halkan elkezdtem énekelni. 20 perc után mentem lefürödni, és befeküdtem az ágyba, majd mély álomba merültem.
"Egy réten ültem. Körbenéztem, de csak a határtalan zöld pusztaságot láttam. Visszafordultam és megláttam életem értelmét. Kezében gitár, ahogyan az enyémben is. Törökülésben a földön hangoztatta gitárja húrjainak mesés dallama. Kezeim a gitáromhoz kaptam és én is ezt a dallamot utánoztam. Több órán keresztül csak ültünk és játszottuk ugyan azt a dallamot. Néha felnéztünk egymásra, aztán vissza. Hirtelen nagy vihar kerekedett és megjelent az, akit tiszta szívemből utálok. Fidelty. Ki más. Csillogó, filteres ruhában volt. Mint aki egy bálra készült volna. A vihar tombolt. Fidelty ujjával magához húzta Ericet, majd magával rántotta és eltűnt a sötétségbe. Keservesen elkezdtem zokogni. Egyedül voltam a nagy semmiben."
Mikor felkeltem teljesen rémült voltam. Csak ide-oda néztem. Noel már nem volt az ágyában, szóval elaludtam. Kikecmeregtem az ágyamból, és gyorsan felkapkodtam magamra a fél ruhatáramat. Elvégeztem a teendőimet. Noel sehol nem volt, így ránéztem az órára. 8:24. Bakker, elkéstem. Kerestem egy régi igazolást, majd átmásoltam az üzenőmbe.
Tisztelt tanár nő!
Bree családi okok miatt hiányozni fog az első óráról. Tisztelettel, Bree szülei
Anyáék úgyis már hajnali 4-kor elmentek, Noel-t meg majd elcsitítom. Futottam a suliig. Pont jelző volt, szóval az ajtó előtt vártam, hogy kijöjjenek. Először Mrs. Wolf-ot láttam meg, majd Brenda elnyűtt arc kifejezését. Ledobtam a füzetemet az asztalra, majd Brendához siettem. Ericnek intettem, hogy most nem érek rá, és megértően bólintott.
- Brenda mi a baj? - kérdeztem aggódóan.
- Mark egy másik lánnyal volt tegnap.. - mondta alig hallhatóan.
Megöleltem. Nem tudom mit érezhet, de test beszéde az mutatja, hogy borzasztóan érzi magát. Mikor elengedtem egy mosolyt erőltetett az arcára, ami nem volt túl hihető. A nap nagy részében nagyon untam a fejemet. Csak azon tudtam gondolkozni, hogy az a srác, hogy lehet ekkora barom. Bár nem jártak, de nagy volt rá az esélye. Leyla ma se jött be a suliba, ezért Brenda és Bella elmentek hozzá, én pedig Nicole-lal haza indultam. Olyan érzésem van, mintha valamit elfelejtettem volna. Hosszas töprengés után leesett. Eric-cel kellett volna, hogy találkozzak. Gyorsan bepötyögtem a számát, majd hívtam.
- Sajnálom, de az előfizető nem kapcsolható. Próbálja meg később. - mondta egy gyengéd női hang.
Vajon miért kapcsolta ki a telefonját? Kérdések amire nem tudhatjuk a választ...
2010. szeptember 3., péntek
Könyvborító!!
Sziasztok!
Még nincs itt a friss, mert Brendának meg kell, hogy írja az övét, mert megbeszéltük, hogy most ő kezdi az egész alapot. ;D Ma még kicsit poénkodtunk az egyik "tanáron" aki ebédeltetett minket, mert tök fiatal és olyan mély hangja van. x'D Meg ott ordibáltunk, a 6.-osoknak mert beálltak elénk. x'D Fain nap volt : D
Na de akkor íme amiről a cím szalag is szól. Elkészítettem a történet első könyv borító mintáját. A könyvet nem szándékozom kiadni, csupán pár példányt megköttetni. :) A borító nem a végleges, mert lehet, hogy lesz jobb ötletem is. Ki tudja? És tervezem még egy törit ha ennek vége. A címét nem árulom el, legyen az meglepetés. Arról egy bővebb információt később kaptok. :D Addig is érjétek be ennyivel:
Sarah Dismond és családja Los Angelesbe költözik ahol a 8. osztályba lép és meg akarja valósítani legnagyobb álmát, hogy híres énekes nő legyen. Új barátok, környezet és persze szerelem.
Na, hogy tetszik? :D Kommenteket pls. ^^
Még nincs itt a friss, mert Brendának meg kell, hogy írja az övét, mert megbeszéltük, hogy most ő kezdi az egész alapot. ;D Ma még kicsit poénkodtunk az egyik "tanáron" aki ebédeltetett minket, mert tök fiatal és olyan mély hangja van. x'D Meg ott ordibáltunk, a 6.-osoknak mert beálltak elénk. x'D Fain nap volt : D
Na de akkor íme amiről a cím szalag is szól. Elkészítettem a történet első könyv borító mintáját. A könyvet nem szándékozom kiadni, csupán pár példányt megköttetni. :) A borító nem a végleges, mert lehet, hogy lesz jobb ötletem is. Ki tudja? És tervezem még egy törit ha ennek vége. A címét nem árulom el, legyen az meglepetés. Arról egy bővebb információt később kaptok. :D Addig is érjétek be ennyivel:Sarah Dismond és családja Los Angelesbe költözik ahol a 8. osztályba lép és meg akarja valósítani legnagyobb álmát, hogy híres énekes nő legyen. Új barátok, környezet és persze szerelem.
Na, hogy tetszik? :D Kommenteket pls. ^^
2010. szeptember 1., szerda
7. Fejezet
Nos nekem is elkezdődött a suli. xD 8. -os vagyok és mivagyunk az iskola urai. x'D Ennek alkalmából práblok hosszú fejit írni, és beleaprikálnia mai dolgokat, mert hát az a fiú aki tetszik annyira kedves. (: Tiszta Eric belövessel rendelkezik és folyton vigyorog rám. (: Brendával az ebédlőbe menet meg így nagy happyben meséli, hogy SPOILER!! "Bree és Eric kéeznfogva sétálnak" És mivel az a srác tudja, hogy én Bree vagyok és h teccik az fogja hinni h ő Eric. Bár jó is lenne. ;D Na de nem is fecsegek itt tovább, íme a fejezet. Ja és ezt most nem bétáztam. Sorry a hibákért.
(Bree szemszöge)
Becsengettek. Nicole-lal a 3 sorban ültünk. Eric mellettem ült, cask volt egy nagy rész, mert a tanár ott szokott sétálgatni. A tanár elég vaksi, ezért nem is látja, ha levelezünk. Valaki fejbedobott egy galacsinnal. Szétnyitottam és az a dilis Bella irkált bele, hogy mi van, mert nagyon érdekli őt.
"Mindenkit csak 1 betűvel fogok leírni. : 'D Oksa? Br."
"Rendicsek. Na és most tessék mesélni kisasszony. Be."
"L - P meccs volt és CSK. És hát így történt. Aztán meg BM-nél egyedül voltunk és megint az volt am a CSK-ban és aztán mondta, meg én is. Meg reggel is volt (K) és annyira ari volt. Ennyi kb. Br."
"izgi. és F-ek tudják? Be."
" A-A. Nem mondjuk el nekik. Br."
"Okés. Be."
Ekkor a galacsin Mako fejére esett. Bella ott kerste a galacsint és intettem Eric-nek, hogy nem szabad megtalálnia annak a tökkelütöttnek. Eric megtalálta és sunyiban odadobta nekem. Fellélegeztem. Eric egy papírcetlit rakott az asztalomra.
"Hiányzol. Nem tudnánk valahogyan kettesben lenni? (: E."
"Te is nekem. ♥ Mondj egy időt és egy helyet. :) B"
Levelezésünket a tanár hangja állította meg.
- Gyerekek! Mrs. Wolf üzeni, hogy a Matek és az Angol óra meg lesz cserélve, szóval most angolra mennyetek!
Majd ismét a könyvet kezdte el bújni. Nem fáj a szeme? Nem érdekes. Vissza kell, hogy írjak Ericnek.
"Mondom Tott-nak, hogy elhozom a naplót és te is Lonz-nak és akkor talizhatunk. ♥ B"
"Zseni vagy. (: E"
" I ♥♥♥♥ E"
" I ♥♥♥♥ B"
Ámuldozásunk egymásban a zord csengő törte meg. De viszont végre együtt lehetünk. Oh, annyira aranyos. Összeszedtük a cuccainkat és kivonultunk a teremből. Intett nekem Eric, majd elváltak útjaink. Felmentem az angol terembe, ami csak 4 teremnyire volt Mrs. Lonz termétől. A naplót gondosan a lépcső egyik rejtett zugába tettem. Az óra elkezdődött én pedig nagylelkűen felajánlottam, hogy elmegyek a naplóért. Kimentem a teremből és Ericcel találtam szemben magamat.
- Annyira jól elintézted. - mondta mosolyogva.
- Köszi. Te meg annyira aranyos vagy. - válaszoltam mosolyogva.
Egy eléggé eldugott helyre mentünk. Éreztem, hogy karjai átfonják a derekamat. Én körbeöleltem a nyakát. Megcsókolt és máris az egész napom derűsebb lett. Lassan csókolt és szemvedélyesen. Ő álmaim pasija és velem van. Történhet ennél felemelőbb dolog még az életben? Majd széllyel váltunk, a naplót a kezembe fogtam és még búcsúzóul adott egy puszit. Én csak mosolyogtam és mosolyogtam. Nem is tudtam elhinni. A naplót odaadtam a tanárnak.
- Mi tartott eddig? - kérdezte Nicole.
Egy nagy vigyor terült el az arcomon. Nic rögtön kapcsolt.
- Oooo... - mondta szemöldökét mozgatva.
Az óra nagyjából rajzolgatásokba torkollott. Az óra végén indultunk is a matek terembe. Éppen a 6. -osok jöttek ki nagy dülöngélés, tolongás volt. Valaki enyhén megfogta a kezemet. Odakaptam a fejemet, és láttam, hogy Eric az. Annyira vidám volt, és én is az lettem, még jobban. Olyan érzés keltett, hogy csak mi ketten voltunk. A tömeg oszladozni kezdett, mi pedig elengedtük egymást. Az óra nagy részében geometriáztunk, majd éneken enyhe agyrohamot kapott a tanár, mert a fiúk ki-be mászkáltam az ablakon. Dilis mind az tuti. Órák után egyedül mentem haza, mert Nicole-ért jött az anyukája, így egyedül vágtam bele utamnak. Már félúton voltam, mikor Eric mellém lépett.
- Istenem, a szívbajt hozod rám. - mondtam neki ilyedten.
- Bocsi. - nézett rám tenger kék szemeivel.
- Nemtudok rád haragudni. - mondtam egy kacsintással egybekötve.
- Hadd engeszteljelek ki.
Felémhajolt majd egy lágy csókot nyomott ajkaimra. Nemtudom hányszor mondjam még el, de annyira aranyos és kedves. Ilyen ember a világon csak egy van, és azt is a magamévá tudhatom.
- Nincs kedved eljönni a városba? - kérdezte.
- Persze. Szívesen.
A városban...
Leszálltunk a buszról, és éreztem, hogy a keze az enyémhez ér, majd összekulcsolódnak ujjaink. A főúton mentünk. Csak sétáltunk és beszélgettünk, minden külsőbbséget kizárva. A kéz a kézben séta pedig már pontott tett az i-re. A városban kóvájogtunk 2 órát, majd hazamentünk. A házunk előtt egy puszit nyomott a számra, majd elengedte a kezemet, és hazaindult, én pedig fel a lakásba.
(Bree szemszöge)
Becsengettek. Nicole-lal a 3 sorban ültünk. Eric mellettem ült, cask volt egy nagy rész, mert a tanár ott szokott sétálgatni. A tanár elég vaksi, ezért nem is látja, ha levelezünk. Valaki fejbedobott egy galacsinnal. Szétnyitottam és az a dilis Bella irkált bele, hogy mi van, mert nagyon érdekli őt.
"Mindenkit csak 1 betűvel fogok leírni. : 'D Oksa? Br."
"Rendicsek. Na és most tessék mesélni kisasszony. Be."
"L - P meccs volt és CSK. És hát így történt. Aztán meg BM-nél egyedül voltunk és megint az volt am a CSK-ban és aztán mondta, meg én is. Meg reggel is volt (K) és annyira ari volt. Ennyi kb. Br."
"izgi. és F-ek tudják? Be."
" A-A. Nem mondjuk el nekik. Br."
"Okés. Be."
Ekkor a galacsin Mako fejére esett. Bella ott kerste a galacsint és intettem Eric-nek, hogy nem szabad megtalálnia annak a tökkelütöttnek. Eric megtalálta és sunyiban odadobta nekem. Fellélegeztem. Eric egy papírcetlit rakott az asztalomra.
"Hiányzol. Nem tudnánk valahogyan kettesben lenni? (: E."
"Te is nekem. ♥ Mondj egy időt és egy helyet. :) B"
Levelezésünket a tanár hangja állította meg.
- Gyerekek! Mrs. Wolf üzeni, hogy a Matek és az Angol óra meg lesz cserélve, szóval most angolra mennyetek!
Majd ismét a könyvet kezdte el bújni. Nem fáj a szeme? Nem érdekes. Vissza kell, hogy írjak Ericnek.
"Mondom Tott-nak, hogy elhozom a naplót és te is Lonz-nak és akkor talizhatunk. ♥ B"
"Zseni vagy. (: E"
" I ♥♥♥♥ E"
" I ♥♥♥♥ B"
Ámuldozásunk egymásban a zord csengő törte meg. De viszont végre együtt lehetünk. Oh, annyira aranyos. Összeszedtük a cuccainkat és kivonultunk a teremből. Intett nekem Eric, majd elváltak útjaink. Felmentem az angol terembe, ami csak 4 teremnyire volt Mrs. Lonz termétől. A naplót gondosan a lépcső egyik rejtett zugába tettem. Az óra elkezdődött én pedig nagylelkűen felajánlottam, hogy elmegyek a naplóért. Kimentem a teremből és Ericcel találtam szemben magamat.
- Annyira jól elintézted. - mondta mosolyogva.
- Köszi. Te meg annyira aranyos vagy. - válaszoltam mosolyogva.
Egy eléggé eldugott helyre mentünk. Éreztem, hogy karjai átfonják a derekamat. Én körbeöleltem a nyakát. Megcsókolt és máris az egész napom derűsebb lett. Lassan csókolt és szemvedélyesen. Ő álmaim pasija és velem van. Történhet ennél felemelőbb dolog még az életben? Majd széllyel váltunk, a naplót a kezembe fogtam és még búcsúzóul adott egy puszit. Én csak mosolyogtam és mosolyogtam. Nem is tudtam elhinni. A naplót odaadtam a tanárnak.
- Mi tartott eddig? - kérdezte Nicole.
Egy nagy vigyor terült el az arcomon. Nic rögtön kapcsolt.
- Oooo... - mondta szemöldökét mozgatva.
Az óra nagyjából rajzolgatásokba torkollott. Az óra végén indultunk is a matek terembe. Éppen a 6. -osok jöttek ki nagy dülöngélés, tolongás volt. Valaki enyhén megfogta a kezemet. Odakaptam a fejemet, és láttam, hogy Eric az. Annyira vidám volt, és én is az lettem, még jobban. Olyan érzés keltett, hogy csak mi ketten voltunk. A tömeg oszladozni kezdett, mi pedig elengedtük egymást. Az óra nagy részében geometriáztunk, majd éneken enyhe agyrohamot kapott a tanár, mert a fiúk ki-be mászkáltam az ablakon. Dilis mind az tuti. Órák után egyedül mentem haza, mert Nicole-ért jött az anyukája, így egyedül vágtam bele utamnak. Már félúton voltam, mikor Eric mellém lépett.
- Istenem, a szívbajt hozod rám. - mondtam neki ilyedten.
- Bocsi. - nézett rám tenger kék szemeivel.
- Nemtudok rád haragudni. - mondtam egy kacsintással egybekötve.
- Hadd engeszteljelek ki.
Felémhajolt majd egy lágy csókot nyomott ajkaimra. Nemtudom hányszor mondjam még el, de annyira aranyos és kedves. Ilyen ember a világon csak egy van, és azt is a magamévá tudhatom.
- Nincs kedved eljönni a városba? - kérdezte.
- Persze. Szívesen.
A városban...
Leszálltunk a buszról, és éreztem, hogy a keze az enyémhez ér, majd összekulcsolódnak ujjaink. A főúton mentünk. Csak sétáltunk és beszélgettünk, minden külsőbbséget kizárva. A kéz a kézben séta pedig már pontott tett az i-re. A városban kóvájogtunk 2 órát, majd hazamentünk. A házunk előtt egy puszit nyomott a számra, majd elengedte a kezemet, és hazaindult, én pedig fel a lakásba.
2010. augusztus 31., kedd
6. Fejezet
Nos, itt a 6. feji, remélem tetszik. ;) Tegnap rosszul voltam, ezért nem jött a másik friss.
(Bree szemszöge)
"Egy autós moziban ültem apával. Ő elöl, én hátul. Eric egy lányt csókolt meg, majd mosolyogva beült a mellettünk lévő autóba. Valószínűleg a mosolygását én válthattam ki, mert elkezdtem táncolni a kocsiban. Engem nézett.
- Menj el azzal a sráccal sétálni. - mutatott Ericre.
Hirtelen az ajtóm előtt megjelent Ő és kisegített a járműből. Nem értettem az egészet. Ez az Eric egyáltalán nem is ismert. De mégis hogyan? Mindegy. Egy kis utcában sétáltunk a házak és a fák között. Hallgatásunk nem jelentett kínos csöndet. Mind ketten a másikra gondoltunk. Jobbra fordultunk, majd egy fára ültünk fel. A telefonunkat egy kisebb kitüremkedésre helyeztük. Egymás mellett ültünk a fán, majd heves beszélgetésbe kezdtünk. Mind ketten azt bámultuk, ami nélkül egyikünk se tudna élni: a másikat. Az ő telefonja törte meg a csendet. Az anyja hívta, akit fél perc alatt lerázott. Közel hajolt hozzám, de nem jelezte, hogy meg akarna csókolni, csupán homlokunk ért össze. Hallottam ahogyan egyre gyorsabban veszi a levegőt, és szíve minden egyes dobbanását. Akár egy sziluett ami egy ész vesztő muzsikát alkotna. Szemeink egymásba fúródtak. A szeme, mint a tenger nyugodt hullámai kékben ragyogott, és az a mosoly, amit ajkai formáltak, még gyönyörűbbé tették arcát. Elmerültem arca minden egyes kis barázdájában. Nem tudtam arra gondolni, hogy még csak most találkoztunk, mert egy örökké valóságnak tűnt az egész. Csak mi ketten voltunk, nem számított más. Mesébe illett volna ez az egész szituáció. Szemei felcsillantak, és jelet adtak következő lépésére. Én engedélyt adtam. Ki ne adott volna egy ilyen szépséges teremtésnek. Ajkai elkapták az enyémet. Annyira édes volt és szerelmes. Addig csókolt, míg a tüdőnk engedte, mert nem bírtuk volna ki egymás nélkül. Egyikünk se akarta megszakítani eme csodálatos érzést így egyszerre engedtük el egymást, majd heves lélegzésbe kezdtünk. Egymáshoz hajoltunk, majd ismét összeérintettük homlokainkat. Ajkaink csak üvöltöttek, hogy találkozhassanak, de megálljt kellett parancsolnunk nekik, mert az utca egyre forgalmasabb lett. Így is feltűnőbbek lettünk, mint pár órája. Nem érdekelt, hogy mennyi idő telt el, akár napokon keresztül csak őt nézném, ha lehetne."
Apa hangos keltésére lettem figyelmes. Akkor ez csak egy álom volt? Annyira élethű volt, de tudtam, ez velem soha nem történne meg. Mit is képzelegek itt a daliás lovagról aki elnyeri a király kisasszony szívét. Én csupán egy hétköznapi lány vagyok, nem épp hétköznapi álmokkal. Felkeltem az ágyból, majd kisiettem a Konyhába és megittam a forró csokimat és már a ruháimat szedtem elő a mai napra.
Gyorsan megmostam a fogamat és a hajamat ló farokba fogtam. Bepakoltam a táskába a könyveimet. Földrajz, Matek, Angol, Ének. A legjobb nap a föcit és a matekot leszámítva. Gyorsan még belekukkantottam a matematika leckémbe és láttam, hogy egy feladatot nem fejeztem be. Ah... most mit csináljak. Felkaptam a táskámat és rohantam lefelé, hátha elkapok valakit, akinek kész a házija. A baba-mama bolt előtt találkoztam Rich-el.
- Szia. Kész a matek házid? - kérdeztem.
- Szia. Ja.
- Idetudod adni? - kérdeztem sürgetve.
- Huu, Bree nem tanult? - vonogatta szemöldökét.
- Csönd! Inkább add azt a hülye házit.
Kiszedte a füzetét a táskájából, majd odaadta. Heves másolásba kezdtem a padon, amivel 1 perc alatt készen is lettem. Szó szerint versengtem az idővel. Eközben éppen Eric jött felénk, száján széles vigyor. Tényleg vigyorinak fogom hívni. Visszaadtam Rich-nek a füzetét. Intett Ericnek, majd elment. Én megvártam. Mikor odaért hozzám körülnézett, majd adott egy puszit a számra. De aranyos. Az a baj, hogy túl magas, és pipiskednem kell, bár ez nem érdekes, ha vele járok. Együtt indultunk el a suliba, és elmeséltem neki az esti álmomat. Azt mondta, hogy egyszer még megtörténhet és kacsintott. Szóval vegyük úgy, hogy már tervezi. A suliba érve lehagytam, hogy ne legyünk még feltűnőbbek. A földrajz terem hála istennek a földszinten van, ezért nem kellett sokat sétálnom. Amikor beértem Brenda már rám szögezte szemeit és mosolygott.
- Sziasztok. Mennyit mondtál el nekik? És hol van Leyla? - fordultam Brenda felé.
- Szia Bree. Még semmit, de majdnem kiszedtél belőlem. Beteg szegény. - mondta.
- Szegényke. gyógyuljon meg. - mondtam. - És a tiedet tudják? - kérdeztem.
- Ahha. Már elmondtam nekik.
- És hogy hívják az illetőt? - kérdeztem mosolyogva.
- Mark. És annnnyira helyes. - mondta ámuldozva. - És ki vele... veletek mi van? - kérdezte szemöldökét mozgatva.
- Járunk. - suttogtam.
- De kivel? - kérdezte Bella.
- Ericcel. - mondta még mindig halkan.
- Ó te mázlista. És hogy történt? - kérdezte Bella és Nicole egyszerre.
- Hát elmentünk a Lakers- Pistons meccsre és hát öhöm.. csók kamera. Aztán buszmegálló és aztán gyalog haza. - ennyi tömören. Remélem elégedettek vagytok. Részleteket inkább 10 szem közt mondom el. - mondtam viccesen.
- Rendben. - válaszolták egyszerre.
(Bree szemszöge)
"Egy autós moziban ültem apával. Ő elöl, én hátul. Eric egy lányt csókolt meg, majd mosolyogva beült a mellettünk lévő autóba. Valószínűleg a mosolygását én válthattam ki, mert elkezdtem táncolni a kocsiban. Engem nézett.
- Menj el azzal a sráccal sétálni. - mutatott Ericre.
Hirtelen az ajtóm előtt megjelent Ő és kisegített a járműből. Nem értettem az egészet. Ez az Eric egyáltalán nem is ismert. De mégis hogyan? Mindegy. Egy kis utcában sétáltunk a házak és a fák között. Hallgatásunk nem jelentett kínos csöndet. Mind ketten a másikra gondoltunk. Jobbra fordultunk, majd egy fára ültünk fel. A telefonunkat egy kisebb kitüremkedésre helyeztük. Egymás mellett ültünk a fán, majd heves beszélgetésbe kezdtünk. Mind ketten azt bámultuk, ami nélkül egyikünk se tudna élni: a másikat. Az ő telefonja törte meg a csendet. Az anyja hívta, akit fél perc alatt lerázott. Közel hajolt hozzám, de nem jelezte, hogy meg akarna csókolni, csupán homlokunk ért össze. Hallottam ahogyan egyre gyorsabban veszi a levegőt, és szíve minden egyes dobbanását. Akár egy sziluett ami egy ész vesztő muzsikát alkotna. Szemeink egymásba fúródtak. A szeme, mint a tenger nyugodt hullámai kékben ragyogott, és az a mosoly, amit ajkai formáltak, még gyönyörűbbé tették arcát. Elmerültem arca minden egyes kis barázdájában. Nem tudtam arra gondolni, hogy még csak most találkoztunk, mert egy örökké valóságnak tűnt az egész. Csak mi ketten voltunk, nem számított más. Mesébe illett volna ez az egész szituáció. Szemei felcsillantak, és jelet adtak következő lépésére. Én engedélyt adtam. Ki ne adott volna egy ilyen szépséges teremtésnek. Ajkai elkapták az enyémet. Annyira édes volt és szerelmes. Addig csókolt, míg a tüdőnk engedte, mert nem bírtuk volna ki egymás nélkül. Egyikünk se akarta megszakítani eme csodálatos érzést így egyszerre engedtük el egymást, majd heves lélegzésbe kezdtünk. Egymáshoz hajoltunk, majd ismét összeérintettük homlokainkat. Ajkaink csak üvöltöttek, hogy találkozhassanak, de megálljt kellett parancsolnunk nekik, mert az utca egyre forgalmasabb lett. Így is feltűnőbbek lettünk, mint pár órája. Nem érdekelt, hogy mennyi idő telt el, akár napokon keresztül csak őt nézném, ha lehetne."
Apa hangos keltésére lettem figyelmes. Akkor ez csak egy álom volt? Annyira élethű volt, de tudtam, ez velem soha nem történne meg. Mit is képzelegek itt a daliás lovagról aki elnyeri a király kisasszony szívét. Én csupán egy hétköznapi lány vagyok, nem épp hétköznapi álmokkal. Felkeltem az ágyból, majd kisiettem a Konyhába és megittam a forró csokimat és már a ruháimat szedtem elő a mai napra.
Gyorsan megmostam a fogamat és a hajamat ló farokba fogtam. Bepakoltam a táskába a könyveimet. Földrajz, Matek, Angol, Ének. A legjobb nap a föcit és a matekot leszámítva. Gyorsan még belekukkantottam a matematika leckémbe és láttam, hogy egy feladatot nem fejeztem be. Ah... most mit csináljak. Felkaptam a táskámat és rohantam lefelé, hátha elkapok valakit, akinek kész a házija. A baba-mama bolt előtt találkoztam Rich-el.
- Szia. Kész a matek házid? - kérdeztem.
- Szia. Ja.
- Idetudod adni? - kérdeztem sürgetve.
- Huu, Bree nem tanult? - vonogatta szemöldökét.
- Csönd! Inkább add azt a hülye házit.
Kiszedte a füzetét a táskájából, majd odaadta. Heves másolásba kezdtem a padon, amivel 1 perc alatt készen is lettem. Szó szerint versengtem az idővel. Eközben éppen Eric jött felénk, száján széles vigyor. Tényleg vigyorinak fogom hívni. Visszaadtam Rich-nek a füzetét. Intett Ericnek, majd elment. Én megvártam. Mikor odaért hozzám körülnézett, majd adott egy puszit a számra. De aranyos. Az a baj, hogy túl magas, és pipiskednem kell, bár ez nem érdekes, ha vele járok. Együtt indultunk el a suliba, és elmeséltem neki az esti álmomat. Azt mondta, hogy egyszer még megtörténhet és kacsintott. Szóval vegyük úgy, hogy már tervezi. A suliba érve lehagytam, hogy ne legyünk még feltűnőbbek. A földrajz terem hála istennek a földszinten van, ezért nem kellett sokat sétálnom. Amikor beértem Brenda már rám szögezte szemeit és mosolygott.
- Sziasztok. Mennyit mondtál el nekik? És hol van Leyla? - fordultam Brenda felé.
- Szia Bree. Még semmit, de majdnem kiszedtél belőlem. Beteg szegény. - mondta.
- Szegényke. gyógyuljon meg. - mondtam. - És a tiedet tudják? - kérdeztem.
- Ahha. Már elmondtam nekik.
- És hogy hívják az illetőt? - kérdeztem mosolyogva.
- Mark. És annnnyira helyes. - mondta ámuldozva. - És ki vele... veletek mi van? - kérdezte szemöldökét mozgatva.
- Járunk. - suttogtam.
- De kivel? - kérdezte Bella.
- Ericcel. - mondta még mindig halkan.
- Ó te mázlista. És hogy történt? - kérdezte Bella és Nicole egyszerre.
- Hát elmentünk a Lakers- Pistons meccsre és hát öhöm.. csók kamera. Aztán buszmegálló és aztán gyalog haza. - ennyi tömören. Remélem elégedettek vagytok. Részleteket inkább 10 szem közt mondom el. - mondtam viccesen.
- Rendben. - válaszolták egyszerre.
2010. augusztus 30., hétfő
5. fejezet
Remélem tetszeni fog. ^^ Mára még készülök még egy fejivel. :)
(Bree szemszöge)
A meccs végén kimentünk a buszmegállóba, ahol csak mi ketten voltunk. A kis padon helyet foglaltunk, és némán bámultunk a lámpákkal kivilágított utcára. Azon gondolkoztam, hogy min gondolkozhat ő. Véletlen szererűen, olyan dolog csúszott ki a számon, ami feledtébb cikis volt számomra.
- Remélem nem voltam rossz... - motyogtam magam elé.
- Csappet sem. - mondta halkan.
Felé néztem, és nemtudtam, hogy köpjek vagy nyeljek. Csak annyit tudtam tenni, hogy átölelem. Erre volt most szükségem. Visszaölelt, és így voltunk legalább 3 percen keresztül, végül elengedtem. Féloldalasan rám mosolygott, amitől éreztem, hogy vérvörösre pirultam. Ajkai nagyobb mosolyt engedtek meg maguknak. Szégyenlősen mosolyogtam vissza, majd ismét a gondolataimba merültem. Az agyam csak róla és rólam keringtek. Mi lenne, ha járnánk? Milyen rossz lenne, ha szakítanánk? De hisz olyan rendes, biztos nem lenne olyan szemét, hogy csak egy "vége" szóval elintézné a dolgot. Dehát nem is járunk, miket képzelek én, egy ilyen szexi srác, egy ilyen ronda lánnyal.
- Nem vagy ronda... - mondta alig hallhatóan.
- De igen az vagyok... - mondtam én is halkan.
- Ha az lennél, szerinted én, mint "szexi" srác megtenném ezt? - mondta, de nem tudtam válaszolni, mert lecsapott rám.
Csókunk édes és szerelmes volt. Nem tartott sokáig, de úgy éreztem, mindent elárul vele.
- Tetszel nekem... - sugta a fülembe.
- Te is nekem... - válaszoltam. - Kérdezhetek valami nem ideillőt?
- Persze. - válaszolt vigyorogva.
- Hol a francban van ez a busz? - kérdeztem viccesen felháborodva.
- Szerintem nem fog jönni. - mondta.
- Hát ezt mondhattad volna hamarabb is... - mondtam mosolyogva.
- Akkor kárbavésznek ezek a pillanatok... - mondta lesütve szemeit.
- Igaz. Akkor köszi, hogy nem szóltál. - kacsintottam.
- Máskor is. - kacsintott vissza.
- Nem indulunk inkább el sétálva? Mert akkor hajnalig itt beszélgethetnénk. - mondtam.
- Mehetünk, bár engem nem zavarna.
- Engem, se, dehát az ősök...tudod milyenek tudnak lenni. - mondtam, majd vágtam egy fejet. (>.<) - Jah. - válaszolt. El is indultunk hazafelé. Végig a hülye tanárokat és a nagyszerű osztálytársainkat beszéltük ki, ami furcsa volt. Hogy miért? Mert fiúval ilyenekről általában soha nem beszélek, de kifejezetten jól jött egy másik szemszögből látni a dolgokat. Hirtelen megcsörrent a telefonom, ami szerintem mind kettőnkre ráhozta a frászt.
- Bocsi, anya hív. - mondtam.
- Semmi gond, vedd csak fel. - mondta aranyosan.
- Szia anya! Mizu?
- Megmondanád, hogy mégis hol vagy? - kérdezte idegesen.
- Mindjárt otthon, ugyanis lekéstem a buszt! - mondtam felháborodva.
- Akkor miért nem hívtál? Hazavittelek volna.
- Mindegy. Nemsokára otthon vagyok. Szia.
- Remélem is. Szia.
- Anyád nagyon mérges lehet rád. Bocsi. - ézett rám sajnálkozva.
- Az, de nem a te hibád. Ilyen helyzetben ő is azt tette volna mint én. Ismerem.
- Akkor jó. - mosolyodott el.
A házunk előtt voltunk. Elköszönés képpen egy puszit nyomtam az arcára, amit ő is viszonzott. Előkotortam a kulcsomat, majd felsiettem a lépcsőházban. Mikor beléptem a lakásba a friss rántotta szaga csapott meg. Nyami. Ladobtam a táskámat és a cipőmet, majd bevetődtem a konyhába, ahol már az ízletes vacsora várt.
- Sziasztok! - köszöntem.
- Suia Bree! Milyen volt a meccs? -kérdezte anya.
- Fergeteges. - mondtam.
- Ennyi? És nyertek Mac-ék? - mondta.
Nem éretttem miért kérdezte meg, hogy nyertek-e, mert mindig ők szoktam nyerni.
- Micsoda buta kérdés ez, komolyan. Persze. - válaszoltam.
Amikor végeztem elraktam a tányért majd bementem a fürdőbe és hideg vízzel letusoltam, majd elvégeztem a teendőimet, és beugrottam az ágyban, karjaimban a laptop.
(Bree szemszöge)
A meccs végén kimentünk a buszmegállóba, ahol csak mi ketten voltunk. A kis padon helyet foglaltunk, és némán bámultunk a lámpákkal kivilágított utcára. Azon gondolkoztam, hogy min gondolkozhat ő. Véletlen szererűen, olyan dolog csúszott ki a számon, ami feledtébb cikis volt számomra.
- Remélem nem voltam rossz... - motyogtam magam elé.
- Csappet sem. - mondta halkan.
Felé néztem, és nemtudtam, hogy köpjek vagy nyeljek. Csak annyit tudtam tenni, hogy átölelem. Erre volt most szükségem. Visszaölelt, és így voltunk legalább 3 percen keresztül, végül elengedtem. Féloldalasan rám mosolygott, amitől éreztem, hogy vérvörösre pirultam. Ajkai nagyobb mosolyt engedtek meg maguknak. Szégyenlősen mosolyogtam vissza, majd ismét a gondolataimba merültem. Az agyam csak róla és rólam keringtek. Mi lenne, ha járnánk? Milyen rossz lenne, ha szakítanánk? De hisz olyan rendes, biztos nem lenne olyan szemét, hogy csak egy "vége" szóval elintézné a dolgot. Dehát nem is járunk, miket képzelek én, egy ilyen szexi srác, egy ilyen ronda lánnyal.
- Nem vagy ronda... - mondta alig hallhatóan.
- De igen az vagyok... - mondtam én is halkan.
- Ha az lennél, szerinted én, mint "szexi" srác megtenném ezt? - mondta, de nem tudtam válaszolni, mert lecsapott rám.
Csókunk édes és szerelmes volt. Nem tartott sokáig, de úgy éreztem, mindent elárul vele.
- Tetszel nekem... - sugta a fülembe.
- Te is nekem... - válaszoltam. - Kérdezhetek valami nem ideillőt?
- Persze. - válaszolt vigyorogva.
- Hol a francban van ez a busz? - kérdeztem viccesen felháborodva.
- Szerintem nem fog jönni. - mondta.
- Hát ezt mondhattad volna hamarabb is... - mondtam mosolyogva.
- Akkor kárbavésznek ezek a pillanatok... - mondta lesütve szemeit.
- Igaz. Akkor köszi, hogy nem szóltál. - kacsintottam.
- Máskor is. - kacsintott vissza.
- Nem indulunk inkább el sétálva? Mert akkor hajnalig itt beszélgethetnénk. - mondtam.
- Mehetünk, bár engem nem zavarna.
- Engem, se, dehát az ősök...tudod milyenek tudnak lenni. - mondtam, majd vágtam egy fejet. (>.<) - Jah. - válaszolt. El is indultunk hazafelé. Végig a hülye tanárokat és a nagyszerű osztálytársainkat beszéltük ki, ami furcsa volt. Hogy miért? Mert fiúval ilyenekről általában soha nem beszélek, de kifejezetten jól jött egy másik szemszögből látni a dolgokat. Hirtelen megcsörrent a telefonom, ami szerintem mind kettőnkre ráhozta a frászt.
- Bocsi, anya hív. - mondtam.
- Semmi gond, vedd csak fel. - mondta aranyosan.
- Szia anya! Mizu?
- Megmondanád, hogy mégis hol vagy? - kérdezte idegesen.
- Mindjárt otthon, ugyanis lekéstem a buszt! - mondtam felháborodva.
- Akkor miért nem hívtál? Hazavittelek volna.
- Mindegy. Nemsokára otthon vagyok. Szia.
- Remélem is. Szia.
- Anyád nagyon mérges lehet rád. Bocsi. - ézett rám sajnálkozva.
- Az, de nem a te hibád. Ilyen helyzetben ő is azt tette volna mint én. Ismerem.
- Akkor jó. - mosolyodott el.
A házunk előtt voltunk. Elköszönés képpen egy puszit nyomtam az arcára, amit ő is viszonzott. Előkotortam a kulcsomat, majd felsiettem a lépcsőházban. Mikor beléptem a lakásba a friss rántotta szaga csapott meg. Nyami. Ladobtam a táskámat és a cipőmet, majd bevetődtem a konyhába, ahol már az ízletes vacsora várt.
- Sziasztok! - köszöntem.
- Suia Bree! Milyen volt a meccs? -kérdezte anya.
- Fergeteges. - mondtam.
- Ennyi? És nyertek Mac-ék? - mondta.
Nem éretttem miért kérdezte meg, hogy nyertek-e, mert mindig ők szoktam nyerni.
- Micsoda buta kérdés ez, komolyan. Persze. - válaszoltam.
Amikor végeztem elraktam a tányért majd bementem a fürdőbe és hideg vízzel letusoltam, majd elvégeztem a teendőimet, és beugrottam az ágyban, karjaimban a laptop.
Gyorsan átírtam a személyes üzenetemet. El is mosolyodtam rajta. Odarohant hozzám Noel, mire gyorsan megnyitottam az internetet. Nem akarom, hogy megtudják. Még nem. És a kamerás dolgot meg pláne. 5 perccel később Eric is bejelentkezett, és megváltoztatta a személyes üzenetét.
Rám is írt,már annyira hiányzott.
Ericc üzenete:
* Szia. (: Mizujs?
bree ELF> üzenete:
* Szia. (: nemsok. ^^ hiányoztál. veled?
Ericc üzenete:
* semmi különös. te is. :)
bree ELF> üzenete:
* :$$ ajj.. mennem kell -.-" húgom aludni akar. bocsi.(L)
* sziapuszi(L)
Ericc üzenete:
* semmi baj.(: szijapuszi.(L)
Majd kikapcsoltam a gépet, és mély álomba merültem.
2010. augusztus 28., szombat
4. fejezet
(Bree szemszöge)
A házba beérve egyből a laptophoz rohantam, és be is kapcsoltam. Nem rég kaptam apától, mert jó lett az évvégi bizonyítványom. Amíg vártam, addig kimentem a konyhába egy kis nasiért. A vezetékes telefon megcsörrent, én pedig nyomban fel is vettem.
- Halló tessék? - mondtam bele.
- Szia. Mac vagyok. Otthon vagy? - kérdezte.
- Nem haver, a vezeték hosszú... persze, hogy otthon vagyok.
- Ditroitban van meccsünk, pont a stadionban. Szereztem neked két ingyen jegyet, ha van kedved gyere el.
- Persze. Még úgyse láttalak kosarazni, uncsikám.
- Oké. Akkor 14:15-re gyere a kapuhoz holnap, ott foglak várni.
- Rendicsek. Na megyek. Szia. Szeretlek.
- Szia.
Leraktam a telefont és ujjongva mentem át a szobámba. A laptop már teljesen betöltött, és az MSN is mát megnyílt. De vajon kinek adjam a másik jegyet. Annak fogom aki először rám ír. Lássuk is kik vannak fent.
Drinicica*-*
Makk; üzenete:
* A hülye is látja, hogy van.
Makk; üzenete:
* Jah. ^^
Makk; üzenete:
* Ünnep rontó. >.<
Makk; üzenete:
* na megyek. pápá.
A telefonom meg csörrent, és láttam, hogy Eric hív. Gondolom itt van. Elköszöntem anyáéktól, és siettem le. Mikor leértem megláttam Ericet. Most is vigyorgott.
- Szia Vigyori. - kacsintottam.
- Szia Mosolygós. - kacsintott vissza. - Mehetünk?
- Persze. És ő... mivel megyünk? - kérdeztem.
- Gondoltam busszal. - mosolygott.
- Okés.
Most jött egy hosszadalmas csönd.
- És... mizujs? - törtem meg a csendet.
- Semmi különös. Várom a meccset. - mondta. - És veled?
- Nemsok. Te kinek szurkolsz?
- Lakers. Gondolom te is. - mondta mosolyogva.
- Nem.... csak vicceltem. Persze, hogy nekik.
Elkezdtünk nevetni, majd megérkezett a busz. Leghátra ültünk, egymás mellé. 2 perc néma csönd. Az ablakon kéztem kifelé. A busz megállt egy megállóban és egy srác kacsingatott nekem. Elmosolyodtam, majd a középső ujjamat megmutattam neki, majd Eric felém fordult.
- Az a srác nagyon stírölt. - mondta.
- Ja. Megmutattam neki az egyik ujjamat. - mondtam vigyorogva.
- Hogy-hogy? - kérdezte meglepetten.
- Nem jön be. - nevettem, mire ő is elkezdett nevetni.
- Itt is vagyunk. - mondta.
Leszálltunk a buszról és megláttuk Mac-et. Odasiettünk.
- Szia Óriás. Napról napra magasabb vagy. Ez nem fer. - Majd vágtam egy fejet (>.<). - Szia Bree. Vagy lehet, hogy csak te vagy a kicsi. - kacsintott. - És ki a barátod? - Eric vagyok. - mutatkozott be. - Mac. - mondta neki drágalátos uncsitesóm. - Akkor most beengedsz minket vagy itt fogunk dekkolni este 8-ig? - kérdezem incselkedve. - Hmm... felőlem dekkolhattok. De neeem. Menjetek csak. - mondta. Bementünk és helyet foglaltunk a C részlegben. Már sokan voltak, de nekünk Elite helyünk volt, pont középen. Láttam egy lányt aki nagyon hasonlított Brendára, de nem voltam biztos benne, mert általában nem jár sehová egyedül. Előttünk foglalt helyet már sorral, majd 5 perc múlva egy fekete hajú srác lépett oda mellé. Való színűleg azt kérdezte szabad-e a hely. A lány maga mellé engedte a srácot. Majd elkezdődött a meccs.
Félidő volt. Ekkor a kivetítőn láttam, hogy bekapcsolják a Csók kamerát. Ekkor nagyon néztem. Jajj, csak mi ne legyünk benne. Mindenki azt ordibálta, hogy "Csókot, csókot". Egy idős házaspár volt az első. Ezután a képünkbe nyomtak egy kamerát és a kivetítőn voltunk. Ó istenem.
- Mehet? - kérdezte Eric.
- Ahha. - mondtam félénken.
Majd megcsókolt. Hangos ujjongás tört elő az emberekből. Ez volt az első csókom és egy Lakers meccsen. Király vagyok. Majd ő szakította meg a csókot. Csak vigyorgott, és csak egy mosollyal viszonoztam. És amikor az utolsó pár volt soron teljesen meglepődtem. Brenda volt és az a fekete hajú srác. És megcsókolták egymást. Nem volt mondjuk más választásuk. Bár szerintem ő is meglepődhetett, mikor meglátott Ericcel. A meccs folytatódott, mi pedig csak egymást néztük végig. Láttam, hogy Brenda hátranéz és megpillant engem. A hüvelyk ujjával mutatta, hogy pazar volt, és ezt én is viszonoztam.
A házba beérve egyből a laptophoz rohantam, és be is kapcsoltam. Nem rég kaptam apától, mert jó lett az évvégi bizonyítványom. Amíg vártam, addig kimentem a konyhába egy kis nasiért. A vezetékes telefon megcsörrent, én pedig nyomban fel is vettem.
- Halló tessék? - mondtam bele.
- Szia. Mac vagyok. Otthon vagy? - kérdezte.
- Nem haver, a vezeték hosszú... persze, hogy otthon vagyok.
- Ditroitban van meccsünk, pont a stadionban. Szereztem neked két ingyen jegyet, ha van kedved gyere el.
- Persze. Még úgyse láttalak kosarazni, uncsikám.
- Oké. Akkor 14:15-re gyere a kapuhoz holnap, ott foglak várni.
- Rendicsek. Na megyek. Szia. Szeretlek.
- Szia.
Leraktam a telefont és ujjongva mentem át a szobámba. A laptop már teljesen betöltött, és az MSN is mát megnyílt. De vajon kinek adjam a másik jegyet. Annak fogom aki először rám ír. Lássuk is kik vannak fent.
Drinicica*-*
Niklessa : D
Tamikahh *.*
Ericc
Mi lesz, ha Eric ír rám? Ne írj rám, ne írj rám...
Ericc üzenete:
* Szia. :D Mizujs?
bree ELF> üzenete:
* Szia. (: Ááá... nem sok.
* Veled? (:
Ericc üzenete:
* Semmi kül. :D
bree ELF> üzenete:
* Öö... nincs kedved eljönni a Lakers - Pistons meccsre? (: Uncsim a Lakers új tagja és adott 2 ingyen jegyet. Gondoltam érdekel. (: Holnap lesz a meccs.
Tamikahh *.*
Ericc
Mi lesz, ha Eric ír rám? Ne írj rám, ne írj rám...
Ericc üzenete:
* Szia. :D Mizujs?
bree ELF> üzenete:
* Szia. (: Ááá... nem sok.
* Veled? (:
Ericc üzenete:
* Semmi kül. :D
bree ELF> üzenete:
* Öö... nincs kedved eljönni a Lakers - Pistons meccsre? (: Uncsim a Lakers új tagja és adott 2 ingyen jegyet. Gondoltam érdekel. (: Holnap lesz a meccs.
Ericc üzenete:
* Miért ne. : DD Hányra menjek érted? ;)
* Miért ne. : DD Hányra menjek érted? ;)
bree ELF> üzenete:
* Gyere 14 órára a házunk elé. ^^
* Gyere 14 órára a házunk elé. ^^
Ericc üzenete:
* Oké. =]
* Oké. =]
bree ELF> üzenete:
* De várom már. *-*
Ericc üzenete:
* Én is. >.<
* De várom már. *-*
Ericc üzenete:
* Én is. >.<
bree <ELF> üzenete:
* Ugye egyik nyomorék se jön a suliból? O.O
Ericc üzenete:
* Nem hiszem, mert elég drágák a jegyek. : O
bree <ELF> üzenete:
* Akkor jó. ;D
* Na nekem mennem kell, mert húgomért kell menni a suliba, aztán meg előkészülök a nagy találkára. : DD
Ericc üzenete:
* Oksa. :D Szija.puszi.:D
* Ugye egyik nyomorék se jön a suliból? O.O
Ericc üzenete:
* Nem hiszem, mert elég drágák a jegyek. : O
bree <ELF> üzenete:
* Akkor jó. ;D
* Na nekem mennem kell, mert húgomért kell menni a suliba, aztán meg előkészülök a nagy találkára. : DD
Ericc üzenete:
* Oksa. :D Szija.puszi.:D
bree <ELF> üzenete:
* szija.puszi. (:
* szija.puszi. (:
El se hiszem, hogy igent mondott. A napomat már csak egyetlen egy dolog ronthatja el. Tippeljünk mi is lehet az. Hmm... ja igen, Noel. Ki gondolta volna? Kikapcsoltam a laptopot, és felvettem a cipőmet. Bezártam az ajtót, majd lesiettem a lépcsőn és kiléptem a bejárati ajtón. Gyors lépésben haladtam, de az inkább táncolásba ment át. 5 perc alatt ott is voltam a sulinál. Bementem és pont akkor jöttek le a lépcsőn.
- Víííszont láátáásraaa! - mondta az osztály.
Noel odajött hozzám, majd átölelt.
- Húú, beteg vagy? - kérdeztem.
- Ja. Veszett vagyok. - vigyorgott, majd elengedett.
Kimentünk a suliból. Rajtam éppen a gurulós cipőm volt, és mindig előre mentem.
- Nem bírnál megvárni? - mondta idegesen.
- Megállok és te majd utol érsz. -mondtam és meg is álltam.
- Ajj... - mondta.
Már ott voltunk a háznál. Kinyitottam az ajtót és előre engedtem. Felsiettünk majd a lakás ajtaját is kinyitottam. Noel szabályosan bevágódott az előszobába. Ledobtuk a cipőnket a sarokba, majd nekiláttunk "tanulni". Mivel Wolf adott házit, ezért neki is álltam, ahogyan Noel is, mert nem olvasta el a nyáron a Csí-t, ezért most kell neki. Előszedtem a vonalzómat. Nem az a szokványos kemény vonalzó, hanem valami gumiból készülhetett, mert nem lehet eltörni. Rácsaptam vele Noel lábára, amire akkorát felsikított. Ott röhögtünk, mire előszedte az övét is. Neki pink volt, nekem zöld. Rácsapott a lábamra amitől lassacskán felsikítottam.
- Megcsaptalak. Visszacsaptál. Háború elkezdődött. - mondtam viccesen.
Ott hülyéskedtünk, de aztán tényleg tanultunk. Mikor kész lettem ismét a laptophoz siettem. Bekapcsoltam és felmentem MSN-re. Egy felugró ablak. Rákattintottam, majd megláttam, hogy Mako írt.
Makk; üzenete:
* Szia Bree. Mizu veletek?
- Víííszont láátáásraaa! - mondta az osztály.
Noel odajött hozzám, majd átölelt.
- Húú, beteg vagy? - kérdeztem.
- Ja. Veszett vagyok. - vigyorgott, majd elengedett.
Kimentünk a suliból. Rajtam éppen a gurulós cipőm volt, és mindig előre mentem.
- Nem bírnál megvárni? - mondta idegesen.
- Megállok és te majd utol érsz. -mondtam és meg is álltam.
- Ajj... - mondta.
Már ott voltunk a háznál. Kinyitottam az ajtót és előre engedtem. Felsiettünk majd a lakás ajtaját is kinyitottam. Noel szabályosan bevágódott az előszobába. Ledobtuk a cipőnket a sarokba, majd nekiláttunk "tanulni". Mivel Wolf adott házit, ezért neki is álltam, ahogyan Noel is, mert nem olvasta el a nyáron a Csí-t, ezért most kell neki. Előszedtem a vonalzómat. Nem az a szokványos kemény vonalzó, hanem valami gumiból készülhetett, mert nem lehet eltörni. Rácsaptam vele Noel lábára, amire akkorát felsikított. Ott röhögtünk, mire előszedte az övét is. Neki pink volt, nekem zöld. Rácsapott a lábamra amitől lassacskán felsikítottam.
- Megcsaptalak. Visszacsaptál. Háború elkezdődött. - mondtam viccesen.
Ott hülyéskedtünk, de aztán tényleg tanultunk. Mikor kész lettem ismét a laptophoz siettem. Bekapcsoltam és felmentem MSN-re. Egy felugró ablak. Rákattintottam, majd megláttam, hogy Mako írt.
Makk; üzenete:
* Szia Bree. Mizu veletek?
bree <ELF> üzenete:
* szija. Hogy érted, hogy velünk? ^o)
Makk; üzenete:
* Veled meg E-vel. : DD
* szija. Hogy érted, hogy velünk? ^o)
Makk; üzenete:
* Veled meg E-vel. : DD
bree <ELF> üzenete:
* Annyira hülye vagy. -.-" Semmi nincs köztünk.
* Annyira hülye vagy. -.-" Semmi nincs köztünk.
Makk; üzenete:
* A hülye is látja, hogy van.
bree <ELF> üzenete:
* Csak együtt értünk be suliba. Akkor már járunk is szerinted? ^o)
* Csak együtt értünk be suliba. Akkor már járunk is szerinted? ^o)
Makk; üzenete:
* Jah. ^^
bree <ELF> üzenete:
* semmi nincs köztünk és nem is lesz.
* semmi nincs köztünk és nem is lesz.
Makk; üzenete:
* Ünnep rontó. >.<
bree <ELF> üzenete:
* ;) máskor is.
* ;) máskor is.
Makk; üzenete:
* na megyek. pápá.
bree <ELF> üzenete:
* szia.
* szia.
Huh, na ez eléggé öhöm, érdekes volt.
- Ki az az Eric? - kérdezte Noel vigyorogva.
- Az osztálytársam. Miért? - kérdeztem vissza.
- Csak, mert... Bree és Eric ülnek a fán. - vigyorgott.
- Fogd be! - mondtam idegesen.
A bejárati ajtó csengője megszólalt és mi rögvest odarohantunk. Kinyitottam az ajtót és anya állt előttünk.
- Sziasztok! - mondta mosolyogva. - Segítenétek?
- Szia anya! Persze. - mondtuk egyszerre.
- Apa mikor ér haza? - kérdeztem.
- Nemsokára. - mondta anya.
Kipakoltunk a szatyrokból és a helyükre tettük a cuccokat.
- Annnnyuuuuuu. - néztem rá.
- Mennyi kell? - kérdezte.
- Semennyi. - mondtam kuncogva. - Mac elhívott a kosármeccsére. Ugye elengedsz?
- Persze kicsim. Üzenem neki, hogy mostmár eljöhetne hozzánk, mert hiányzik. - kacsintott anya.
- Okés. Nem felejztem el. - mosolyogtam.
Apa is megérkezett.
- Szia apa! - mondtam.
- Ki az az Eric? - kérdezte Noel vigyorogva.
- Az osztálytársam. Miért? - kérdeztem vissza.
- Csak, mert... Bree és Eric ülnek a fán. - vigyorgott.
- Fogd be! - mondtam idegesen.
A bejárati ajtó csengője megszólalt és mi rögvest odarohantunk. Kinyitottam az ajtót és anya állt előttünk.
- Sziasztok! - mondta mosolyogva. - Segítenétek?
- Szia anya! Persze. - mondtuk egyszerre.
- Apa mikor ér haza? - kérdeztem.
- Nemsokára. - mondta anya.
Kipakoltunk a szatyrokból és a helyükre tettük a cuccokat.
- Annnnyuuuuuu. - néztem rá.
- Mennyi kell? - kérdezte.
- Semennyi. - mondtam kuncogva. - Mac elhívott a kosármeccsére. Ugye elengedsz?
- Persze kicsim. Üzenem neki, hogy mostmár eljöhetne hozzánk, mert hiányzik. - kacsintott anya.
- Okés. Nem felejztem el. - mosolyogtam.
Apa is megérkezett.
- Szia apa! - mondtam.
- Szia Bree. - köszönt vissza.
- Képzeld, Mac jön a városba és megyek a meccsére. Anya elengedett.
- Oké, de vigyázz magadra.
- Képzeld, Mac jön a városba és megyek a meccsére. Anya elengedett.
- Oké, de vigyázz magadra.
- Meglesz.
- Amúgy hánytól is lesz? Hát 14:15-kor találkozunk a csarnok kapujánál.
- Értem. Akkor jó szórakozást holnapra.
- Köszi.
3 óra múlva...
A vacsora isteni volt. Krumplipüré "megint", de ez finom volt, rántott hússal. Nyami. Letusoltam majd elvégeztem a teendőimet és behuppantam az ágyba. Alig vártam, hogy holnap legyen.
- Amúgy hánytól is lesz? Hát 14:15-kor találkozunk a csarnok kapujánál.
- Értem. Akkor jó szórakozást holnapra.
- Köszi.
3 óra múlva...
A vacsora isteni volt. Krumplipüré "megint", de ez finom volt, rántott hússal. Nyami. Letusoltam majd elvégeztem a teendőimet és behuppantam az ágyba. Alig vártam, hogy holnap legyen.
Másnap. 13: 45-kor...
Hétvége. De várom már a meccset. A ruha amit felvettem egyszerűen a kedvencem.
Hétvége. De várom már a meccset. A ruha amit felvettem egyszerűen a kedvencem.
A telefonom meg csörrent, és láttam, hogy Eric hív. Gondolom itt van. Elköszöntem anyáéktól, és siettem le. Mikor leértem megláttam Ericet. Most is vigyorgott.
- Szia Vigyori. - kacsintottam.
- Szia Mosolygós. - kacsintott vissza. - Mehetünk?
- Persze. És ő... mivel megyünk? - kérdeztem.
- Gondoltam busszal. - mosolygott.
- Okés.
Most jött egy hosszadalmas csönd.
- És... mizujs? - törtem meg a csendet.
- Semmi különös. Várom a meccset. - mondta. - És veled?
- Nemsok. Te kinek szurkolsz?
- Lakers. Gondolom te is. - mondta mosolyogva.
- Nem.... csak vicceltem. Persze, hogy nekik.
Elkezdtünk nevetni, majd megérkezett a busz. Leghátra ültünk, egymás mellé. 2 perc néma csönd. Az ablakon kéztem kifelé. A busz megállt egy megállóban és egy srác kacsingatott nekem. Elmosolyodtam, majd a középső ujjamat megmutattam neki, majd Eric felém fordult.
- Az a srác nagyon stírölt. - mondta.
- Ja. Megmutattam neki az egyik ujjamat. - mondtam vigyorogva.
- Hogy-hogy? - kérdezte meglepetten.
- Nem jön be. - nevettem, mire ő is elkezdett nevetni.
- Itt is vagyunk. - mondta.
Leszálltunk a buszról és megláttuk Mac-et. Odasiettünk.
- Szia Óriás. Napról napra magasabb vagy. Ez nem fer. - Majd vágtam egy fejet (>.<). - Szia Bree. Vagy lehet, hogy csak te vagy a kicsi. - kacsintott. - És ki a barátod? - Eric vagyok. - mutatkozott be. - Mac. - mondta neki drágalátos uncsitesóm. - Akkor most beengedsz minket vagy itt fogunk dekkolni este 8-ig? - kérdezem incselkedve. - Hmm... felőlem dekkolhattok. De neeem. Menjetek csak. - mondta. Bementünk és helyet foglaltunk a C részlegben. Már sokan voltak, de nekünk Elite helyünk volt, pont középen. Láttam egy lányt aki nagyon hasonlított Brendára, de nem voltam biztos benne, mert általában nem jár sehová egyedül. Előttünk foglalt helyet már sorral, majd 5 perc múlva egy fekete hajú srác lépett oda mellé. Való színűleg azt kérdezte szabad-e a hely. A lány maga mellé engedte a srácot. Majd elkezdődött a meccs.
Félidő volt. Ekkor a kivetítőn láttam, hogy bekapcsolják a Csók kamerát. Ekkor nagyon néztem. Jajj, csak mi ne legyünk benne. Mindenki azt ordibálta, hogy "Csókot, csókot". Egy idős házaspár volt az első. Ezután a képünkbe nyomtak egy kamerát és a kivetítőn voltunk. Ó istenem.
- Mehet? - kérdezte Eric.
- Ahha. - mondtam félénken.
Majd megcsókolt. Hangos ujjongás tört elő az emberekből. Ez volt az első csókom és egy Lakers meccsen. Király vagyok. Majd ő szakította meg a csókot. Csak vigyorgott, és csak egy mosollyal viszonoztam. És amikor az utolsó pár volt soron teljesen meglepődtem. Brenda volt és az a fekete hajú srác. És megcsókolták egymást. Nem volt mondjuk más választásuk. Bár szerintem ő is meglepődhetett, mikor meglátott Ericcel. A meccs folytatódott, mi pedig csak egymást néztük végig. Láttam, hogy Brenda hátranéz és megpillant engem. A hüvelyk ujjával mutatta, hogy pazar volt, és ezt én is viszonoztam.
3. fejezet
( Bree szemszöge)
Mikor közölte velünk a tanár, hogy nem lesz 5-6. óra csak úgy repdestünk örömünkben. Mikor elment Leyla rendesen becsapta. az ajtót, de csak nevettünk. Felkapkodtuk magunkra a ruhákat, majd siettünk kifelé, de az ajtó zárva volt. De hisz a kezemben van a kulcs.
- Bree ne szórakozz! - mondta Bella.
- Még kinyitni se tudom a rohadt ajtót, nem, hogy bezárni! - mondtam egy elfojtott mosollyal.
- Elkérhetem a kulcsot? - kérdezte Nicole.
- Persze. - mondtam, majd a kezébe adtam a kulcsot.
Berakta a kulcsot a zárba majd elforgatta. Nagy vigyorogva megnyomta a kilincset és húzni kezdte, de az még mindig nem adta meg magát.
- Hogy a... - kezdte Nic, de Brenda közbeszólt.
- Segítség! Beragadtunk! - ordibált.
Leyla kinyitotta az ablakot, hogy hátha van odakint valaki. Szerencsére a fiúk mindig bent maradnak egy kicsit focizni, szóval most nagy mázlink volt.
- Krisz! Segítsetek! Beragadtunk! - mondta nekik vigyorogva.
Lerakták a labdát, majd bejöttek az épületbe. Hallottuk a lépteiket, és hogy ráncigálják az ajtót.
- Ugye nem szándékosan zártátok be? - kérdezte morgolódva.
- Ezek, hogy viccelnénk? - mondtam.
- Fiúk! Ti meg miért rángatjátok az ajtót? - kérdezte mogorván a technika tanár.
- A lányok beragadtak! - mondta Rich.
- Tessék megszerelni. Maga az ilyen aki ért hozzá. - mondta Krisz.
Hallottam, hogy valaki elfut, majd pár másodperc múlva vissza. Valószínűleg csavarhúzóért mentek. Bár most a lánc fűrész jobban jött volna, de mindegy... 10 perc múlva a zár leesett, és a tanár keze nyúlt be az ajtón tátongó lyukon. Megfogta az ajtót és kirántotta. Az ajtó letört, a tanár keze meg lehet, hogy eltört, mert láttam, hogy bekönnyezett.
- Tanár úr! Jól tetszik lenni? - kérdezte Nicole.
- Nem nagyon. - válaszolta.
- Köszönjük. Esetleg szóljunk valakinek? - kérdeztem.
- Nem szükséges.
- Rendben.
Elindultunk a menzára, hogy megebédeljünk. Bella nem a suliban eszik, ezért ment haza. Megöleltük, aztán ment is el. Mi rádobtuk a táskákat a tartóra, és mentünk be az étkezőbe. Hosszú sor állt már előttünk. Mint egy közlekedési dugó. Felkaptunk egy-egy fehér tálcát és kivettük az evőeszközöket. A leves tej leves volt eper levél tésztával. A második rántott hal krumpli pürével. Na ez az a kaja amitől mindegyikünknek felfordul a gyomra. A krumpli olyan kemény. Nem ismernek jobb receptet? Most komolyan. És ezt hetente legalább 2x kell ennünk. Kaptunk egy almát is. Fogtuk a tálcánkat és a leghátsó asztal sorhoz ültünk. A kajából körülbelül mindenkinek az almája fogyott el. Kivittük a tálcákat és kimentünk az ebédlőből. Felkaptuk a táskánkat és indultunk ki a suliból. Mi Nicole-lal mentünk a bicikli tárolóhoz, Brenda és Leyla pedig haza. Elköszöntünk, majd indultunk is. Nicole kinyitotta a lakatját és a kosarába dobta, ahogy a táskáját is. Én gyorsan felpattantam a bicajára és ott lazultam.
- Látom nagyon élvezed a helyzetet. - mondta Nicole nevetve.
- Bizony ám. - mondtam egy kacsintással egybekötve. - Tudod mi lenne a legpoénosabb?
- Na mi? - kérdezte mosolyogva.
- Ha felülnél és én vinnélek. - mondtam már majdnem h megfulladva a nevetéstől.
- Oké, de csak ha kiértünk. A végén még Brádosz beküld minket. - mondta.
- Oksa. - mondtam.
Az iskola kapuján kiérve utasítottam Nicole-t, hogy szálljon fel, mert otthagyom. Fel is ült a csomagtartóra, és nagy száguldásnak vetettük alá magunkat. Én egyáltalán nem tudok az ő biciklijén menni, mert nekem összteleszkópos van. Néhol majdnem beleestünk egy-egy árokba. Mikor a házunkhoz értünk leszálltam majd átadtam a volánt. Megöleltem, majd a táskámhoz nyúltam, hogy kivegyem a kulcsomat. 2 perc keresés után meglett. Beraktam a zárba, majd az kattant egyet és ki is nyílt.
2. Fejezet
(Bree szemszöge)
Az öt személyes pad közepén foglaltam helyet. A táskámból előpakoltam a toll tartómat és az ellenőrzőmet, majd a táskát bevágtam a legközelebbi fakkba.
- És hogyan telt a nyár? - kérdeztem. - Valaki volt nyaralni?
- Ahha. Ti nálam. - mondta Bella viccesen.
- És milyen jót nyaraltunk! - mondta Leyla és Brenda egyszerre.
- És te Nicole? Hol nyaraltatok? - kérdezte Bella.
- Ömm... Minneapolisban voltunk. - mondta Nic.
- Az szuper! Jó sokat utazhattatok! - mondtam vidáman.
A fiúk sorra érkeztek meg a terembe, és foglalták el a helyüket. Nem értem, hogy ennyi fiút, hogy voltak képesek 5 lány mellé berakni egy osztályba. Bár a buli mindig megvan. Le se tagadhatnánk. A jelző csengő adta meg a kezdő löketet azért, hogy tudjuk, nemsokára kezdőid az unalmas tanulás. Mrs. Wolf, az osztály főnökünk szó-szerint gyűlöl minket. Nem mintha a többi tanár annyira szeretné az osztályt. A tanár nő megérkezett a terembe éppen nagy csengetés előtt pár pillanattal. Egy nagy dosszié volt nála tele lapokkal.
- Ha most dogát irat én elmegyek. - súgta Brenda.
- Gyerekek! Most 3 órán keresztül a házirendet fogjuk felolvasni, hogy a 7. évben ne legyen "annyi" gond veletek. - mondta nyájasan. - Ki kezdi? Mondjuk legyen... Leyla!
Ez a tanár sokszor az agyunkra megy, mert nem bírja Leylát. Folyton piszkálja őt, mert nem mindig csinál házit. Na és? Én se, mégis én vagyok a tanárok "kis kedvence", na meg Fidelty. Róla csak az kell tudni, hogy a tanár lánya, és teljesen el van kényeztetve. Azért jók a jegyei, mert anyja minden dogára elkéri a tanároktól a kérdéseket. Szánalmas. És meg rátesz egy lapáttal, hogy szinte minden nap új ruhát vesz a Dirtoiter-ben. Hát akinek csak úgy dől a pénz egészségére.
Leyla hangosan elkezdte olvasni a tűz védelmi szabályokat. Stefan egy hangos horkolást tettető hangot adott ki magából. Sokan elkezdtek kuncogni, néhányaknak éppen csak megrezdült a szája sarka.
- Kisfiam! Vedd már észre, hogy vége a nyári szünetnek! - mondta a tanár idegesen.
- Maga meg vegye észre, hogy leszarom! - mosolygott Stefan.
- Jól van fiacskám! Ezért kapsz egy egyest matekból! Örüljél! - mondta flegmán a tanár.
- Köszönöm! - mondta Stef.
A hangos csengő törte meg a csendet. Az osztály kiözönlött a teremből, ahogyan sokan mások is. A fiúk még mindig csak Ericet faggatták, hogy mi van köztünk. Már két barát se jöhet egyszerre a suliba? Talán szabályzat tiltja vagy mi van? Unalmasan néztünk le az aulába az első emeletről. Mikor vége lett a szünetnek, visszamentünk a terembe, és még 2 órát a házirenddel töltöttük.
- Figyeljetek! A következő óra angol lesz! Úgy tudom ismétlő dolgozat! - mondta Wolfi.
Kiléptünk a teremből és balra vettük az irányt, majd tovább haladtunk egyenesen. Az angol terem ajtaja kulcsra volt zárva. Szóval még mindig utál minket. A táskánkat odadobtuk az ajtó elé és földre ültünk. Egy 6.-os gyerek jött oda hozzánk.
- Bocs. Arrább mennél? Kivenném a pulcsimat. - mondta a fiú Brendának.
- Bocs. Nem zavar, hogy most dolgom van? - mondta neki Brenda, mi meg már szakadtunk a röhögéstől.
A gyerek elment. Jó hogy nem már bőgött. A fiúk odarohantak a terem ajtajához, és Beez pedig lefeküdt a földre. Eltorlaszolva a bejáratot.
- Mégis mit csináltok? - kérdezte Mrs. Tott.
- Security! Security! - mondták egyszerre.
A tanár feje tök vörös volt, már mikor Rolly meglátta az igazgatót. nyomban széjjel reppentek és a táskák is már a vállunkon voltak. Az igazgató nő elment mellettünk, majd befáradtunk a terembe. Az ablak mellett ültünk a 2. padban Nicole-lal.
- Gyerekek! Röpdolgozat! - mondta a tanár nő.
- Maga most szórakozik? - kérdezte Beez.
- Nem!
Kiosztotta a füzeteinket, majd felírtuk, hogy "test 01". Sokan odatömörültek hozzánk székkel együtt. Akik már hozzánk nem fértek, azok mentek Leyláék asztalához.
- Gyerekek! Nincs másolás! - mondta Mrs. Tott.
- Tanárnő. Ez nem másolás. Csapat munka! - mondta Rolly, majd visszafordult az asztalhoz és szorgosan másolta a megoldásokat.
Amikor a tanár oda akart jönni az asztalhoz a fiúk úgy összehúzódtak, hogy az asztal közelébe se tudott volna menni. Amikor készen lettek visszaültek az asztalukhoz, és becsukva kitolták a füzeteket az asztal sarkába. Beez folyton szórakoztatta a tanár jobbnál-jobb beszólásaival, elhúzva az angol órákat. Én imádtam rajzolni, most is egy nagyot alkottam.
Az óra végén összepakoltuk a cuccunkat és indultunk tesire. Ez az óra két órás lesz, mert a nevelő testület jónak találta, hogy kicsit megizzaszt minket. Átmentünk a test nevelés szárnyba, majd a 4-es öltözőbe mentünk. Mindig annak a belső részében szoktunk lenni, mert pont elférünk. Átöltöztünk, majd beálltunk a sorakozóba. Egy új tanár nő lépett be az ajtón.
- Lányok! Az óra elmarad, mert a tanár úr beteg lett!
2010. augusztus 27., péntek
1. Fejezet
(Bree szemszöge)
Az ágyamban feküdtem. A nap besütött a redőny aprócska résein, és az egyik szerencsésen a szemembe világított. Forgolódtam, mert nem akartam suliba menni. A vekker is pár percen belül sipítozó hanggal keltett, amitől végképp elegem lett. Lecsaptam az órát és a fejemre húztam a takarót. Az ajtó halk nyikorgását véltem felfedezni. Pár másodperccel rá a redőny hangos csörömpölése, és a nap már túlerőben voltak. Kész, feladom.
- Bree! Noel! Keljetek, csak nem akartok elkésni az iskolából? - mondta apa vidáman.
Mintha ez annyira vidám lenne. Az iskola kész rém álom.
- Lányok! Ha nem keltek fel akkor egy vödör vízzel jövök vissza. - mondta ravaszan.
- Hagyjál már! Álmos vagyok! - mondtam elnyűtt hangon.
- Ha nem MSN-eztél volna fél 2-ig Bellával, akkor nem lennél most álmos, és vidáman mehetnél az iskolába. - oktatott ki.
- Az iskolába mióta járnak az emberek vidáman? Amióta az iskolába járunk, azóta mindenki tejes sokkban van! - mondtam feltápászkodva az ágyamból.
- Khm... - adta ki magából Noel. - Mi legalább a legjobb osztály vagyunk.
Felkeltem az ágyból és megbökdöstem a húgomat, hogy most már tényleg keljünk fel. Ő is nagy ásítozásokkal egybekötve kimászott az ágyból. A puha szőnyeg annyira kellemes volt, hogy nyomban bealudtam volna rajta. Kimentünk az előszobába és balra vettük az irányt ahol már a konyhában találtuk magunkat. Két fa deszka volt az asztalra rakva, azon pedig a friss kakaó díszelgett a kedvenc bögréinkben. Az enyém egy narancs sárga állatos volt, az övé meg egy zöld tigrises. Helyetfogaltunk az ülő garnitúrán, és hevesen szürcsölgetni kezdtünk a kakaót a szívószálakon keresztül.
- Bree! Mit csináljak enni? - kérdezte anya sürgetve.
- Hmm... kolbászos zsemle jó lesz! - mondtam.
Anya szélsebesen elkészítette a tízóraimat, és egy szalvétába csomagolta, majd rárakta a konyha pultra. Én végeztem is a reggelimmel. Elindultam a ruhás szekrényem fel, és kikerestem a legmegfelelőbb öltözéket a mai napra. Egy szürke póló, és egy sötétkék farmer cső nadrág mellett döntöttem. Átvágtam az előszobán, és a fürdőbe igyekeztem. A haj vasalómat gyorsan bedugtam a konnektorba, és a a 200°-os funkcióra állítottam. Kifésültem a hajamat, majd a hajvasalóval többször is átmentem rajta. Szép egyenes lett. Felvettem még egy fehér masnis haj pántot, és előkotortam a smink táskámból a fekete szem ceruzát. Manapság enélkül élni se lehet. Szépen kihúztam a szememet alul-felül, és visszaraktam a helyére. Kisétáltam a fürdőből, és a szobámba mentem ismételten. Apa már beágyazott nekünk, bár magunk is megtudtuk volna csinálni. A táskámhoz igyekeztem, és bepakoltam az utolsó 3 órára előkészített tankönyveket és munka füzeteket. Az első 3 órám úgyis osztály főnöki lesz. Felkaptam a táskámat és kivittem az előszobába, majd a kisszékre helyeztem. A cipős szekrényhez mentem és kivettem a zöld tornacipőmet. Eközben Noel és elkészült. Annyira irigyeltem, mert a haja aranybarna volt, és göndör. Majdhogynem a csípőjéig ért. Ő egy fehér hosszított fazonú Felsőben és lila térdnadrágban volt. A szekrényhez ment, és kivette a saruját. Mostanság ez a divat. Leylának és Brendának is van egy ilyen cipője. Még tegnap mesélték. A táskámért nyúltam, majd elbúcsúzkodtunk anyáéktól. Már a 2.-on voltunk, mikor eszembe jutott, hogy a kajám a pulton maradt. Felfutottam a 3.-ra, és berontottam a házba.
- Bocsi, csak itt hagytam a kajámat! - mondtam lihegve.
Egy 5 kilós táskával nem egy könnyű meló. Elvettem a szendvicsemet és a táskámba dobtam.
- Menetem! Sziasztok!
Lefutottam a lépcsőn, és a földszinten már Noel várt.
- Hány évig kell ezt még eljátszanod? Tudod nagyon fárasztó vagy! - mondta.
Igen. Így dirigál nekem a 3. osztályos húgocskám.
- Sokáig! Nem mindegy neked? - mondtam.
Kimentünk a lépcsőházból, és az utcán már sokan nagy pakkal indultak az iskolába. Lefordultunk jobbra és elkezdtünk beszélgetni arról, hogy a fák miért vannak. Értelmes témáról beszélgetünk általában.
- Itt balra kell menni! Már azt se tudod merre van a suli? - mondtam a húgomnak viccesen.
- Csitt! - mondta.
Majd folytattuk a beszélgetést a nagyszerű biológiától, hogy a kutyák így meg úgy vannak. A kocsma előtt haladtunk el, ahol már vagy 5 pasas holt részegen aludt az asztaloknál elszórva a kert helyiségben. Kicsit sietősre vettük a tempót, mert utáltuk az a helyet, de nem akartunk óriási kerülőt tenni. Egy elágazódással találtuk szemben magunkat, de tudtuk, hogy nekünk egyenesen kellett, hogy menjünk.
- Héé! Noel! Várj! - hallottam meg egy fiatal kislány hangját.
- Szia Fanny! - köszönt Noel a lánynak.
- Bree! Hadd menjünk együtt! Ha akarod lehagyunk téged! - mondta boci szemekkel.
- Menjetek, de azért lássalak titeket.
- Oké! Köszi.
Gyorsan sétáltak előre, és egyre távolabb kerültek tőlem. Végre. Csend. Balra bólintottam, ahol egy rét volt egy nagy elágazással, ahol levágható az út a lustábbaknak. Elvigyorodtam. Megláttam egy pillanatban egy kék pulcsis srácot. Fogadjunk Eric. Lelassítottam, hogy be tudjam várni. Legalább valakivel tudjak nyugodtan beszélni. Ő már a sarkon volt én meg még mindig tök lassan mentem. Meglátott, ezért meg állt. Egy kajla vigyort vágott. Lassan beértem.
- Szia vigyori. - mondtam neki mosolyogva.
- Szia mosolygós. - mondta még mindig vigyorogva.
- Ömm... mizujs? - kérdeztem.
Mióta vagyok én ennyire zavarban ha egy osztálytársammal beszélek? Lepődtem meg magamon. Nyugalom Bree. Ő is csak egy a többi közül. Higgadj le.
- Semmi különös. - válaszolt. - Veled?
- Nem sok. El vagyok. - mondtam.
Csendben mentünk tovább az utcán, de ő megtörte a csendet.
- Képzeld, kaptam egy gitárt. - mondta, egy apró mosollyal.
- Király! - törtem ki magamból. - És milyet?
- Elektromosat. - áradozott. - Csak még nincs énekesem.
- Értem.
Vajon miért mondta, hogy nincs énekese? Hiszen az osztályból mindenkinek rossz a hangja, én meg soha nem énekelek, mert azt mondom, hogy beteg vagyok.
- A neten találtam egy lányt, aki nagyon jól énekel és idevalósi. Olyan idős mint te vagy én. Lehet felkeresem. Szerintem te is ismered. A felhasználó neve EreeLoweeFever. Sokszor énekel a szerelemről meg ilyesmi.
Mi van? Tűnődtem el magamban, majd leesett. Az a felhasználó én vagyok! És nem is jó a hangom, csupán unalomból töltöttem fel azokat a videókat. Most erre mit mondjak? Mit tegyek? Nem leplezhetem le magamat. Kiröhögne. Kérdőn felhúzta a szemöldökét.
- Háát.. szerintem írj neki. Bár ha azt mondod ennyire híres lehet, hogy nem tud összeállni veled, de MSN-en kérhetnél tőle egy webcamos zenélést. Szerintem belemenne.
- Húú. Jó ötlet. Köszi Bree. Majd írok neki.
- Szívesen.
- Majd még meghálálom. - mondta vigyorogva.
- Hagyjad. - kacsintottam.
Megérkeztünk. A nagy sárga rozsdás kapu még jobban elvette a kedvemet.
- Mindjárt megszületik asszem egy kis róka...- mondtam.
- Nyugi, nem lesz olyan szörnyű. - mondta, majd hirtelen két kart éreztem a felső testem körül.
Kipattantak a szemeim és láttam, hogy Eric megölelt. Visszaöleltem, majd szétreppentünk, és bementünk a suliba. A nagykapuhoz érkeztünk, ami a borzalmak nagy ajtaja. Előre engedett.
- Értelek. Szóval haljak meg én először. Köszi. - mondtam egy vigyorgás közepette.
- Nyugi. Nem halsz meg! - mondta mosolyogva.
Nagy szerencsénkre az egész fiú csapat a suli belsejében, de az ajtónál dekkolt. Amikor meglátták, hogy Ericcel jövök be sokaknak kikerekedett a szemük. A fiúk elkapták őt, én pedig lazán sétáltam fel az első emeleti matek terembe. Mikor ledobtam a cuccomat a szekrényemben láttam a korlát alatt, hogy a fiúk ott állnak Eric körül és folyton dumálnak hozzá. Mako (ejtsd: Mákó "szerk.") az meg így hallottam, hogy mondja. " Bree és Eric járnak. " Ezen felkaptam a vizet. És a korláthoz mentem.
- Kussolj Mako!! - ordítottam.
Láttam, hogy sokak felém fordulnak, de még gyorsan lebuktam a földre, így nem láttak meg max. 2-3 ember. Felkaptam a táskámat és bezártam a szekrényt. Besétáltam a terembe, ahol már a lányok össze-vissza kalimpáltak a kezükkel, hogy hol vannak. Nem szúrtam volna ki őket az első padból. Ugyan, ki is vagyok én? Vigyorodtam el. Odaléptem a lányokhoz és az első mondatom annyi volt körübelül.
- Sziasztok! Király rucik! -mondtam.
Többet nem tudtam mondani, mert folyton csak a nyári élményekről beszéltünk. Hogy milyen volt Bellánál a vizi buli. Hajnalig karaokéztunk amitől a szomszédok enyhe agybajt kaptak. Sebaj, jó társaság vagyunk.
Prológus
Íme a prológus. Remélem tetszeni fog a történet. (:
Life Dairy - Az élet naplója
Bree Petterson egy átlagos lány, aki most töltötte be 13. születésnapját a nyáron, és úgy tervezi, hogy a 7. éve az általános iskolában felejthetetlen lesz. 4 legjobb barát nőjével kezd bele a tanévbe, ahol a lány élete fenekestül felfordul. Titkok, rejtélyek, szerelem, csalódás és izgalom. Ezekkel jellemezném röviden az egész történetet. A Life Diary egy valós történeten alapul, némi extrával megtoldva. Ha úgy döntök, hogy a történetnek vége, felfedek egy nagy titkot az olvasók előtt, amitől felettébb meg fognak lepődni. Hogy lesz a 2. széria? Remélem.
Na? Hogy tetszik? Kérlek kommentáld! Ha bármi kérdésed van azt is írd le. *-*
A történetben szereplő Bree neve azért lett Bree, mert egyszerűen ezt a nevet akartam neki adni. (: Semmi köze hozzám. ;D
Life Dairy - Az élet naplója
Bree Petterson egy átlagos lány, aki most töltötte be 13. születésnapját a nyáron, és úgy tervezi, hogy a 7. éve az általános iskolában felejthetetlen lesz. 4 legjobb barát nőjével kezd bele a tanévbe, ahol a lány élete fenekestül felfordul. Titkok, rejtélyek, szerelem, csalódás és izgalom. Ezekkel jellemezném röviden az egész történetet. A Life Diary egy valós történeten alapul, némi extrával megtoldva. Ha úgy döntök, hogy a történetnek vége, felfedek egy nagy titkot az olvasók előtt, amitől felettébb meg fognak lepődni. Hogy lesz a 2. széria? Remélem.
Na? Hogy tetszik? Kérlek kommentáld! Ha bármi kérdésed van azt is írd le. *-*
A történetben szereplő Bree neve azért lett Bree, mert egyszerűen ezt a nevet akartam neki adni. (: Semmi köze hozzám. ;D
Feliratkozás:
Megjegyzések (Atom)